Éjjel arra ébredtem, hogy valaki óvatosan a karomat simogatja. Rémülten nyitottam ki a szemem, bár csak az asztali lámpa halovány fényében láttam. V volt az.
-Nyugi-mondta halkan.
-Rosszat álmodtál-nézett a szemembe.
-Bocsi-húztam el a számat.
-Kapálóztál és nyöszörögtél-mondta.
-Uhh. Tényleg ne haragudj-néztem rá.
-Nem baj. Jól vagy?-kérdezte.
-Hát..aha-bólintottam.
-Biztos?
-Igen. Csak még fel kell dolgoznom a történteket-mondtam halkan.
-Kérdezhetek valamit?-nézett rám.
-Általában megtiltom, de most megengedem-mosolyogtam. Megpróbáltam felülni, de egyedül nem sikerült, ezért Tae segített.
-Köszi-mondtam.
-Miért bántott az exed?-ült le velem szemben.
-Honnan tudod, hogy a volt barátom?-kérdeztem vissza.
-Hallottam, ahogy anyukáddal beszélgetsz-adta meg a logikus választ.
-Ja, aha-bólintottam.
-Szóval?-nézett rám kérdőn.
-BoMi megkérte rá-néztem a szemébe.
-Basszus-sziszegte.
-Hát ja-helyeseltem.
-Tényleg?-kérdezte.
-Igen-bólintottam.
Pár percig csendben ültünk.
-Korábban is bántott?-kérdezte hirtelen V, mire egy aprót bólintottam.
-Hol?-nézett rám. Egy darabig haboztam, majd ezt mondtam:
-Húzd fel a hátamon a pólót-fordultam meg óvatosan.
-Mi van?-nevetett fel kínosan.
-Nem akarok veled lefeküdni, nyugi. Csak csináld-mosolyodtam el. Odamászott hozzám az ágyon, majd félve felhúzta a felsőmet.
-Kapcsold ki a melltartót-mondtam.
-Öhm..-kezdte.
-Nyugi már-mosolyodtam el. Kiváncsi voltan az arcára. Valószínűleg olyan zavarban volt, hogy égett a feje a pirosságtól.
Óvatosan kikapcsolta a melltartómat.
-Azta-mondta elképedve.
-Mi? A seb, vagy hogy hozzá jutottál a melltartómhoz?-kérdeztem vigyorgova.
-Marha vicces-dünnyögte.
-A seb-komolyodott meg, majd ujjaival óvatosan végigsimította a vágást.
-Megnézted?-fordítottam oldalra a fejem.
-Aha-kapcsolta vissza a csattokat.
-Várj segítek-fogta meg a kezem, amikor vissza akartam ülni.
-Köszi-mondtam.
-És..-kezdte, de félbeszakítottam.
-Megmutattam a sebet, nem mesélem el hogy történt, ha nem baj. Még nem-néztem rá.
-Nem ezt akartam kérdezni-mosolygott aranyosan.
-Ja, akkor semmi-legyintettem.
-Mit akartál?-néztem rá.
-Haragszol?-nézett mélyen a szemembe.
-Miért haragudnék?-kérdeztem a földet pásztázva.
-Miattam veretett meg BoMi-mondta V.
-Nem miattad-csóváltam a fejem.
-Megcsókolt, Jin meglátta...-nem hagytam, hogy befejezze.
-Én láttam meg-szorítottam össze a fogaimat.
-Nem Jin?-kérdezte.
-Nem-válaszoltam.
-Mindegy. Lényeg az, hogy valami közöm van hozzá-mondta.
-Nincs. Nem tehetsz semmiről-néztem gyönyörű szemeibe.
-Pihenj-hagyta figyelmen kívül amit mondtam, majd betakart.
-Akkor is nekem van igazam-mondtam, miközben néztem, ahogyan visszafeküdt az ágyába.
-Aha-legyintett mosolyogva.
Pár percig még bámultam a plafont, majd újra elnyomott az álom...  

Hi everyone! ^^ itt is lennék a következő résszel, remélem tetszett, ha igen, szavazzatok és komizzatok ;) ne felejtsétek el meg kukkantani a másik történetemet :D hamarosan jövök eg meglepetéssel ;) várjátok? :D