*Hoseok szemszöge*

A hétvége gyorsan elrepült. Miután Jimint felhívta egy Busanban élő barátja, Hyunjin, Jimin régi, busani életéről beszéltünk. Emellett Jimin talált még néhány csodálatos beszélgetést a banda csoportjában rólam és a randikról. Ezeken jót nevettünk, hiszen konkrétan a „meh" szóból állt az egész.

Elérkezett a hétfő. Ahogy megbeszéltük, Jimin garbóban jött, ami amúgy extrém jól állt neki. A fekete dolgok úgy alapból is illenek réz szőkére festett hajához meg az alakjához, nemhogy akkor, ha az a fekete dolog egy garbó. Azt hiszem, többször kell kiszívnom a nyakát, hogy minél többet láthassam így.

-Na~, akkor eljössz ma velem te is hajat festetni? – nézett rám Jimin az ölemben ülve, miközben egy iskolai szünetben a folyosó végén elhelyezett pad körül helyezkedtünk el az egész bandával együtt.
A számat elhúzva, kelletlenül bólintottam.
-Szupiii – lelkesedett Jimin.
-Hajat fogtok festetni? – csodálkozott Jin.
-Nekem alapból is be van festve, de most valami új színt szeretnék – vonta meg a vállát mosolyogva Jimin.
-Te is festetsz, Hobi? – nézett rám csodálkozva Jungkook is. Bólintottam és halványan elmosolyodtam.
-Igen, bár eléggé félek tőle, mert a fodrászra bízom, hogy milyen színű lesz - húztam el a számat. - Szerintem Jimin jobban szeretné, hogy befestettem a hajam, mint én magam - mosolyodtam el.
-Bátor vagy – biccentett elismerően Jin.
-És neked megvan előre a szín, Jimin? – kérdezte az ölemben ülőtől Taehyung, mire Jimin bólintott.
-Uu, milyen színű lesz? – nézett csillogó szemekkel Jiminre Jungkook.
-Világos rózsaszín – vigyorodott el szélesen Jimin. A többiek csodálkozva néztek rá.
-Juuj, Pinkymin – csillantak fel JK szemei.
-Szerintem a rózsaszín illik hozzád. Olyan kis aranyos – gondolkodott el Yoongi. – De akkor gondolom Hobi, nem fogadod meg a tanácsomat és neked nem rózsaszín fejed lesz – vigyorodott el.
-Majd amit a fodrász csinál – vontam meg a vállam. – Én teljesen rábízom, bár az kicsit fura lenne, ha holnaptól mindketten rózsaszín fejjel jönnénk suliba – vigyorodtam el.
-Hajtesók lennétek – vigyorodott el Tae is, mire mind elnevettük magunkat. Persze, csak tesók...

...

Délután, ahogy vége lett az utolsó óránknak, Jiminék terme elé mentem, hogy megvárjam őt.

-Felkészültél? – lépett ki az osztálytermük ajtaján. A számat elhúzva bólintottam, majd elindultunk.

A fodrászüzletbe belépve kicsit feszült lettem.
-Sziasztok! – köszönt mosolyogva Jimin, amint beléptünk. Én csak halvány mosollyal az arcomon bólintottam.
-Sziasztok! – köszönt vissza boldogan egy férfi, aki éppen egy nő haját szárította. – Befejezem Byulyi haját és jöhetsz a helyére, Jimin. Addig üljetek le a fotelekbe. Mindketten festettek? – nézett ránk. Erre egyszerre bólintottunk. – Akkor Jisoo, elvállalod majd a másik srác haját? – nézett a mellette dolgozó fiatal nőre, aki éppen egy férfi haját vágta.
-Persze, öt perc és végzek – bólintott a nő.
-Addig egyetek abból a süteményből, ami az asztalon van – pillantott ránk a férfi, és mutatóujjával az előttünk lévő kis asztalra mutatott, amin egy tál teasütemény volt. Vettem egyet és Jimin is így tett.

-Téged itt így ismernek? – kérdeztem halkan a mellettem ülőtől.
-A férfi Min Jiho, egy Busanban élő barátom édesapja. Miután elváltak a feleségével, ideköltözött Szöulba. Elég jól ismerem, találkoztam vele amiatt a barátom miatt is, meg már vagy egy éve mindig ide járok fodrászhoz. Jó, ha ismered a fodrászodat, különben elég kellemetlen kuka csendben ülni két órán keresztül, amíg a hajadat csinálja - magyarázta, én pedig lassan bólintottam, majd felálltam, mikor a nő szólított.

Nem telt el tíz másodperc sem, mikor a férfi előtt ülő nő is felállt.

-Milyen színű hajra gondoltatok, fiúk? – kérdezte egyszerre mindkettőnktől a Jiho nevű férfi, mikor leültünk a székekbe.
-Én világos rózsaszínt szeretnék~ – válaszolta izgatottan Jimin.
-Hm... Jó választás – bólintott a férfi.
-Hoseoknak legyen meglepi~ – mutatott rám vigyorogva a barátom, mire elmosolyodtam. Tényleg nagyon izgatott volt.

Míg Jiho hozzálátott Jimin hajához, Jisoo maga felé fordította a forgós széket, amiben ültem és leült velem szemben a fodrászszékre.
-Hm... - kezdte el nézni az arcomat, én pedig értetlenül pislogtam. – Azt hiszem, megvan, hogy milyen színű lesz a hajad – bólintott és visszafordított a tükör felé. – Tudni akarod, vagy majd a végén?
-Majd a végén. Legyen teljesen meglepi – mosolyogtam.
-Bátor vagy – nevetett fel a fiatal nő.
-Hidd el, nem az – szólt közbe Jimin, mire szúrós pillantást vetettem rá a szemem sarkából. Mondatán mindkét fodrász felnevetett.

...

Már a festék a hajunkon volt, éppen egy-egy ilyen gőzölgő gép (ha valaki tudja, hogy mi annak a szakszerű neve, segítsen ki :') - írói m.) volt a fejünk felett, mikor eszembe jutott, hogy készítek egy képet. Elővettem a telefonomat és bekapcsoltam a hátlapi kamerát, hogy a tükröt tudjam fotózni.
-Chim~ – szóltam a barátomnak, ő pedig egy békejelet emelt a szeméhez, úgy nézett a tükörbe, a kamera irányába.

A képet elküldtem apának, akinek reggel már szóltam arról, hogy délután elmegyek Jiminnel hajat festetni.

-Háttal fordítsalak a tükörtől, hogy csak a végeredményt láthasd? – kérdezte tőlem Jisoo, én pedig bólintottam. Ő egy mozdulattal megfordította a székem és úgy kezdte el a hajamat mosni.

Amíg festették és mosták a hajunkat, már rengeteget beszélgettek velünk. A suliról, a bandáról, a barátainkról, a jövőképünkről, álmainkról stb. Nagyon rendes volt mind a két fodrász.
A hajszárításkor már nem igazán beszéltünk. Egyrészt a hajszárító hangja miatt, amitől kiabálnunk kellett volna, ha beszélni akarunk, másrészt pedig a festés és hajmosás alatt már annyit beszéltünk, hogy nem tudtunk volna mit mondani.

-Hűha – szólalt meg a mellettem lévő székben ülő Jimin, mikor Jiho leállította a hajszárítót. Ekkor Jisoo is abbahagyta a szárítást, amivel az én hajamat állította be, és fésülgetni kezdett.

-Felkészültél? – kérdezte, miközben megfogta a székem két oldalát, arra készülve, hogy újra a tükör felé fordítson. Izgatottan bólintottam, még levegőt is elfelejtettem venni.

-Wow – mondtam csillogó szemekkel, mikor megláttam magamat a tükörben. A hajam egy sötétebb árnyalatú hamuszínben pompázott.
-Tetszik? – mosolygott rám Jisoo.
-Nagyon – néztem rá boldogan, majd Jiminre pillantottam, aki világosrózsaszín tincseivel mosolygott rám vidáman. Ahogy gondoltam, hihetetlen aranyosan állt neki ez a szín.

Kifizettük a hajfestést, elköszöntünk a fodrászoktól, azonban még indulás előtt készítettem magamról egy szelfit, majd Jiminhez is odamentem, és arcához közel tartva a kamerát, fotóztam őt le, hogy ezeket elküldhessem apának.

(Mielőtt valaki más szólna, szólok magamnak: DE NEM ÚGY VOLT, HOGY JIMINEN FEKETE GARBÓ VOLT AZNAP???
Nem találtam olyan képet, na!! Átöltözött vagy mit tudom én >:(( - írói megjegyzés)

Elraktam a telefonomat, majd együtt indultunk el Jiminnel hazafelé.
-Előbb elmegyünk kávézni~? - kérdezte tőlem Jimin aranyosan, amint elindultunk a forgalmas utcákon.
-Persze, kicsim. Ahová csak szeretnél - simítottam meg a derekát, ő pedig néhány pillanatra hozzám bújt.

Ez most kicsit olyan hétköznapi fejezet, de remélem, azért tetszik :')

2020.09.27. 16:08