~SungSung szemszöge~
-Mi a baj?-érdeklődtem Hyona felé.
-Semmi..
-Biztos?
-Igen..
Nyugtalanságot éreztem a hangjában..
-Nem azért jöttem, hogy titkolózz!-támadtam le.
-Bocsi, de tényleg minden oké!-nyugtatott.
-Hyona!-szóltam rá.
-Esküszöm!
-Jólvan.. Hiszek neked!
Abbahagytam a kihallgatását, majd a a kanapéra huppantam le. Vártam Hoseok hívását, ami hamarosan meg is érkezett. Felvettem, majd hamar le is tudtuk a beszélgetést, ugyanis sok volt a dolga.
-Mikorra végzel majd a suliban?-érdeklődtem.
-Nem tudom... Tényleg Hobi jön ma?-kíváncsiskodott.
-Nem! Dolga van..
-Remélem az a dolog rólad szól!-mosolygott.
-Ó, de..
-Hé! Ti már egymásnak vagytok teremtve és semmi sem választhat el benneteket!-vette fel táskáját.
-Ez igaz!-helyeseltem.
-Na, megyek.. Majd találkozunk!-kilépett az ajtón.
Hyo elment és már egy sms-t kaptam Hoseoktól. Azt írja: Szia édesem! Hyonával ma át tudnátok jönni? .. Persze a válaszom az volt: Igen! Boldog voltam Hobi üzenetétől és szinte az egész napomat mosolygósan töltöttem.

*Hoseok szemszöge*

Már alig várom azt a pillanatot, amikor újból magamhoz ölelem a hercegnőmet és csókokkal rohamozom le. A szívem azóta ver hevesebben, amióta megismertem. Róla álmodom, kelek és alszok. Mindig ő jár a fejemben akárhol is vagyok. Még egy dalt is írtam neki, amit ma szeretnék átadni egy csokor virággal. Jungkook olvasta el először a dalt. Neki tetszett. Remélem, hogy a szerelmemnek is tetszeni fog. A dal így hangzik: Nem tudom elfelejteni azokat a perceket, amiket együtt tölthettem veled, szeretlek! Szívem csak érted dobban.. Nem vagyok gynge, de erős sem, hisz ismresz. A szélbe kiáltom, hogy menyire szeretlek! Nélküled még mindig a szakadék alján lennék. Te vagy mellettem, mikor más nem.. Érzem a lelkünk eggyé válik, egész nap veled lennék és a kezed fognám, amíg csak élek.  Szívünk egyre dobban, s egy ritmusra járja táncát. Ennyi lenne ez a dal.. Nem a legjobb, de az érzéseimet fogalmaztam meg.

*SungSung szemszöge*

Délután fél háromra ért haza Hyo.. Nem akart felmenni lepakolni, hanem egyből elkészültünk és indultunk át a fiúkhoz. Tae és Hyo elvonultak, míg Hobi elém állt és a háta mögé rejtegetett valamit.
-Mit rejtegetsz előlem kicsim?-kíváncsiskodtam.
-Majd megtudod!-közölte.
-Jólvan..-mosolyogtam.
Háta mögül elővette a cuccokat és átadta, de előbb átöleltem. A dalt is felolvasta, ami nagyon tetszett. Nagyon aranyos volt tőle, de nem kellett volna. Lehuppantunk a fotelbe, majd magához ölelt és a hajamba puszilt. Viszonoztam ölelését és én az arcára adtam egy nagy csókot.
-Szeretlek!-suttogta.
-Én is..-suttogtam.
Kezünket összekulcsoltuk, majd ajkainkat egymásnak tapasztottuk.