~Taehyung szemszöge~
Hyona cuccaival léptem be a nappaliba, amit nem értett, hogy mit akarhatok velük, majd közöltem a tervemet vele. Nem akart beleegyezni, de aztán mégis.
-Nem akarok a terheden lenni!-ölelt át.
-Sosem lennél a terhemen.. Örülnék, ha velem maradnál!-pusziltam meg a homlokát.
-Tae!-szólított meg.
-Igen?-néztem szemeibe.
Csókolt meg.
-Nem érdekel, hogy már nem járunk iskolába, viszont valaki nagyon érdekel engem és az egészsége..
-Kié?
-Te és a tiéd!
Könnybe borult a szemem szavai hallatán. Karjaimba vettem és kivételesen én kezdeményeztem a csókot. Szeretném továbbra is érzékeltetni vele, hogy nélküle nem is léteznék.. Bele se merek gondolni abba, hogy mi lenne, ha végleg feladntam volna a küzdelmet a szerelméért. Lehet most is a szobámba zárkóznék és depresszióban lennék. Szegénykém meg egyedül lófrálna a városban és ki tudja, hogy kivel találkozik és mit akarhat tőle... Nem.. Ezt nem akarom! Most is érzem, ahogy reszket.. Ráraktam a pulóveremet, hogy ne fázzon, majd a cuccaival együtt egészen a lakásomig sétáltunk. Amint hazaértünk az ölembe vettem és a szobába vittem, ahol ezerrel ment a fűtés. Ágyamra fektettem és betakartam egy vastag takaróval, nehogy megfázzon szegénykém.. Az ajtót is bezártam, majd a konyhába indultam egy kicsit tevékenykedni. Valamit gyorsan kitaláltam, hogy mit készítsek egy olyan valakinek, aki nagyon fontos az életemben, így semmi sem jutott az eszembe. Hosszadalmas gondolkodás után rájöttem a megoldásra. Rendeltem zacskós húslevest, ami fél óra múlva érkezett meg, de nem idegeskedtem, mert forgalmas az út.

~Hyona szemszöge~
Egy szobában ébredtem fel, ahol nagyon meleg volt. A szoba ajtaja bezárva, nyakamig be vagyok takarva és még a fűtés is ment. Kezdtem sűlni, de egyben fáztam is.. Majd egy finom illat csapta meg az orromat. Kikeltem a kényelmes ágyból és az étkezőbe siettem. Mire leértem egy konyhában sürgő-forgó Taehyungra leltem. Vicces volt, ahogy próbálkozott a könyvben előírt hozzávalókat összekaparni a semmiből. Nevettem rajta. Felém fordult és egy almát dobott nekem. Elkaptam és elfogyasztottam.
-Köszönöm.. Aranyos vagy!-köszöntem meg.
-Ugyan! Érted bármit!
Elpirultam a szava hallatán. Tényleg érdeklődik irántam és kezdem megszokni kedvességét. Istenem, milyen aranyos, amikor a konyhában tevékenykedik, hogy boldoggá tegyen. Őszintén szólva én csak vele vagyok boldog. Nélküle nem lenne életem és nem élnék most itt. Viszont belőlem áradt egy bizonyos illat, ami emlékeztetett egy halott ember szagára. Azonnal felálltam és indultam a fürdőszobába letusolni. Cuccot magammal nem vittem, így mosakodás után egy szál törölközőben járkáltam a lakásban. Szerencsémre Taehyung még a konyhában tipegett-topogott, tehát nem vett észre, aminek nagyon örültem, de elszállt a gondolatom és meglátott. Magában kuncogott, amíg egy szobába rohantam és felkaptam a cuccomat. Felöltöztem és a vizes hajamat kezdtem megszárítani, ahogy csak tudtam. Amíg a hajammal bajlódtam TaeTae benyitott a szobába, majd leült az ágyra.
-Addig maradsz, ameddig csak szeretnél! Elvégre ez már közös lakás..
-Tehát akár bármelyik percben elmehetek innen!-vágtam a szavába.
-Nem egészen, mert nem hagyom!
Rámugrott, amitől az ágyra estünk. Csikiztem, ahogy csak tudtam, de folyton elkapta a karomat és magához húzott. Egymás tekintetét kerestük, majd amikor már megtaláltuk a szemkontaktust, közelebb hajolt hozzám és.... MEGCSÓKOLT!!!!