Mivel a fiúk elmentek hirtelen nagyon csendes lett a lakás.

-Csak szerintem kísérteties? - kérdezte Debi egyik szemöldökét felhúzva.

-Nekem inkább rossz érzésem van -ráncolta homlokát Heni aggódva.

-Ugyan miért? - kérdezte Anna meglepve.

-Áh nem is tudom - rágta a száját, de végül csak megrázta a fejét - Hagyjuk biztos csak azért, mert keveset aludtam.

-Akkor szerintem csomagoljunk -indítványozta Tami, mire mindenki elindult a maga táskájához. Mivel nem igazán pakoltak ki belőle így nem is volt sok dolguk.

Épp Debinek segítettem megkeresni a hajcsatját, mikor fordult a kulcs a zárban és már nyílt is az ajtó.

Csodálkozva kaptam fel a fejem, de Kitti már fel is pattant és mikor meglátta ki azok boldogan kiáltott fel.

-Anya! Apa!

-Kitti!

-Hamarabb értek haza - suttogtam Annának, akivel épp a szobámban kerestük az említett tárgyat - Ez nem vall rájuk.

-Nyugi - legyintett - Biztos csak...

-Kíra azonnal gyere ide! - hallottam anya nem éppen boldog hangját.

-Ajaj - szólalt meg Anna.

-Mit tetszenek itt csinálni Betti néni? -hallottam húgom hangját.

A név hallatán döbbenten néztem a ledermedt Annára.

Mit keresnek itt Anna szülei??

Félve indultunk ki, mivel most már barátnőmet is hívták. Azonban elég sokféle hangot véltem felfedezni az előtérből és mikor odaértünk teljesen lefagytunk.

Lassan az összes lány előbújt és mind döbbenten álltunk az események felett.

Mindannyiunk szülei itt voltak, kivéve Hyun Ah-é.

-Kíra gondolom meg tudod magyarázni miért hív fel engem az éjszaka közepén egy alak és kezd el nekem egy lemezszerződésről hadoválni, majd teszi meg ugyanezt egy koreai! -kiáltotta kiakadva - Mégis mi folyik itt?

Sorban minden szülő kb ugyanezt kérte számon a lányától. Kezdtem úgy érezni, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj, amikor Tami anyukája, aki nem volt annyira mérges a lányára, miután az közölte vele, hogy nem akar Koreába menni, rendet nem teremtett.

-Figyeljetek - kért egy kis csendet, mire lassan mindenki visszafogta magát és a mondandóját is - Hagyjátok őket is szóhoz jutni.

Még szerencse, hogy Tami anyukája pszichológus. Ahogy én ismerem minden helyzetet tökéletes önuralommal tud kezelni.

-Anya - fordultam felé, mire ő könnyes szemekkel nézett rám, amitől elszorult a szívem - Tudom, hogy nem örülnétek neki ha elmennék, ezért nem is megyek, nem tudom honnan tudtátok meg de...

Nem is engedte, hogy befejezzem hirtelen felém rohant, majd szorosan magához ölelt. Boldogan viszonoztam a gesztust, de amit utána mondott teljesen ledöbbentett.

-Annyira büszke vagyok rád! Tomi után most te is! Nézd meg milyen sokra vitted -engedett el, majd simított végig arcomon, szemében valódi örömkönnyek csillogtak, amitől teljesen összezavarodtam - Nem akarlak lebeszélni arról, hogy elmenj és híres legyél. Azt tedd, amit a legjobbnak látsz.

-Csak annyit kérünk, hogy vigyázz magadra - szólalt meg Apa mosolyogva - Tudom, hogy jó döntést fogsz hozni -ölelt most meg ő is.

Teljesen ledöbbentem.

-Ti... - kezdtem zavartan - Támogattok?

-Hát persze, hogy támogatunk! -pislogott anya nagyokat - Szerinted szórakozásból fizettük mi a tanáraidat?

-Hát... - néztem körbe a lányokon és azok szülein csodálkozva.

-És ti is - nézett anya a többi szülőre -Ti is támogassátok őket! Lehet, hogy a kisebbeknek még nincs itt az ideje, de a többiek - intézte szavait Anna és Mesi szülei felé - A lányaink tehetségesek. Kár lenne nem kezdeni vele valamit. Csak gondoljátok meg.

Pár pillanatig mindenki csendben gondolkozott, majd lassan minden szülő elköszönt tőlünk és miután minden csapattagomat szorosan megöleltem el is mentek.

Nagyot sóhajtva ültem le a nappaliban és néztem, ahogy Kitti a babáival játszott a növények között. Elképzeltem, hogy ha elmennék, akkor mire visszajönnék pár napra már sokkal nagyobb lenne. Lemaradnék mindenről és nem tudnék jó nővére lenni, aki megvédi a gonosz osztálytársaitól, aki tanácsot adjon neki pasik terén, vagy megölje azt, aki bántani meri, esetleg egy tanárnál kelljen reklamálnia, mert nem volt fair az osztályzata meg ehhez hasonlókon törtem a fejem.

Igaz ott van neki Tomi és a barátnője, de... Mégis én vagyok a vérszerinti nővére. Ajj miért olyan nehéz ez??

Hirtelen besüppedt mellettem a kanapé és odakapva a fejem apát pillantottam meg. Rám mosolygott, majd átkarolta a vállam.

-Azon gondolkozol mi lesz velünk, ha elmész, igaz?

Már meg se lepődtem, hogy így a gondolataimban olvasott, csak bólintással jeleztem, ismét igaza volt.

-Nem akarok nagy bölcsességekkel jönni - kezdte - De tudom, hogy imádnád - nézett szemeimbe - Vald be, hogy eddig más nem vonzott téged. Csak a zene és a rappelés. Gondold végig mindkét esetet. Mi történne, ha maradnál, és mi ha elmennél?

-Ezen töröm a fejem már tegnap óta folyamatosan - feleltem nagyot sóhajtva - Ha elmegyek, akkor csak a családot hagyom itt, de nehezen. A csapaton kívül nincsenek barátaim -vontam vállat - Ha ők jönnek... Nem lennék egyedül. Ha pedig maradnék nem tudom, hogy megbánnám-e. Szeretem ezt a kis egyszerű életemet -pillantottam rá szomorú mosollyal, majd ismét kezeim kezdtem tanulmányozni - Az a baj, hogy ha belekóstolok nem tudom fog-e tetszeni. Mi van ha nem nekem találták ki, de én belemegyek és vissza akarok jönni? -néztem rá kétségbeesetten.

-Akkor visszajössz - vont vállat mosolyogva, majd halkan felnevetett arckifejezésemen - Tudod túl sokat töröd már ezen a fejed. Tomi is ugyanilyen volt.

-De ő mikor karriert csinált nem a világ másik végére ment, hanem a fővárosba - forgattam meg szemeim.

-Az egy dolog - állt fel - De mikor belevágott neki tetszett. Neki ez az élete.

Azzal otthagyott. Bírom, hogy mindig próbál hatásos kilépővel eltűnni a képből, de ez általában nem szokott összejönni neki.

De azért elgondolkodtatott valami, amit mondott.

„Akkor visszajössz"

Tényleg ilyen egyszerű lenne? Hisz amíg nem íratnak velem alá szerződést... És mi van, ha az után derül fény valami olyanra, ami nem tetszik és el akarok jönni?

Ahh már megint túl sokat gondolkozom!

Felálltam és leültem Kitti mellé, majd elvéve egy babát kezdtem azt piszkálni.

-Elmész? - kérdezte szomorúan nézve rám.

-Nem tudom - simítottam végig barna haján, mire elkomorult és kezembe adta kedvenc babáját.

-Vidd magaddal Cecyt - nyújtotta felém - Mindig is akarta látni Koreát és ő megvéd téged mindenkitől.

-Köszi - nevettem fel - De Cecynek rád kell vigyáznia - cirógattam meg arcát, majd felkeltem és bevonultam a szobámba.

Sejtettem, hogy fejlemények csak késő délután lesznek, mikor mindenki hazaért és alaposan átrágták magukat mindenen.

Írtam Hyun Ahnak, hogy még mindig nem tudok dönteni, ezért elkezdett nekem mesélni Szöulról. Mindent elmondott róla, amit tudni érdemes, ám ekkor sorban léptek fel a lányok is a csoportba. Meglepve léptünk át és olvastuk az üziket.

Kiderült, hogy senki nem indult haza, hanem hotelben vagy rokonoknál megszállva maradtak. Azt is elmondták, hogy másnapra behívta őket a Big Hit szülőkkel együtt.

Előre sejtettem, hogy rá akarják beszélni a szülőket engedjenek el minket Koreába...

Egy héttel később:

Új csapat alakul a Big Hitnél! Ezúttal egy lánycsapatot indít útjára a Bangtan Sonyeondan által híressé vált ügynökség, nagy meglepetést okozva ezzel mindenkinek, ugyanis senki nem tudott erről előre, és még mindig nem lehet többet tudni. Az ügynökség és a fiúk is nagyon titokzatos, azonban mindenki arra tippel, hogy az új csapatnak köze van a fiúk nemrég tett kirándulásához, ahonnan a mai nap érkeztek vissza, de senki nem tudja hol voltak. Vajon ők is lesznek olyan sikeresek, mint a BTS?

Nevetve olvastam el a cikket. Hihetetlen, hogy itt vagyunk. Ha nem is a teljes csapat, de itt voltunk. Anna, Heni, Hyun Ah és én. Mi négyen alakítjuk majd ezt az új bandát, amiről senki nem tud semmit, de még a csapból is ez folyik.

Szomorúan, mégis büszkén léptem az ablakhoz. Hogy ne keltsünk nagy feltűnést, a cég tulajdonában álló nyaralóban szállásoltak el, amíg nem rendeznek el mindent. Végignézve a város ezen részén valami idegen érzés kerített hatalmába. Nem tudtam hova tenni, de valahogy izgalommal töltött el. Egy új élet. Egy teljesen más élet veszi kezdetét. Már holnap elkezdődnek a próbák és a felkészülés a debütre. Csapatnevet ugyan még nem találtunk ki, de ami késik nem múlik. A fiúk menedzsere elkérte az eddigi számainkat, amiket csak otthon, ihlet bőségünkben írtunk, és azt mondta odaadja egy profi dalszövegírónak, aki átnézi őket és meglátja mit tud kezdeni velük. Kiharcoltam, hogy beszélhessek vele. Épp rá vártunk, hogy megérkezzen. Az én dalaimat aztán át nem írja! Majd meglátja milyen mérges tudok lenni, ha valaki belerondít a műveimbe. Elfogadom a segítséget, de azért nem kénye kedve szerint játszhat vele!

És hogy mi lett a hiányzó három taggal?

Debi szörnyen féltékeny lett Henire, mert őt a szülei elengedték, holott ő egy évvel fiatalabb nála. Emiatt Heni majdnem úgy döntött, hogy nem tart velünk, de sikerült rábeszélnünk, hogy ne foglalkozzon Debivel, hanem koncentráljon a jövőjére.

Tami amúgy sem akart jönni, és mikor mindent elmesélt a barátjának az teljesen bekavarodott. Nem akarta elhinni, hogy miatta hagy egy ilyen lehetőséget elúszni, de miután Tami elmagyarázta, hogy őt nem érdekli az idol élet kissé megnyugodott ugyan, de kell még neki egy kis idő amíg ténylegesen el is hiszi.

Mesi pedig... Keservesen sírt, amiért nem jöhetett. Jiminnel még eltöltöttek egy kis időt kettesben, de már a fiú is kezdte belátni, hogy ennek nincs jövője. Mindannyian próbáltuk barátnőnket vigasztalni, de ő egy idő után teljesen megkeményítette magát és megpróbálta elhitetni velünk, hogy tulajdonképp nem is bánja.

Jimin nagyon szomorú volt, de láttam rajta, hogy sejtette előre, mégis reménykedett. Nehezen bár, de mindig mosolyt erőltetett magára és igyekezett a régi formáját hozni, de mindenki tudta, hogy megviselte az elválás. Személy szerint ugyan el nem tudtam képzelni hogyan tud két ember pár nap leforgása alatt ilyen szerelmessé válni, de nem is próbáltam megérteni.

Anna és Yoongi egymás mellett ült a repülőn, de mivel nem bírtak meglenni, Jin egyszerűen fogta magát és elhúzta onnan a rappert, majd leültette a helyére, ő maga pedig leült Anna mellé. Így a veszélyes páros jó messze került egymástól. Előre féltem mi lesz ezekkel, ha egy ügynökségnél leszünk...

Tae és Hyun Ah egész úton halkan beszélgettek, így semmit nem hallottam belőle, de barátnőm elmondása szerint nincs köztük semmi. Nem akarnak semmit sem elsietni, így egyelőre közös megegyezés alapján csak barátok és nem is lesz ebből több. Én ebben mondjuk nem lennék olyan biztos, de ezt nem mondtam el senkinek sem.

Kook nem tudom, hogy sajnálta-e hogy Debi Magyarországon maradt, de különösebben nem mutatta jelét, hogy megrázta volna. Egész úton Jiminnel beszélgetett, de az a beszélgetés nem volt túl élettel teli vagy hogy mondjam.

Mint utólag kiderült Jinnek barátnője van, de ez hétpecsétes titok, ezért nem is alakult ki szorosabb kapcsolata egyikünkkel sem, mert félt, hogy a lány esetleg féltékeny lesz, holott az összes fiú megmondta, hogy sose néznék ki belőle és meséltek is egy kicsit a lányról, de csak nekünk négyünknek. A másik három lány erről mit sem tudott. Tehát a lány állítólag nagyon kedves és aranyos, igazi cukrász, mármint a foglalkozása is az, így a konyha néha romantikatúltengős övezet (ahogy Namjoon kifejezte magát) ezért általában a lány lakásán főzőcskéznek.

Hobi meg Heni annyira cukik voltak, hogy azt hittem megzabálom őket. A srác totál átvette Heni nem létező bátyának a szerepét és mindenki legnagyobb meglepetésére mindenkitől megvédte, adott neki a kajájából (amire a fiúk azt mondták, hogy soha senkinek nem engedte meg, max a nővérének) fejébe nyomta a saját sapkáját, hogy megvédje a naptól, tartott neki külön táncórát, elkezdte rappelni tanítani és tulajdonképp el nem mozdult mellőle. Namjoon mesélte, hogy rendesen ki is faggatta erről, de elmondása szerint csak nagyon szimpatikus neki, és pont olyan, mint a megálmodott húga. Mindig is akart egyet, akire vigyázhat és gondoskodhat róla, amit a többi fiú igazolt is. Sokszor beszélt arról azelőtt, hogy állandóan táncolni tanítaná, meg verekedni, focizni és rappelni. Én magam ugyan nem értettem miért kell ennek a megszállottjának lenni, de végül csak vállat vonva tekintettem el a dolgok felett.

Namjoon, mintha kicsit jobban megnyílt volna és lazábbra is vette a figurát. Azt ugyan nem tudom Magyarországon miért volt olyan szigorú, de miután elindultunk a reptérre úgy éreztem, mintha kicserélték volna. Erre magyarázatot nem kaptam, de jó volt végre megismerni az igazi oldalát, és kiderült hogy olyan volt, amilyennek eddig is elképzeltem. Rendes és nagyon sokat mosolyog.

A repülőn Heni egyszer elkiáltotta magát, amin mindenki jót derült, mivel olyan aranyosan és izgatottan mondta.

-Hódítsuk meg Koreát!

THE END

Hát akkor el is érkeztünk a végére. Igazából nagyon szerettem írni ezt a sztorit, de valahogy sose volt olyan nagy szám. Hiányzott belőle a találékonyság és a humor, úgyhogy pár hete úgy döntöttem abbahagyom. Jobb ha nem nyúzom tovább, úgy jó ahogy van. Érzem, ha tovább írtam volna, akkor már nagyon erőltetetté vált volna. Tudom gagyi befejezés, de nem tudom hogy masképp zárhatnám le, így marad ez a verzió.

Köszönöm mindenkinek, aki olvasta, csillagozott vagy kommentelt ^^ nagyon örültem mindenféle visszajelzésnek :3 ❤❤❤

Továbbá igyekszek mindenhova hozni részt, de sajna nem sok időm van manapság az írásra :/ A suli keményen közbeszólt.

Nem írok epilógust. Szerintem ez felér azzal szóval :'D Na mindegy ez az utolsó fejezet :)

Még egyszer nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok és remélem nem okoztam csalódást. Ha igen, akkor nagyon sajnálom. Igyekszem fejlődni, hogy izgalmas és eseménydús történeteket olvashassatok tőlem :D Ne féljetek kritizálni az írásaim. Vevő vagyok rájuk, hisz ezekből tudom hol és min kell változtatnom :)

Na nem is húzom tovább.

Ezennel ezt a könyvet lezártnak tekintem.

Saranghae!! :3

WM