-Negyed óra múlva indulunk. Úgy pakoljatok, hogy csak este jövünk vissza, a koncert után-mondta Chung-Ho végig nézve a társaságunkon.

-Akkor haladjunk-pattant fel YooRa-gyere Eun, segíts-ragadta meg a csuklómat, majd felhúzott Tae öléből.

-Mi bajod van?-kérdeztem a lányt, aki a szobájába sietett, engem maga után ráncigálva. Magunk mögött becsukta az ajtót, majd szembe fordított magával.

-A többieknek még nem mondtam el, a fiúknak nem is fogom. Neked viszont úgy gondoltam, hogy...szóval...nem is tudom-hadobált össze vissza.

-Valami baj van?-kérdeztem.

-Nem, dehogyis-rázta meg a fejét, mire kérdőn néztem rá.

-Valamelyik nap...izé..-pásztázta vörös fejjel a földet.

-Kook meg én...khm-köhintett egyet, mire kitágult a szemem.

-Nem mondood-kezdtem el ugrándozni-megvolt?-kérdeztem viháncolva.

-Igen, de csendesen-tette szája elé a mutatóujját.

-És milyen volt?-kérdeztem izgatottan.

-Hát...imádtam-vigyorgott elvörösödve.

-Jujjciii-tapsikoltam örömömben.

-Na és veletek miujság?-váltott hirtelen témát.

-Semmi újdonság. Jól meg vagyunk-vontam vállat.

-Nem úgy értettem-mosolygott Yoo.

-Tudom, hogy értetted. Nem, mi még nem.

-Nyugi, majd meg lesz. Csak a megfelelő pillanatot várja. Például a Hawaii wellnest-jutott hirtelen eszébe.

-Tényleg, el is felejtkeztem róla-vágtam fejbe magam.

-Na látod-vigyorodott el-akkor készülj fel rá-kacsintott-na csak ennyit akartam. Menjél pakolni-tessékelt ki a szobából.

-Öhm, oké-vontam vállat, majd átsétáltam a szobámba, ahol Tae a tévét nézte. A feje lelógott az ágyról. Valami mesét nézett és észre se vette, hogy bejöttem.

-Sosem értettem hogy lehet így tévét nézni-szegeztem tekintetemet vigyorogva a fiúra, mire felült.

-Elszédültem-terült el az ágyon.

-Mindig ez van, de te mindig így nézed-vettem elő a szekrényből egy táskát.

-Igen, mert így érdekesebb-védekezett a barátom a plafont bámulva.

-Fordítva látsz mindent. Nem érdekes, hanem fura-nevettem el magam.

-Igen, de ettől lesz érdekes-ült fel.

-Nem tudom, én még nem próbáltam-legyintettem.

-Akkor ideje lenne-mosolygott aranyosan.

-Jösztök a koncertre, ugye?-váltottam témát.

-Persze-bólintott-ki nem hagynánk.

Ledobtam a táskámat a másik ágyra, majd oda bújtam Tae-hez. Fejemet bele fúrtam a vállába, és mélyen beszívtam parfümjét. Imádom az illatát. Megnyugtat. Elkezdte simogatni a hátamat és nyomott egy puszit a fejemre. Biztonságban éreztem magamat karjai között.

-Izgulok. Mi van ha elrontom?-néztem gyönyörű szemeibe.

-Nem fogod elrontani. Sosem rontottad el-biztatott.

-Te sem-mosolyogtam.

-De, volt már, hogy elrontottam-gondolkodott.

-Nem baj, senki sem vette észre-vontam vállat.

-Mi van ha elesek?-kezdtem el újra.

-Nem fogsz elesni-forgatta szemeit.

-Biztos?-kérdeztem idegesen.

-Igen. Nyugodj meg-húzott magához még közelebb.

-Segítesz lenyugodni?-kérdeztem vigyorogva. A következő pillanatban megéreztem puha ajkait az enyéimen, mire a gyomrom görcsbe rándult. Nyelve a számban vendégeskedett, de megfordult az állás, és vissza tuszkoltam a helyére. Bele markoltam selymes hajába. Tae egyik keze a csípőmön volt, a másikkal pedig az arcomat simogatta. Kopogást hallottunk, mire elengedtük egymást, és mindketten az ajtóra néztünk.

-Eun, gyere, indulunk-nyitott be Mi Cha-megzavartam valamit?-kérdezte vigyorogva.

-Nem-vágtuk rá egyszerre Tae-vel.

-Na akkor én léptem. Majd találkozunk-adtam még egy hosszú csókot a barátomnak, majd felkaptam a táskámat, és leszaladtam a lépcsőn.

-Mindjárt megyek, várjatok meg-mondtam Chung-nak.

-Siess-zárta be az ajtót maga után.

Bementem Yoora szobájába, ahol megtaláltam Kook-ot valamivel játszott.

-Kook beszélhetünk?-kérdeztem az ajtóban állva.

-Pillanat, csak még kiviszem ezt a pályát-nyomkodta a telefonját.

-Fontos lenne-fontam keresztbe magam előtt a karomat.

-Mindjárt-mondta fel sem nézve, mire bezártam az ajtót és kikaptam a kezéből azt a vacakot.

-Na! Add vissza!-nézett rám mérgesen.

-Nem. Előbb hagy mondjak valamit-néztem mélyen a szemébe.

-Jó-adta meg magát.

-Tudom, hogy lefeküdtetek-mondtam ki, mire Kook-nak kitágult a szeme és elvörösödött.

-Részleteket még nem tudok, nyugodj meg. Csak annyit akarok, hogy ha már megtörtént, akkor ne hagyd el. Mert a legtöbb fiúnak csak erre kell egy lány-tartottam kiselőadást.

-Tudom. Én nem olyan vagyok. Én szeretem YooRa-t. Nem fogom elhagyni-mondta őszintén.

-Rendben-adtam vissza neki a telefonját, majd elindultam kifelé, de az ajtónál megtorpantam.

-Ha mégis megbántod-fordultam vissza-kitaposom a beled-mondtam halál komoly arccal.

-Oké-nevette el magát kínosan. Néha kegyetlen vagyok. De csak néha.

Hi everyone!^^ itt is lennék a folytatással. Ha tetszett, akkor ne felejtsetek el szavazni, és kommenteleni. Mi a véleményetek a sztorival kapcsolatban? :) Hamarosan hozom a folytatást ;)
~Zsuni~