Végül sikerült mind a négy számunkat kétszer elpróbálnunk, és a fiúk számaira össze állított koreográfiánkat is elpróbáltuk. A végére már ők is beálltak, és már csak hülyéskedtünk, de jól éreztük magunkat. Bár kicsit zavarban éreztem magam, mert Tae minden egyes mozdulatomat végig követte. Össze szedtük a cuccainkat, majd fáradtan indultunk le a kis buszhoz. Mindenki beszélgetett a másikkal, én pedig hátul mosolyogtam J-Hope és RapMon vitáján. Nem tudták eldönteni, hogy ki menjen előbb fürdeni. Megcsörrent a telefonom, amit vigyorogva vettem fel.

-Szia Anyu-szóltam bele.

-Szia kicsim. Jobban vagy már?-kérdezte.

-Igen, sokkal-bólintottam, majd még jobban lemaradtam a többiektől.

-Jól bánnak veled a többiek?

-Igen, a lehető legjobban-mosolyogtam.

-A lányokkal miújság? Mindenki jól van?

-Igen, mindenki jól van. Hiányoztok-mondtam.

-Ti is. Nagyon-mondta szomorúan-na de mesélj valamit. Történt valami érdekes dolog?-kérdezte.

-Hát ha az érdekesnek számít, hogy összejöttem Tae-vel, akkor igen-vigyorogtam, miközben lefelé mentem a lépcsőn.

-Ne mondd már, komolyan?-vidult fel anya.

-Igen-bólintottam.

-És rendesen bánik veled?-kérdezte szigorúbb hangon.

-Igen-nevettem el magamat-igaz, hogy még csak pár órája tart ez a kapcsolat, de eddig dobogós-vigyorogtam.

-Akkor jó. De csak óvatosan Eun-mondta.

-Tudom-mosolyogtam.

-Nehogy a végén csalódás érjen.

-Oké, rendben, tudom. Apának ne mondd el. Majd én közlöm vele. Mondjuk így is úgy is ki lesz akadva, de azért jobb ha tőlem tudja meg-mondtam, miközben kilöktem magam előtt az ajtót.

-Rendben-nevette el magát anyu-vigyázz magadra-búcsúzkodott.

-Oké. Holnap hívlak. Szeretlek.

-Én is. Szia-tette le a telefont. Felszálltam a buszra, majd leghátulra mentem. Beültem a szokásos helyemre. V mellé az ablakhoz. Előttem Mok és Mikasa foglalt helyet, akik valamin nevettek.

-Anyu volt az?-kérdezte Haru felém fordulva.

-Igen-bólintottam.

-Ti testvérek vagytok?-kérdezte össze ráncolt szemöldökkel Suga.

-Nem, csak mindenki úgy hívja a másik anyukáját, hogy anyu-legyintett Mi Cha.

-Ja, értem-bólintott a fiú. Az ablakon néztem ahogyan elindulunk, amikor V megfogta a kezemet. Nagyot dobbant a szívem. Ujjaink egymásra fonódtak, én pedig a vállára hajtottam a fejemet, és hozzá bújtam. Olyan finom illata volt. Mellette biztonságban éreztem magam, pedig a kapcsolatunk elején voltunk. Nagyon az elején, de mégis úgy éreztem, mintha hónapok óta tartana.

Amikor a kisbusz a ház elé gördült mindenki egy emberként akart leszállni, ami persze nem ment, így az előrébb ülők szálltak le.

-Gyerekek, holnap jön a manager-mondta Jin amikor beértünk az ajtón.

-Akkor ki kell takarítani-jutott hirtelen Jimin eszébe.

-Na én léptem-rohant el Suga.

-Ez nem az én feladatom-rohant fel Mika.

-Jó szórakozást Kook-nyomott egy puszit a fiú arcára Yoora majd elment.

-Na nekem dolgom van-ment el Haru is.

-Hát gyerekek, én most nem érek rá. Már vár a szobámban a titkos hódolom, szóval..-húztam el a számat.

-V itt van-mutatott a fiúra J-Hope.

-Nem, nem róla beszélek-mondtam visszafojtott mosollyal-a postással nagyon jó a viszonyom, szóval. Majd beszélünk-kacsintottam a fiúkra, majd fel siettem az emeletre. Bezártam magam után az ajtót, majd zenét indítottam a laptopon és ránéztem az órára. Fél nyolc. Össze szedtem a cuccaimat a fürdéshez, majd a mosdóba indultam. Lila hajamat felkötöttem egy kontyba, ruháimat levettem, majd a zuhany alá álltam és megengedtem a meleg vizet. Miután letusoltam felvettem a piros pulcsit, amit Tae-től kaptam és egy rövid nadrágot. Mivel a pulcsi nagy volt rám majdnem a térdemig leért és úgy nézett ki, mintha nem lenne rajtam más. Vissza mentem a szobába, ahol V az ágyon feküdt, de nem vett észre, mert a füllhalgató a fülében volt, és laptopozott. Mögé lopakodtam, és a kezemet a szeme elé raktam, mire kirántotta a fülest a füléből és megfogta a kezemet.

-Eun?-kérdezte mély hangjával.

-Talált-mosolyogtam, majd mellé feküdtem. Ő hason volt és könyökölt én meg csak végig feküdtem az ágyon háttal.

-Miért nem takarítassz?-kérdeztem a szemébe nézve.

-Mert feljöttem, nehogy az a postás meg előzzön-mosolygott.

-Hát nem tudom-kezdtem ,,gondolkodni"-szerinted ki van első helyen?-kérdeztem.

-Nem tudom-vont vállat aranyosan-én?-vigyorgott.

-Nem biztos. Lehet, hogy nem-nyomtam egy csókot a szájára.

-Ez így nem ér-biggyesztette le a száját.

-Csak hülyéskedek. A postás a második, te az első vagy-mosolyodtam el.

Hi everyone! Igen, még mindig nem az éjszakai kalanddal jövök XD DE! Ígérem, hogy a következő rész, már a kiengesztelés lesz, szóval ne aggódjatok, hamarosan hozom :D most már tényleg :P ha tetszett ez a rész, akkor ne felejtsetek el szavazni és komizni ;) további szép napot :*