Akaashi szemszög🌼

-Akaashi! - kiállított Bokuto-san ami kiébresztett a gondolataimból. Mostanában nem vagyok jó passzban ami az edzéseken is megmutatkozik. Nem rég, amikor azt hittem, hogy csak egy kis náthát kaptam el, valami szokatlan volt. Sárga virágszirmokat köhögtem fel. Régebb egy biológia órán a tanárnő mondott pár szót erről a betegségről. Azt hiszem szeretem Bokuto-sant. De nem mondhatom el neki az érzéseim, nem akarok ezzel is több nyomást helyezni rá. Jobb neki, ha csak a röplabdára koncentrál. Nem állhatok az álmai útjába. Közben rájöttem, hogy felém repült a labda, amit gyorsan fel is adtam Bokuto-sannak, de a labda olyan magasra repült, hogy csak épp hogy hozzá ért az ujjával. Szokatlan volt, hogy ennyire elnézzem a feladást. Az edző szünetet is intett.

- Akaashi, minden oké? - kérdezte tőlem Bokuto-san aggódva majd a homlokomra rakta a kezét, gondolom, hogy megnézze, hogy van- e lázzam. - Ma mintha nem lennél önmagad!

- Szerintem mára menj haza és pihenj le! - szólt az edző ellenkezést nem tűrő hangon. Megértem, hiszen lassan itt az a bizonyos meccs ami eldönti, hogy bejutunk-e a nemzetire, vagy nem. Muszáj össze szedjem magam, hiszen nem akarok a csapat terhére lenni. Bementem az öltözőben, át vettem az izzadt pólóm valami tisztára, össze szedtem a cuccaim, majd a többiektől mára elköszöntem és haza felé vettem az irányt.

És itt lenne az első rész :3. Már pár hete neki kezdtem de csak most értem a végére. Tudom elég rövid, de majd a többi rész hosszabb lesz. Várom a véleményeket kommentben.