~Hyona szemszöge~
Újból megérkezett az iskola időszaka, amikor kora reggel felkell kelni és elkészülni a suliba. Újra megkell szokjam a korán ébredéseket, mert nyáron is szeretnék dolgozni, amihez kell a kemény szervezet. Szokásomhoz híven ébredtem fel csodálatos álmomból. Iskoláról volt szó és egy idegen sráccal beszélgettem, akivel egyben hülyéskedtem is. Viszont Tae megtalálta igaz szerelmét és együtt lógtak. Ennek nem örültem, de nem lehettem rá féltékeny, ugyanis nem járunk. Elkészültem az iskolához és a hajamat is gyorsan befésültem, majd elindultam az étkezőhöz, hogy magamba tömjem SungSung által készített reggelit. Nagyon finom volt. Mihelyt megettem és elmosogattam, hirtelen csengettek az ajtómon. Odaértem. Kinyitottam és Taehyung állt az ajtó előtt.
-Jó reggelt szépséges hercegnőm!-üdvözölt.
-Viszont!
-Indulhatunk? Vagy még öltözködsz?-érdeklődött.
-Nem.. Mehetünk!-felkaptam cuccomat és elindultunk a suliba.
Az út feléig meg sem szólaltunk egymáshoz. Alig vártam, hogy beérjünk.
-Az mit jelent egy lánynál, hogy a srác közeledne felé, de visszautasítja?-törte meg a csendet.
-Azt, hogy semmit sem akar a sráctól, de van egy kivétel!
-Mi lenne az?
-Ha a csaj azért utasítja vissza a srácot, mert szereti, de fél..
-Akkor ilyen vagy velem.. Visszautasító, de egyben érzem, hogy belém szerettél!
-Álmaidban!
Gyorsítottam a tempómon, de utolért.
-Mi lenne, ha mi... Tudod!
-Isten szerelmére nyögd már ki!-utasítottam.
Elém állt, közelebb húzott magához, majd a homloka az enyémet érte és... Megcsókolt! Becsuktam a szemem, hogy "élvezzem" a csókját, amit tényleg élveztem. Jól csókol, de... Istenem! Megint hülyeségeket beszélek! Szeretem is, meg nem is, de nehéz döntenem..

~Taehyung szemszöge~
Megcsókoltam. Megint megtettem életem legszebb dolgát, ami egyben életem legszebb pillanata volt. Nem értettem hirtelen reakcióját, de örülök annak, hogy élvezi, amit művelek vele. Eltávolodott tőlem, de magamhoz húztam és a derekát fogtam meg.
-Azonnal hagyjuk abba, míg mielőtt újból kiszúr az igazgatónő.
-Igazad van!-egyeztem bele.
Elengedtem és megfogtam a kezét, amit összekulcsoltam az övéivel.

~Hyona szemszöge~
Megijedtem, amint megérintette a kezemet, amit a sajátjával összekulcsolt. Elránthattam volna, de nem tettem. Hagytam, hogy legyen egy kis öröme. Amint az épületbe léptünk az igazgatónő fogadott minket, aki kirúgott bennünket.
Kim Taehyung!! Ez a te hibád! Mérgelődtem magamba, majd nem érdekelt, hogy mi lesz, így kirantottam a kezemet az övéiből és elrohantam, míg a könnyeim nem kezdtek a szememből kiszabadulni egészen az arcomra.
Ezt megint megcsináltad! Gratu!!
Hallottam lépteit, majd utolért.
-Várj meg!
Nem figyeltem rá, hanem rohantam hazafele, hogy a szobámba zárkózhassak és egyedül haljak meg magányosan.
-Hyoni!-megragadta a karomat.
-Eressz el!
-Nem, amíg nem mondod el, hogy mi a fene bajod van!
-Tudni akarod? Kirúgtak minket a suliból és te még örülsz neki? Normális vagy? Így, hogy fogsz dolgozni, ha még az iskolát se jártad ki? Ráadásul egy hülye diplomád és érettségid sincs...
-Mit vagy úgy oda? Hány iskola van, ahol megszerezheted ezeket?
-Jó...
-Ezen idegeskedsz?
-Igen... Mind miattad van! Miért is kezdtelek megkedvelni és miért hittem neked?-könnybe borult a szemem.
-Tudtam...-mosolygott.
-Mosolyogj csak!
Sarkon fordultam és elmentem onnan. Hazáig meg sem álltam. Hazaértem. Magam után csaptam az ajtót és csomó bőröndöt láttam a nappaliba.
-Mi van itt? Egész Szöul ide költözik?-érdeklődtem.
-Nem.. A családod elköltöznek!-szomorkodva közölte SungSung.
-Hova??
-Kwangdzsuba!
-Minek?
-Ott kapott anyukád állást és oda költözik a tesóddal.
Közben megjelent a családom, akik búslakodva néztek a szemeimbe, majd kiléptek az ajtón. A szobámba rohantam és csak sírni akartam. Estig hullajtottam a könnyeimet, hogy az "egerek ne szomjazzanak", majd az ablakon keresztül néztem a csillagos eget és megpillantottam egy hullócsillagot. Gyorsan kívánni kezdtem. Remélem tényleg teljesülni fog! Majd az ajtómon kopogtak.
-Hyona?-érdeklődött SungSung.
-Nem vagyok itt!
-Ne butáskodj! Mi a baj?
-Minden...
Benyitott és elém ült le az ágyamra.
-Mesélj mi történt veled?
-Kirúgtak az iskolából, mert az igazgatónő meglátott Taehyunggal, hogy kézenfogva lépünk be az épületbe..-kezdtem mesélni.
Közben az ablakom alatt éneklést hallottam.
-Ki ez?-érdeklődött SungSung és kinézett az ablakon.
Szipogtam tovább.
-Nézz ki az ablakon Hyo!
Kinéztem az ablakon és Tae volt az udvaromon egészen az ablakom alatt énekelte a maga bánatát.
-Milyen aranyos!-jegyezte meg.
Kezdtem pirulni, mint egy piros alma. Abbahagyta az éneklést és felmutatott egy táblát: Sajnálom! szöveggel. Kinyitottam az ablakot, majd lesétáltam hozzá.
Kiértem és megbotlottam, de elkapott. Karjaiba estem.
-Igazad volt.. Minden miattam volt.. Miattam rúgtak ki minket a suliból ma és miattam voltunk eltiltva szintén az iskolától. Ráadásul kiálltál mellettem az üzletben, ami meglepett. Sajnálom, amiért boldogtalan vagy miattam.. Eltűnök az életedből, mert azt akarom, hogy boldog légy!
Könnyes szemmel öleltem magamhoz.
-Ne hagyj magamra, mert szeretlek! Kérlek ne menj el.. Szükségem van rád!
Sírtam, miközben a fejemet a dzsekijébe rejtettem, hogy ne lássa mennyire fáj.
-Ne sírj Hyona!-simította meg az arcomat.
Szemébe néztem és magamhoz öleltem újból.
-Nélküled lennék boldogtalan..
-Eddig velem voltál boldogtalan!
-Nem..
-Szeretlek Hyo!
-Én is szeretlek Tae! Ne hagyj el és ne engedd el a kezem..

~Taehyung szemszöge~
Fájt hallani, hogy sírva könyörög és már megint miattam. Kim Taehyung miért vagy ennyire idióta? Megint boldogtalan szegénykém. Kivételesen magamhoz öleltem és megcsókoltam.

Ennek a résznek is vége lett... Hamarosan érkezik az új rész! Tudom ez szomorkásan sikeredett, de hirtelen ez az ihlet kapott el.