-Hány óra?-kérdeztem, mivel már ment le a nap.
-Fél kilenc-pillantott RapMon a telefonjára.
-Menj aludni. El leszek-hunytam le a szememet.
-Nem hagylak itt-makacsolta meg magát.
-Menj már-hesegettem el a fiút.
-Nem-fonta keresztbe a karját.
-Namjoon, nyugi már, megleszek én-mosolyogtam.
-Biztos?-kérdezte aggódva.
-Igen. Na, menj-mutattam az ajtó felé.
-Szólok V-nek, hogy jöjjön be-állt fel.
-Nem muszáj-néztem rá.
-Azért én szólok-mosolyodott el, majd kiment.
Pár perccel később megcsörrent a telefonom, ami az ággyal szemben lévő asztalon volt.
-Francba-sziszegtem. Felállni nem tudtam, mert már a lélegzés is fájt.
V jött be az ajtón, aki odamentem az asztalhoz, és felém nyújtotta a mobilom.
-Köszi-vettem ki a kezéből. Szó nélkül leült az ágyára. Szóval megbántottam.
Anya hívott.
-Szi..-kezdtem, de ő gyorsabb volt.
-Veled vannak tele a hírek! Nagyjából százszor hívtalak, de senki nem vette fel! Azt se tudtam mi van veled! Tudod mit mondtak a tévében? Azt, hogy összevertek, és hogy életveszélyes állapotban vagy. És mi az hogy nem vagy kórházban?-hadarta anya kiabálva.
-Nyugi anyu, nincs nagy bajom-próbáltam nyugtatni.
-Azt se tudom ki bántott-hagyta figyelmen kívül amit mondtam.
-Szerinted?-néztem a plafont.
-Azt ne mondd hogy...-kezdte elképedve.
-De igen. Shin-mondtam halkan.
-Ilyen nincs. Mit keresett ott az az idegbeteg? Hogy merészelt hozzád nyúlni? Holnap feljelentem-jelentette ki.
-Mi? Anya! Ne!-akadtam ki.
-Mi az, hogy ne? Ennek az állatnak a börtönben a helye-kiabált folyamatosan.
-Emlékszel mi volt két éve? Házi őrizetben volt. Ennyi-tártam szét a karom.
-Az egy dolog. De ez már nem az első húzása-mondta idegesen.
-Apropó-jutott eszembe-mi az, hogy tele vannak velem a hírek? A fiúk azt mondták senki nem látott semmit- értetlenkedtem.
-Levideózta egy járókelő, ahogyan az egyik BTS tag az ölében elvisz téged egy sikátórból. Megkérdezték Mikasa-t, hogy mi történt, aki azt felelte, hogy összevert az exed. Amikor megláttam, majdnem elájultam-hadarta anya.
-Értem. Amúgy az a ,,BTS tag"-idéztem szavait-szerintem RapMon volt-javítottam ki.
-Nem érdekel. Most azonnal kórházba kell menned-mondta ingerülten.
-Anya, nem megyek. Tudod jól, hogy 14 éves korom óta még csak a környékére sem megyek, ha nem muszáj. És azt is tudod miért. Nem fogok visszamenni. Nem akarom, hogy eszembe jusson az az időszak-mondtam nyugodtan. Tinédzser koromban apa sokszor volt kórházban. Megutáltam azt a helyet.
-Tudom, de így meg nem fogsz meg gyógyulni-mondta szomorúan.
-Már volt nálam orvos. Holnap is jön. Be van kötve az oldalam. A mellemtől a derekamig fásli borít. A sebeim össze vannak varrva. Jól vagyok-füllentettem.
-Miért vagy bekötve?-kérdezte. Hoppsz.
-Shin szétverte a két oldalam-mondtam halkan.
-Holnap feljelentem. Itt betelt a pohár. Nem érdekel. Akármit mondassz-kiabált anyu.
-De..-kezdtem de nem engedte hogy végig mondjam.
-Nincs apelláta. Összevert. Elintézem, hogy börtönben rohadjon meg-mondta dühösen.
-Emlékszel még az ügyvédjére? Most is ki fogja hozni-legyintettem lemondóan.
-Akkor majd szerzek egy annál is jobb ügyvédet. Megfizetem, de rácsok mögött akarom látni azt az állatot.
-Ugyan már anya. Ne csináld-kérleltem.
-Eun. Ha nem érnek oda a fiúk kitudja mit tett volna veled. Nem hagyhatom annyiban-mondta le csillapodva.
-Jó. Ahogy gondolod-adtam meg magam.
-Bárcsak ott lehetnék, hogy ápoljalak-mondta szomorúan.
-Nem anya, nem utazhatsz ide. Maradj otthon apával. Majd utána. Használd ki, hogy otthon van-tudtam, hogy el akar jönni.
-De utána meglátogatlak-mondta
-Rendben
-Szeretlek. Nagyon vigyázz magadra. De ne úgy ahogy eddig. És menj kórházba-adta ki a parancsot.
-Nem megyek kórházba-forgattam szemeim.
-Megmondom Yoora-nak, hogy vigyenek el-fenyegetett meg.
-Úgyse fognak
-Majd meglátjuk.
-Szeretlek kicsim-mondta aggódva.
-Én is. Szia anya-tettem le a telefont.
Ránéztem V-re. Már aludt. Vagy csak úgy tett...

Hi everyone! ^^ itt is lenne a folytatás. Ha tetszett szavazzatok és komizzatok ;) hamarosan folytatás ;)