Egy átlagos nap sütéses nap,csiripelnek a madarak az emberek munkába sietnek.Mindenki felhőtlen,de nem sokára egy ember számára beborúl az ég.Nem másnak, min az üzletember Park Seokhyun számára,aki nemsokára elhagyja a hotelét és elindúl a reptérre.

-Hyung?Nem kéne figyelned?-érdeklődött egy fiatal srác,aki a lábát lógatta le a magas felhőkarcoló tetejéről-Nem mintha nem bíznék a képességeidbe,de erősödik a szél.

-Ugyan már!Nem próbléma,számoltam a változóval-válaszolta a hátán fekvő idősebb,aki csukott szemmel élvezte a nap melegét.-És te készen állsz ekkora szélre?-sandított a másikra.

-Nekem aztán nem probléma-állt fel,majd a távcsőbe nézett-Azt hiszem idő van-tette le a földre az eszközt.A sütkérező át fordúlt a hasára és megragadta a mesterlövész fegyverét.

-Ha az infók helyesek,és tudjuk,hogy azok,akkor a belső zsebébe lesz a kulcs.A táska meg az egyik őrének a kezéhez van bilincselve.Hobi készenlétben áll szóval hozzuk össze-nyújtotta az öklét a fiatalabbik felé,aki bele öklözött.-Kook,ne rontsd el-nézett a távcsőbe.

-Sosem rontok!Te meg viszont ne vétsd el-mosolyodott el szélesen,majd ugrott.Sikló ernyőjét kinyitotta és manöverezett a levegőbe

-15 másodperc!-szólt adóvevőjébe.

-Vettem!-hangzott a mesterlővész hangja.

15 másodperc nem sok,a leteltével egy hangos lővés hang zördült és az üzletember már a földön feküdt.Három őre körbe vette a hullát,ekkor érkezet Kook.Leszálláskor fejberúgta az egyiket,olyan erővel,hogy azzonnak kiütötte,majd a földröl elrugaszkodva bele akasztótta lábát a másik őr nyakába és egy határozott mozdulattal eltörte annak nyakát.A harmadik volt a táskás,kardját előrántva levágta annak kezét,majd az a földre rogyva tapogatta a kezehelyén maradt csonkot.A fiú felvette a táskát,Seokhyun-hoz lépett és bele nyúlva annak belső zsebébe elővette a táskát nyitó kulcsot.Ekkor megjelent egy autó,amibe bele is pattant majd ott sem voltak már.Az események olyan gyorsan történtek,hogy az embereknek idejük sem volt felfogni.

-Minek is a kulcs?-érdeklödött a sofőr.

-A táskába lévő patron miatt,ha az felfeszítjűk,szét durran és akkor felesleges volt minden.

-Feladat teljesítve-mosolygott szélesen,majd újra az útat nézte.

BANGTAN

Egy másik helyen eközben öt ember ült egy asztalnál és vártak.Ekkor megérkezett a hiányzó személy.Alacsony,tömzsi,kopaszodó férfi,aki sántaságát egy sétapálcával korrigálta.

-Nos úraim!-ült le az asztalhoz-Eddig is problémát jelentett,de most sűrgetőbbé vált a helyzet.Ki kell iktatnunk a Bangtan-t.Nagyon gyorsan feljutottak a csúcsra,és az istenért nem akarnak leesni onnét.

-Úram?-kezdte egy fiatalabb tag-Milyen család is ez?Tudja apámat jöttem helyetesíteni-molygott kajánul-És nem tudom pontosan kik is ők.

-Rendben,ma jó kedvembe találsz,szóval Moon felvilágosít.

-A Bangtan eredetileg 7 taggal indított-kezdet bele egy középkorú szőke alak az asztal másik oldaláról-Azóta már jóval többen vannak.Vezetőjükek Kim Namjoon-nak hívják,jobb keze Kim Seokjin,nincs olyan terve,amit nem beszélne meg a jobb kezével.Van egy Hope nevű tagjuk,legjobb tudásunk szerint,csak sofőr.Suga,hát róla nem tudunk semmit.V és Chimmy,hírszerzők,de még soha senki nem látta őket,nem tudjuk,hogy néznek ki.És van egy bérgyilkosi képességekkel rendelkező tag,őt csak Bunny-nak hívják.Mint hallhatta,csak a főnök és jobb keze nevét tudjuk pontosan,a többi csak álnév,ahogy magadtól is rájöhettél.Az elmúl 1 évben,a város háromnegyedét át vették.igazából senki oldalán nem állnak,azt teszik amik szerintük helyes.Sok fejfájást okoztak,és most egy drog szállítmány után szaglásznak.

-Szóval csak el kell intézni őket-mosolyodott el gonoszúl.

-Igen,de ez nem olyan egyszerű-állt fel a sétapálcás-Könyörtelen gyilkosok-nézett a távólba a szoba egyetlen ablakán át.

BANGTAN

-Fiúk!-üvöltötte egy férfi,törülközővel a derákán rontott ki a fürdőből,lila hajjal.

-Az előbbi szőke jobban tetszet-szólt ki a másik a konyhából.

-Nem vagy vicces Jin-állt meg csipőre tett kézzel-Hol vannak?

-Nappali-kuncogott fel halkan.-Hey Namjoon,ne bántsd őket,nagyon-fordúlt vissza még mindig mosolygva a tűzhelyhez.

A másik végig trappolt a folyosón,majd amikor beért a nappaliba,felhúzott szemöldökkel nézte a 3 fiatal férfit,miközben a kanapán fetrengve,a hasukat fogva röhögtek.

-Ki volt az?-állt meg előttük és szúrós tekintettel vizslatta a 3 fiút.

-Fogalmunk sincs,hogy hogyan történt-rántotta meg a vállát a legfiatalabb.

-Persze.Komolyan mondom,hihetetlenek vagytok.-csiptre össze ujjait orrnyergén.-Mindegy,legközelebb azért hanyagóljátok a festékeket.-indúlt vissza,hogy befejezze a félbe hagyott fürdést.Miútán Namjoon vissza ment a három fiú összepacsizott.

-Szép-nevetett Tae.

-Holnap Hobi jön-nevetett JK.

-Nem-nem-lépett be a szobába az említett-Ha megteszitek nincs több játék-huppant le ő is melléjük.

-Ezek szerint készen van egy új játék?-csillogot Taehyung szeme.

-Naná! Le kell titeket kötni valahogy-húzzta elő zsebéből a lemezt-Kicsit hiperaktívak vagytok.

-Remek vagy-vette át Jimin a játékot-De te csak ne beszélj,a házban te vagy a leghiperaktívabb-ment a consol felé a fiú.

-Dehogy!-állt fel tetetett sértettséggel-De most megyek vissza-ugrott a többiek nyakába,újra vidoran-Jó játokot kölykök!-indult tovább.A többiek csak mosolyogtak,maj JK és Tae megragadták a controllert és játszani kezdtek,miközben Jimin mindig másnak szurkólt.Majd kisidő elteltével Suga batyogott be a nappaliba és huppant le a kanapéra a többiek mellé,fejét Jimin combjára fektetve és onnan nézve a játékot.

-Hyung?-érdeklödött Tae.

-Hm?-morrant az említett.

-Ágytól-ágyig közlekedsz tán?

-Meglehet,mindenki ágyában fetrengtem egy kicsit,bár Jimin ágya volt a legjobb,persze a sajátom után.

-Miért ne az ágyadban voltál végig?-folytatta Jungkook.

-Onnan indultam.Ahogyan haladtam,úgy pihentem meg mindenhol,most meg itt tartok.Namjoon írt,hogy ebéd után kinyitjuk a táskát,szóval elindultam le,hogy biztos ide érjek.

A három fiatal össze nézett,majd hatalmas nevetésben törtek ki.

-Halkabban!-szólt az idősebb.

-Hát te Hyung még mindig tudsz meglepetést okozni-törölte a nevetésben elő bukkanó könnyeit Jimin,miközben az ölében fekvő haját piszkálta.

-Hé-lépett Jin a szobába-Kész az ebéd!Taehyung szólsz Hoseok-nak?-nézett az említettre.

-Persze!-pattant fel és elindult az emeletre,míg a többiek a konyhába mentek. A ház hatalmas volt,de a szobák mind egy folyosón voltak jó nagy távólságra egymástól.Lassan lépkedet,mert szerette ennek a folyosónak a képeit.Az összes képen ők voltak,mind a heten.Tae szívét melegség töltötte el amikor ezeket nézte,egy-egy előtt hosszú perceket töltött el.Most is jól szemügyre vette őket,miközben lassan sétált.Anyira elrévedve bennük,hogy elérkezve a folyosó utolsó ajtajához nem vette észre,így neki ment annak,ahogy vissza patant róla a földön kötött ki.Az ajtó hirtelen nyílt majd egy döbbent alak jelent meg.

-Tae?-guggolt le Hoseok a fejét fogó barátjához-Jól vagy?-karrolta fel.

-Persze-persze!-vakarta meg zavartan tarkóját egy mosoly kiséretében-Csak nem figyeltem.

-Már megint a képek?-kérdezte,bár a választ tudta,hiszen nem egyszer látták már a fiatalt a képek előtt dekkolni,bár nem értették,hogy miért kötik le ennyire ezek a dolgok.

-De-nézett hatalmas csillogó szemekkel-Jin szólt hogy mehetünk enni.

-Hát jó-karólta át a nyakát és indultak vissza a folyosón.

Amikor már majdnem kiértek a háló részlegről Hoseok barátjára sandított,majd feltette a kérdését.

-Sose kérdeztük még,de miért kötnek le ezek a képek téged ennyire?

-Hát-gondolkodott el-Tudod a múltamból kifolyólag,most úgy érzem tartozok valahova.Hogy melletettek ember vagyok,fontos vagyok,szereteve érzem magam.És ezek a képek minden egyes nap emlékeztetnek arra,hogy miket éltünk át és elgondolkodok,hogy még miket élhetünk át.Ezét szeretem ezeket a fotókat.-fejezte be egy kisebb sóhajt megengedve.Hoseok a fiatal elé lépett ezzel megállítva a tovább menetelbe,majd szorosan átölelte.

-Drága Tae !Szeretünk téged és szeretni is fogunk téged,ezt soha ne felejtsd el.-engedte el majd megragadta a döbbent fiút és maga után húzzta a konyhába.Mindenki az asztalnál ült és rájuk vártak.

-Azt hittem már éhen halok-kezdett szedni Jungkook.

-Bocsi csak tudjátok Tae és a képek kombojából megszületett Tae lila fóltja-ült le hahotázva Hope a homlokára mutatva,ezzel jelezve a folt helyét.Erre mindenki nevetni kezdett.A nevetés kiváltója meg zavartan ült le Jimin mellé,aki mosolyogva,de aggodalommal a szemébe nyúlt a másik hajához felemelve fufruját.

-Ne agódj Tae Tae nem lesz nyoma-mosolygott tovább,majd ő is szedni kezdet.

------------------

Remélem tetszet :D Igyekszem a folytatással :) És elnézést a helyesírási hibákért :S Kritikát szívesen fogadok,jót és rosszat is ^^