Kíra POV:

-Anna fejezd már be! - mondtam nevetve - Ha nem akarsz egy árokban kikötni jobban teszed, ha nyugton maradsz.

De nem hallgatott rám. Mint ahogy máskor sem szokott.

-Anna - nevettem fel újra, amikor már a kezei nem csak maga előtt jártak a levegőben, hanem az én látóteremet is kezdte bejárni, amitől rémülten próbáltam az útra koncentrálni - Anna ez nem vicces!

De ő csak folytatta a táncikálást ültő helyében. Senki nem tudta ebben überelni. Karjaival a levegőben hadonászott a zene ütemére közben fel-le ugrált a fejét pedig úgy rázta, mint azok az elemes plüssállatok a játékboltban. Hihetetlen miket ki nem tudott találni csak hogy ne unatkozzon. A majdnem három órás kocsiút Pestre pedig egy olyan alkalom volt, amit nem hagyhatott ki. Ha már egyszer unatkozott, akkor miért ne táncolhatna a kocsi anyósülésén kockáztatva ezzel azt, hogy aznap este mi fogunk szerepelni a híradóban?

-Legközelebb hátra ültetlek - nevettem.

-A múltkor is ezt mondtad - mondta majd tovább rázta a fejét közben pedig a War of hormone-t énekelte.

-És most komolyan is gondolom - bólintottam, majd sebességet váltottam és megelőztem egy kamiont.

-Nem hiszek neked - vigyorgott - Legközelebb is ugyanitt fogok ülni és ugyanezt fogom csinálni.

-Ajj te gyerek - ráztam a fejem nevetve.

Anna már csak ilyen volt. De egyébként nagyon szerethető és tényleg jó barát. De néha az ember nem tudja eldönteni, hogy merre jár. Szerintem most éppen egy Japán színpadon táncolt és kedvenc bandája dalait énekelte. 

-Kérlek csak ezt a fél órát bírd már ki mocorgás nélkül - kértem.

-Jól van akkor - vágta be a durcit és még a zenét is kikapcsolta.

Nem foglalkoztam hisztijével, örültem, hogy végre nem kell megosztanom a figyelmemet.

-Mi ez a nagy csend? - kelt fel nagyot ásítva a hátsó ülésről Heni.

-Te komolyan a csendre ébredtél fel? - döbbenten le, mire Anna vigyorogva fordult hátra és leöklözött egyet a hátsó ülésen ülő barátnőnkkel.

-Nem mindenki olyan, mint te - gúnyolódott Anna játékosan - Ilyen életunt.

-Én? Életunt? - hördültem fel - Áruld már el ki alapította ezt a bandát és tartja fent még most is? - kérdeztem kicsit felháborodva.

-Én - vigyorgott Anna.

-Mi más válaszra is vártam - sóhajtottam nagyot, mire Anna nagyot nevetve újra elindította a zenét.

Éppen a Fire ment, amikor eszembe jutott valami és tovább raktam.

-Hé! - háborodott fel Anna.

-Bocsi - tekertem tovább, majd mikor végre megtaláltam, amit kerestem elmosolyodtam és újra az útra  koncentráltam - De most hogy végre Heni is ébren van el kéne kezdenünk gyakorolni. 

Az I like it első ütemeire már ők is megértették és mikor átugorva Debi részét belekezdtem a dalba az átírt szöveggel csendben vártak a magukéra. A többit, ami nem a mi részünk volt kihagytuk, ezzel is gyakorolva azt, hogy hol kell bekapcsolódnunk.

Csak ritkán kezdtünk el későn énekelni, de egy kis ráhangolódás után, már ment.

Mikor beértünk Pestre mindketten izgatottabbak lettek.

-Jaj olyan régen láttam már Debit meg Tamit - mondta Heni.

-Én meg Mesit és Hyun Ah-t - így Anna.

-Én meg kb mindenkit - sóhajtottam majd elmosolyodtam a viszontlátás gondolatától.

Már lassan több, mint egy hónapja nem láttuk a csajokat, és már nagyon régóta kerestünk egy alkalmas hétvégét a következő videó felvételéhez.

Ahogy kikászálódtunk a kocsiból már meg is indultunk bátyám, Tomi magánstúdiójába. Nem volt nagy épület, de elég sikeres volt. Nehezen tudott nekünk szabad időpontot találni, de szerencsémre nagyon jó fej bátyót kaptam.

Lementünk a föld alatti folyosóra, ahol három hangszigetelt stúdiószoba állt. Benyitottunk az elsőbe, ahol már ott volt Mesi, Tami és Hyun Ah, meg Levi, a stúdiós, aki fel szokta venni a dalainkat. Most azonban egy kamera volt a kezében, és jöttünkre felénk fordította azt.

Sikítva öleltük át egymást a lányokkal, majd azonnal vad sztorizgatásba kezdett mindenki. Vagyis kezdett volna, ha Levi nem szólal meg, felhívva a figyelmünket arra, hogy éppen a Közönségnek készítünk felvételt.

Így neveztük el a "rajongóinkat". Mivel nem akartuk őket rajongóknak hívni, mert hát nem is vagyunk hivatalos banda, de kommentelőknek sem hívhattuk őket, így hát ezt a nevet kapták. Ha a BTS-nek van Army-ja, akkor nekünk van Közönségünk.

Hamarosan megjelent Debi is, aki vidáman integetett bele a kamerába, majd mivel teljes volt a csapat, egyszerre köszöntünk a Közönségnek. Vagyis magasba emeltük a kezünket és lassan leengedtük magunk előtt, miközben azt kántáltuk, hogy:

-Sziasztok Közönség! Mi vagyunk a Bangtan Girls! Hú! - kiáltottuk, majd meghajoltunk.

Mint leader én folytattam mosolyogva a kamerába nézve.

-Majdnem egy hónapnyi szünet után, most az I like it-tel jövünk, amit egy héten belül már láthattok is a Kanálisban, azaz a youtube csatornánkon - mondtam, majd Mesi vette át a szót.

-És ne felejtsetek el feliratkozni és like-olni minket. Szeretünk titeket! Sziasztok! - köszöntünk el egyszerre, majd Levi megállította a felvételt.

-Na hadd nézzem mit vettetek fel - álltam a fiú mellé, majd mindenki követte a példámat.

Csak két percnyi volt a felvétel az előtt, hogy mi beléptünk volna. Mesi ért ide először, így kezdte a felvételt azzal, hogy beront a stúdióba, ahol Levi már ott volt és gyorsan a kezébe nyomja a kamerát. Szegény semmit sem értett belőle, de teljesítette a kérést és a szoba távolabbi végébe ment, Mesi pedig készenlétbe az ajtó mögé.

Alig állt be a helyére már nyílt is az ajtó és beszélgetés zaja ütötte meg a fülüket. Ekkor Mesi előugrott és hatalmasat kiáltott. Az éppen belépő Hyun Ah akkorát ugrott, hogy fellökte a mögötte jövő Tamit, majd Mesi nevetve próbálta felállítani szegényt. A kamera közelebb ment és felvette, ahogy a két lány lábra próbálja állítani szegényt.

Mindenki jót derült rajta. Szegény Hyun Ah-t nagyon könnyen meg lehetett ijeszteni. Aztán újra nyílt az ajtó és szerencsénkre minket már nem ijesztettek meg. Átvéve a kamerát ellenőriztem, hogy nem látszik-e olyan a felvételen, aminek nem lenne szabad, majd engedélyeztem a feltöltést.

-Mehet a Kanálisba - kiáltotta Debi elvéve tőlem a kamerát és már intézte is a feltöltést a laptopjára, onnan pedig a csatornánkra.

Na igen. Kanális. Mindennek adunk nevet. Kivéve magunknak. Nem akartunk művésznevet, mert nem vagyunk hivatásos művészek.

Mivel az idő drága volt, a videó feltöltése után neki is álltunk. Mi bementünk az üveg mögé és mindenki elhelyezkedett.

Egy párszor elpróbáltuk, majd jöhetett élesben. Majdnem két óra volt az egész. Ennyi időt kaptunk a stúdió használatára, úgyhogy csipkedtük magunkat.

Mikor ezzel is készen voltunk, jöhetett a "klip forgatás". Sajnos Tomi külföldön tartózkodott, így nem ő vette fel, hanem a legjobb haverja, aki egyébként félig egy idióta. Csak azért félig, mert néha azért voltak jó beszólásai, de úgy egyébként röültem, hogy csak ritkán látom. Bár a bátyám remekül kijön vele, én valahogy nem voltam odáig Imiért. De azt be kell valljam, nagyon jól kamerázik.

Az ő segítsége nélkül ez se ment volna.

Nem akartunk teljesen ugyanolyat, mint a BTS I like it-je, ezért felmentünk a másodikra, ami erre a célra volt berendezve, és már neki is álltunk.

V POV:

Már megint hulla fáradtan értünk haza. Mindenki elvonult és ruhástul esett az ágyba. Én viszont még gyorsan megnéztem az üzeneteimet. Régen beszéltem már a családommal és napközben láttam, hogy a húgom írt, de nem volt időm megnézni, hogy mit. 

Most azonban megnyitottam az üzenetet.

"Ezt muszáj látnod! Tudom, hogy nem szereted az ilyeneket, de ők tényleg nagyon jók! Kérlek nézd meg őket! Fontos!! Szeretlek! Puszi!"

Egy videó volt mellé linkelve. 

Nagyot sóhajtottam. Sejtettem, hogy mi ez. Egy BTS utánzat. Nem szerettük az utánzóinkat nézegetni. Mi magunk se értjük miért, de amikor a saját számainkra táncolnak, ráadásul még csak nem is olyan jól az... Egyszerűen nem szerettük. Volt ugyan olyan, hogy megnéztünk egyet-egyet, de az se igazán érdekelt minket. Egy-kettőn jót derültünk, volt, amiben egész jól táncoltak, meg olyanok, aki jól énekeltek, de egyszerre a kettőt senki sem csinálta. Csak nagyon kevesen. De ilyesmire nem nagyon van időnk. Ha van egy kis szabadidőnk azt biztos, hogy nem ilyesmivel töltjük el.

Visszaírtam neki, hogy nagyon elfáradtam, de majd holnap mindenképp megnézem.

Remélem elfelejti...