A földön heverve ébredtem fel.
-Mit keresek a földön?-gondoltam magamba.
Nem számít.. Felálltam, majd a fürdőbe siettem, hogy elkészüljek az első napomra. Ahogy szokták az emberek mondani: "Az iskolában az első nap a legjobb!".. Nagyon remélem, hogy igazuk is van, ugyanis még nem jártam iskolába.. Magántanuló voltam, de szerencsére kinőttem ezt a betegséget, ami miatt nem lehettem közösségekben. Amikor elkészültem mindennel az étkezőbe siettem, de megcsúsztam és leestem. Segítségemre senki sem sietett, így csak magamra számíthattam. Újból felálltam a földről és a hűtőhöz mentem. Szerencsémre tele volt a hűtőszekrény ételekkel, így válogattam, hogy melyiket fogyasszam el reggelire. Amikor kivégeztem a reggelimet, felöltöztem majd a suliba mentem. Anya ma rövidnapos, így hamarabb otthon lesz, mint én. Beértem a suli udvarára és egy fekete autót vettek körbe a lányok. Nem igazán figyeltem őket.. Tovább léptem. A suli aulájába érve összefutottam egy lánnyal.
-Szia!-üdvözölt.
-Hali!-viszonoztam.
-Én Seok Tiffany vagyok. Téged, hogy hívnak?-bemutatkozott.
-Engem Kim Hyonának!-mutatkoztam be.
-Örvendek!-nyújtotta a kezét.
-Úgy szintén!-kezet fogtunk.
-Tegnap még nem láttalak! Új vagy?-érdeklődött a lány.
-Igen..
-Körbevezetlek!-közölte velem.
-Semmi szükség...-mentegetőztem.
-Ugyan! Ne kéresd magad!-utasította.
-Majd egy kicsit később!
-Ahogy akarod!
Sikolyokat hallottam meg fényképezőgép csattogásokat. Továbbra sem izgattam magam, amíg belém nem jött egy vörös hajú baba arcú srác.
-Uhh.. Ma nincs szerencsenapom!-jegyeztem meg.
-Ne haragudj! Az én hibám volt.-elnézést kért.
-Semmi baj...
-Taehyung!
-Tessék?-értetlenkedtem.
-A nevem Kim Taehyung! És a tiéd?
-Kim Hyona.. Igazán örültem a találkozásnak, de nekem dolgom van..-elrohantam.
Miért van olyan érzésem, mintha valaki bámulna? Hátrafordultam és engem nézett, ahogy sétálok az iskola folyosóján, majd betértem egy terembe.
-Wow..-leesett az állam.
Megláttam egy feliratot a táblán, amit azonnal levakartam, mert nagyon, de nagyon csúnya szavakat írt valaki. Egy szivacsot vettem elő, amit vízben úsztattam egy kicsit, majd próbáltam levakarni, de kudarcot vallottam. Csak mázoltam a táblán lévő firkákat, amik persze, hogy nem jönnek le, mert tollal van rávésve! Abbahagytam a tábla takarítását, addigra mindenki betért a terembe és be is csengettek. Leültem egy asztalhoz és Tiffany ült mellém.
-Úgy hallom összefutottál egy sráccal!-lelkesedett Tiffany.
-Csak belém jött..
-Én nem így hallottam!-közölte.
Mihelyt kimondta a mondatot, meg is jelent az "emlegetett szamár".
-Hogy nézett ki a srác?-érdeklődött.
-Az volt, aki az előbb jött be..-mondtam.
-Huh?!? Öhm.. Legalább bemutatkozott?-kérdezte.
-Igen.. A neve Kim Taehyung!-válaszoltam.
-Az a vörös?-értetlenkedett.
-Igen, az a vörösróka!-közöltem.
Nagy nevetésbe tört ki. Az egész osztály minket bámult.
-Képzeld!
-Színesbe?-nevettem el magam.
-Akár! Szóval.. Van egy srác a suliba, aki orvosnak tanul és nagyon, de nagyon helyes..
-Hogy hívják?-érdeklődtem.
-Honnan tudjam?
-Komolyan nem is beszéltetek?-háborodtam fel.
-Egy szót sem..
-Akkor csak egy pillantásra tudod, hogy helyes?-kérdeztem.
-Már 3 napja csak őt látom a folyosókon, akárhova megyek!-válaszolt.
-Aham...
Belépett a tanár, aki morcos kedvében volt, így semmit sem tanultunk. Egész órán a padtársammal Tiffanyval jósolgattunk. Neki kijött egy sport kocsi, Szöul város és egy idegen srác. Nekem? Taehyung, bicikli és egy doboz.. Szerintem ennek a jóslásnak semmi értelme nincs. Kicsengettek. Mindenki kirohant a teremből, de én még maradtam. Tiffany jött vissza értem.
-Mit csinálsz?-érdeklődött.
-Gondoltam még egy kicsit maradok!
-Gyere szünetre!-utasította.
-Jó.. Legyen!-kifáradtam a teremből.
Mihelyt kiléptem a teremből megláttam a srácot, akivel ütköztem. Őszintén.. Jól áll neki ez a haj! Mosolyogni kezdtem, amire felfigyelt, de én gyorsan lehajtott fejjel indultam az udvarra szellőztetni a fejemet. Utánnam eredt, majd amikor már a közelemben volt megragadta a karomat.
-Hé..-szóltam rá.
-Csst..
Magával húzott.
-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem.
-Megakarom tanulni tőled, amit Tiffanyval csináltatok az órán!-válaszolt.
-Szépen nem tudnád megkérni?-érdeklődtem.
-Elnézést! Megtanítod nekem? Légyszíves!-könyörgött.
-Jólvan..
Felvázoltam neki az alapot, amin tud jósolni.
-Szóval.. A négyzetbe írod az életkort, hogy hány évesen fogsz megnősülni.. Majd körülötte írod a városokat, a női neveket és az autók fajtáit. Majd azzal a számmal, amit beírtál, azzal számolsz.. Amire kijött az a szám, akkor lehúzod.. Az a lényeg, hogy mindegyiknél egyet megkell hagynod!-magyaráztam.
-Értem.. Gyakorlatban?
-Mutatom..
Újat rajzoltam.
-Hány évesen akarsz megnősülni?-kérdeztem.
-32..-válaszolt.
Beírtam a számot.
-Mondj 3 várost, ahol majd élni akarsz!
-Szöul, Anyangg, Tegu..
-Most pedig 3 autó márkát!
-Isuzu, BMW, Jaguar..
-3 női nevet!
-Majd beírom én..
-Oké..
Beírta és a nevek közül az enyémet láttam meg először.
-Khm.. Akkor számoljunk!
Kiszámoltam, majd amikor végeztem lehidaltam az eredménytől.
-Én leszek a feleséged, Szöulban fogunk élni és egy Isuzu autónk lesz?
-Igen.. Ez a jóslás igaz?
-Öhm.. Nem tudom!
Felálltam és magára hagytam.. Majd visszafáradtam a terembe, de mihelyt beléptem a terembe be is csengettek. Aztán mindenki betért a terembe. Megint a morcos tanár jött be, de egy remek hírrel kedveskedett nekünk.
-Pakoljatok össze és a széket rakjátok fel! Csendben menjetek ki az épületből!
Úgy is tettünk. Mielőtt megfogtam volna a kilincset egy másik sráccal találkoztam, aki szintén vörös volt.
-Lenne kedved velem tartani?-érdeklődött.
-Haza kell mennem!-utasítottam vissza.
-Ejnye.. Csak sétálni megyünk!-megfogta a kezem.
-Akkor jó mulatást, de engem hagyj békén, hisz nem is ismerlek!
-Jo Youngmin vagyok..
-Örülök, hogy találkoztunk, de hagyj békén..
Elengedett. Majd kiléptem a suliból és hazafele nagyon siettem. Amikor hazaértem anya otthon várt.
-Szia anya!
-Szia.. Hogy telt az első napod?
-Unalmas volt..-lehangolódtam.
-Hogy-hogy?-érdeklődött anya.
-Egy duli-fuli tanárral voltunk, aki semmit sem tanított.
-Azigen..-elhűlt a hír hallatán.
-Hát.. Neked milyen napod volt?-kérdeztem.
-Nekem?? Szokásos..
-Öhm.. Szaladgálás ide-oda az irodába?-érdeklődtem.
-Az!-felelt.
-Ajjaj.. Na mindegy.. Ha kellek, akkor a szobámban találsz meg..
-A fejhallgatóval a fejeden?-szavamba vágott.
-Ha lehet, akkor igen..-nevettem.
Felmentem a "birodalmamba", majd egy füzetett kezdtem, amibe a mindennapjaimat fogom bele vezetni. Lássuk csak.. Eddig a mai napom: Összefutottam vagy ezerszer ugyanazzal a sráccal, akit megtanítottam jósolni. Volt egy morcis órám meg összefutottam egy idiótával, aki nem hagyott békén. Szóval.. Kemény napnak néztem elébe.
-Kicsim! Vacsora!-ordított fel anya.
-Megyek..
Lesiettem a konyhába, majd megettem a vacsorát és újra feljöttem a szobámba, de elaludtam.