Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2.1 Seoul-i Színház

Reggel szokás szerint 6 órakor jelzett a telefon. Sok idő, míg öt 19 éves lány kikászálódik az ágyból. Legalábbis tapasztalatom szerint.
-Nem akarok felkelni-nyafogott Yoora. Neki nehezére esik reggel a felkelés, mert mindig éjfélig laptopozik.
-Miért vagy fent hajnalig?-kérdezte Mi Cha.
-Mert csekkolom a BTS oldalát-háborodott fel.
-Hajnal egykor ők is alszanak-dőlt hátra az ágyon Haru.
-Biztos ami biztos-bólintott magabiztosan Yoora.
Örülök, hogy ilyen jól kijövünk egymással.
Mivel tegnap én mentem először a fürdőbe, így most Mi Cha vette birtokba. Én addig felhívtan a szüleimet.
-Szia kincsem-hallottam anya hangját.
-Szia anyu-köszöntem vissza
-Hogy vagytok?-kérdeztem
-Megvagyunk. És ti? Jól szórakoztok?-kérdezte
-Jól vagyunk. Igen. Hiányoztok-mondtam keserű ízt érezve a számban.
-Ti is. Olyan üres ez a ház nélkületek-mondta szomorúan. Régen mindig nálunk lógtunk. A csajok már családtagok.
-Nem sokára otthon vagyunk-mondtam
-Egy hét
-Hamar elrepül-nyugtatgattam.
-Meglátjuk.
-Mennem kell-néztem az órára.
-Rendben. Vigyázzatok magatokra. Szia-köszönt el.
-Szeretlek. Szia-köszöntem el.
Kimentem a nappaliba a többiekhez.
-Na, mehetek már a fürdőbe?-kérdeztem a lányoktól.
-Aha-bólintottak. Mindegyikük a tévét nézte. Mint mindig.
-Eun, ott van V-kiáltott fel Haru, mire visszarohantam a mosdóajtóból.
A televízióban valóban ő volt. A fejére rá volt húzva a kapucni. A híradó a következőket mondta:
,,Napjainkban fotózták le Kim TaeHyung-ot, ismert nevén V-t, a Seoul színház bejáratánál. A BTS sztárja egy héttel a Táncolj! verseny előtt. Valyon a versenyzők, vagy a díszvendégek miatt van itt? Meg nem erősített információk szerint vele tartott a csapat többi tagja is."
Nem hittem a szememnek. Szótlanúl, tátott szájjal bámúltam a képernyőt.
Yoora törte meg a néma csendet, ugyanis felsikított.
-Eun, itt van V! Érted? Itt Seoul-ban-ugrált fel-le. Én még mindig nem tértem magamhoz, csak bambán meredtem magamelé. V-t az előtt a színház előtt fotózták le, ahol mi fogunk fellépni. Napszemüveg volt rajta, de száz ember közül is felismerném. Te jó ég.
-Ugye nem álmodom? Ő tényleg itt van?-kérdeztem tátott szájjal.
-Igen!-sikították egyszerre.
-Lehet hogy találkozunk velük-csillant fel Yoora szeme.
-Úúú, remélem-bólintott Haru helyeslően.
-Szerintetek mennyi az esélye? Most, hogy a híradó is bemondta, tuti, hogy az összes Army nyitott szemmel járja majd az utcákat.-mondta Mika csalódottan.
-Na látod, ilyenkor nem szeretem, hogy bölcs vagy. Elrontod az idilli pillanatot-löktem meg a vállammal nevetve, mire halványan elmosolyodott.
-Tuti, hogy miattunk jöttek ide-mondta Mi Cha bólintva-
-Ja, száz szazalék-bólogattam
-Hát de most nem?-kérdezte
-Igaza van. Tuti nem a sok botlábú miatt vannak itt-válaszolt Yoora.
-Yoora, ne mondj ilyeneket. Senki nem csúfolt minket, mi sem fogjuk a többi versenyzőt-állítottam le.
-Jól van na. De ez így igazságtalan-ült karba tett kézzel.
-Lassan induljunk próbálni-állt fel hirtelen Mikasa, mire összeszedtük a cuccokat. Mindenki elvégezte a dolgát a fürdőben, majd összeszedtük a dolgainkat.
Én a laptopomat, a hangfalakat.. Haru a telfonját nyomkodta, és úgy gondolta, neki nincs másra szüksége. Vörös haja lazán ki volt engedve, barna szemei meredten bámúlták a kijelzőt.

Mire sikerült kilépnünk a hotel ajtaján fél kilenc volt. Igen, mi valahogy mindig elkésünk. Sosem sikerül időben elkészülni.
A színházhoz vezető úton végig gondolkoztam.
Mit kereshet itt V és a többiek. Azon kívűl, hogy itt születtek. Hiszen folyamatosan fellépéseik vannak.
Nem hiszem, hogy pont miattunk jöttek volna ide. Jó, van egy csomó vedeó feltöltve a Youtube-ra, tavaj mi nyertünk, de ez nem jelent semmit. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint bárki más. Ők százszor híresebbek nálunk, miért keresnének fel minket? Maximum a verseny miatt jöttek. Bár kétlem. Fogalmam sincs. Nem tudom.

Ezeken gondolkoztam, amikor megérkezdtünk.
Bementünk, de a büfénél megálltunk, mivel semmit sem reggeliztünk.
-Sziasztok lányok-köszönt nekünk egy körülbelül 20 éves fiú. Mi nem ismertük őt, de nagy valószínűséggel ő minket igen.
-Szia-köszöntünk vissza kórusban.
-Mit adhatok?-mosolygott egyfolytában.

Hi everyone! ^^ itt a folyti, hogy tetszik? Szavazzatok és kommenteljetek #^_^#

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro