~Taehyung szemszöge~
Ma a suliba egyedül voltam. Szünetekben próbáltam telefon elérhetőségben lenni, hogy felhívhassam Hyonámat. Szegénykém nagyon beteg. Viszont a suli hamar lement, így siettem hazafele, hogy gondoskodhassak róla. Útközben bementem a virágboltba megvenni a legszebb virágcsokrot, majd folytattam utamat a lakásomig. Hazaértem és a nappali káosz volt. Megijedtem, hogy valaki betört ide. Felrohantam a szobámba. A szobám ajtaja tárva-nyitva, de Hyona sehol. Hol lehet? Széjjel néztem a lakásban, de semmi nyoma. Felvettem cipőmet, majd az utcán kezdtem keresgélni.
-Hyona!-kiabáltam.
Nem érkezett válasz..
-Hol vagy Hyona?
Még mindig semmi. Jajj, istenem.. Hova tűnhetett? Miért nem maradtam otthon vele? Fejemet kezdtem veregetni szégyenembe, de hirtelen Minho állt előttem.
-Kit keresel Tae?-érdeklődött.
-Hyonát! Nem láttad ma?-kérdeztem.
-Nem láttam.. Miért? Mi történt?
-Tudod! Magamhoz költöztettem, hogy SungSung és Hoseok együtt élhessenek a lakásukba..
-Igen?
-Megbetegedett Hyona és elmentem a suliba, majd hazamentem, de mire hazaértem a házban a cuccaim szerte-széjjel hevertek a padlón.. A szobám ajtaja tárva-nyitva és Hyona sehol!-szomorkodtam.
-Ne aggódj cimbi! Meglesz valahol!-nyugtatott.
-Ezaz, hogy valahol! Otthon kéne lennie, nem pedig az utcán..-idegeskedtem.
-Tae! Ha idegeskedsz, úgy magadnak okozol bajt, meg Hyonának is. Szeret téged! Visszajön az!
-Bár most jönne vissza!-sóhajtottam.
-Itt lesz valahol!
Körbenéztem, hátha megjelenik, de nem történt semmi. Ugyanazokat az embereket és járműveket láttam, mint eddig.
-Mennem kell, majd találkozunk! Ha meglett, akkor értesíts!-közölte.
-Rendben!
Előkaptam zsebemből a készülékemet, majd megkerestem Hyona számát és hívni kezdtem.
-Gyerünk! Vedd fel.. KÉRLEK!-könyörögtem.
-A jelenlegi szám ki van kapcsolva! Kérjük ismételje meg hívását később..-szólalt meg egy hang a telefonba.
Mély levegőt vettem és visszahelyeztem a kagylót a helyére, majd hazamentem.
-Merre lehetsz drágám? Miért csinálod ezt velem?
Minden emlékünkbe beletekintettem fejben. Voltak vicces és szomorú pillanataink. A bejárati ajtómon kopogtattak. Az ajtóhoz siettem és reménykedtem benne, hogy ő az, de nem. Tiffany volt az.
-Szia! Hallottam az esetről..-kezdett bele a mondandójába.
- Szia..-sóhajtottam.
-Azért jöttem, hogy megkérdezzem: minden rendben van?
-Szerinted? Eltűnt Hyona!-kabálni kezdtem.
-Jólvan.. Attól még nem kell leharapni a fejemet!
-Jó.. Bocsánat! Azt se tudom, hogy merre kezdjem a keresését!
-Nincs harag! Van egy ötletem merre lehet, de nem vagyok benne biztos!
-Mondd!-kérleltem rá.
-Ismered Youngmint?-érdeklődött Fany.
-Persze.. Mi van vele?
-Lehet vele van a parkban..
-Nem hiszem! Hyona ki nem állhatja Youngmint!
-Akkor nem tudom!-karba tette a kezét.
-Reménytelen!-siránkoztam.
-Nem az.. Te vagy Kim Taehyung! Hyona egyetlen szerelme. Férfi vagy és bátor, aki Hyona szerelméért él, tehát ne add fel a reményt..
-De mondom, hogy nem tudom merre keressem!
-Hallottad már azt, hogy: hallgass mindig a szívedre?-kérdezte.
-Igen..-feleltem.
-Akkor? Ne hagyd, hogy befolyásoljon téged a félelem!
-Rendben.
Nyikorgott az ajtó és Hyona lépett be rajta.
-Megjöttem!-kiáltotta.
Tiffanyval egyszerre támadtuk le a kérdéseinkkel.
-Várjatok! Egyszerre egy kérdezzen, mert így nem értek semmit sem..-lassított le bennünket.
-Hol voltál?-vontam kérdőre.
-Bevásárolni! Egyébként mi ez a rendetlenség?
-Ez én is kérdezhetném tőled!
-Honnan tudjam?
Tiffany ekközben kilépett az ajtón, majd elhúzta a csíkot.
-A suliból hazaérve, így leltem a lakásra! Azt hittem, hogy eltűntél és már kerestelek mindenfele!
-Ja.. Sajnálom, hogy aggódnod kellett feleslegesen! Mivel tegyem jóvá?-érdeklődött.
-Többet ne csinálj ilyet és engedd meg, hogy ma este én főzzek!-adtam pár tanácsot.
-Rendben!-beleegyezett.