-Ki mit kér?-kérdezte Chung-Ho az étlapot bújva.

-Nekem jó lesz a Kimchi-mondta Mika.

-Nekem is jöhet-bólintott Mi Cha.

-Nekem is-mondta YooRa.

-Nekem jöhet egy nagy adag Tongbaechu-kimchi-mondta Haru.

-Kimbap-zártam be az étlapomat.

-Rendben-bólintott a manager. Oda hívta az egyik srácot, aki felírta a rendelésünket, majd rám kacsintott és elment.

-Ez most flörtölt veled?-ráncolta szemöldökét Mika.

-Úgy tűnik-bólintottam.

-Miért nem velem flörtöl?-kezdett el hülyülni Haru.

-Ráhajtsak?-vigyorodott el YooRa.

-Mi? Nem-nevettem el magam.

-Miért ne?-vont vállat.

-Mert neked ott van Kook-verte finoman fejbe Mi Cha.

-Télleg'-szomorodott el.

-Nem vagy százas asszony-röhögött Mika.

-Tudom-dobta át válla felett a haját kényesen Yoo, mire mindannyiunkból kitört a röhögés. Fél órába telt mire kihozták az ételeket és az idő közben rendelt italokat. A pincér még mindig mosolygott és engem figyelt.

-Tetszel ennek a palinak-mondta vigyorogva Haru.

-Észre vettem-nevettem el magam. Amikor megettem a Kimbapot felálltam és a mosdóba mentem.

-Mindjárt jövök-indultam el. Megmostam a kezemet, és megigazítottam a hajamat. Amikor kinyitottam a mosdó ajtaját, hogy kimenjek rajta, szembe találtam magamat a sráccal aki végig flörtölt velem.

-Eun vagy, ugye?-kérdezte.

-Ja-bólintottam.

-Nagyon csinos vagy-kezdett el bókolni.

-Kösz-mondtam. Egyre közelebb jött, én pedig mindig eggyel hátrébb léptem.

-Öhm. Mit szeretnél?-kérdeztem össze ráncolt szemöldökkel.

-Nem innál meg velem valamikor valamit?-kérdezte.

-Nekem van barátom-állítottam meg a fiút a mellkasánál.

-De ő most nincs itt-jött még közelebb.

-Na ide figyelj szép fiú. Ha még egyszer elkezd rángatózni a szemed, vagy ha még egy lépéssel közelebb jössz beverem a fejed-vesztettem el a türelmemet, majd ott hagytam és vissza mentem az asztalunkhoz.

-Chung-kezdtem-van egy kis baj-ültem le-rám mászott a pincér a mosdóban-mondtam, mire azonnal felpattant, és megkereste a fiút. Sosem verekedik, és most sem ezt tette. Csak szimplán elbeszélgetett a sráccal.

-Mit csinált?-kérdezte tőlem YooRa.

-Bókolt, és meg akart hívni egy italra. És egyre közelebb jött. Undorító-ittam bele a kólámba.

-Pedig tök helyes-mondta Mi Cha nevetve.

-Nekem nem jön be-vontam vállat-meg fenyegettem-vigyorodtam el.

-Mit mondtál neki?-kérdezte Mika.

-Hogy ha nem áll le beverem a képét

-Miért nem tetted meg?-kérdezte szomorúan.

-Mert nem kockáztathatom a hírnevünket.

-Ez igaz-bólintott Haru.

-Azt mondta nagyon sajnálja-jött vissza Chung.

-Ha még egyszer rám kacsint plasztikasebészest fogok játszani az arcán-mondtam unottan.

Kifizettük a kaját, majd elmentünk. Már rám sem nézett a fiú, így nyugodtan távoztunk.

Otthon amikor beléptünk az ajtón nagy hangzavar fogadott minket. A nappaliba belépve a következő kép fogadott: a tévé ordított, Namjoon és Suga pizzát ettek a kanapén, Jimin nyakába Kook vihogott, miközben Hope-ot kergették. Jin próbált rendet teremteni, kevés sikerrel. Tae pedig Ni Neul-t csikizte a fotelban. Ez már csak hab volt a tortán.

-Így legyek kedves azzal a csajjal?-néztem szomorúan Chung-ra, aki csalódottan nézett a társaságra. Bement a nappaliba, mire mindenki abba hagyta amit csinált és felé fordult. Kikapcsolta a tévét, majd ezt mondta:

-Össze takarítani! Most!-adta ki a parancsot-Sejin meg fog ölni-tépte a haját. Átmentem a konyhán, majd a konyhában kerestem egy almát, közben hallottam, ahogyan YooRa elkezdi mesélni a történteket.

-Ja, és Eun-ra rámászott az egyik pincér-mondta, mire homlokon csaptam magam...

Hi everyone!^^ Ne haragudjatok, hogy ilye sokára hoztam a folytatást, csak nyaralni vagyok.Ha tetszett szavazzatok és írjátok meg véleményeiteket kommentbe ;) Hogy telik a nyári szünet? Várjátok már a sulit? :D ~Zsuni~