-Igen... Jimin meleg. És én is az vagyok - mondtam, majd kitört belőlem a zokogás, miközben apám szemei fokozatosan elkerekedtek. - Nem tudom, mi a véleményed erről, és hogy elítélsz-e, főleg azok után, ahogy az előbb felvetetted Jimin szexualitásának témáját, de ez az igazság, és úgy éreztem, végre itt a tökéletes pillanat, hogy elmondjam neked ezt.

Lehajtottam a fejem, úgy zokogtam tovább.
-Hé – kezdte halkan apa, mikor végre sikerült valamilyen szinten feldolgoznia, hogy épp néhány perccel azelőtt coming outoltam neki. – Nincs semmi baj. – Mivel látta, hogy ezzel nem igazán hat rám, sóhajtott egyet, majd magához húzott és átölelt. Végigsimított a hátamon, miközben én folyamatosan zokogtam.
-Nagyon féltem... - kezdtem, majd szaggatott mélylevegőt vettem, ugyanis a sírástól alig tudtam beszélni. – Nagyon féltem a reakciódtól.
-Kicsit megleptél, azt meg kell hagyni – nevetett fel. – De nincs semmi baj. A fiam vagy és az apai szeretetem nem fog attól csökkenni, hogy... más vagy, mint az átlag.
-Apa... Nyugodtan kimondhatod, hogy meleg vagyok – nevettem fel, mire ő is felnevetett. – Csak... azt a szót ne használd többé, amit akkor használtál, mikor Jiminről kérdeztél az előbb - mondtam, immár sokkal komolyabb hangon.
-Rendben. Megpróbálom mostantól... kíméletesebben kifejezni önmagam - nevetett fel kínosan.

-Egyébként... - kezdtem, miközben kibújtam apám öleléséből és megtöröltem a szemeimet – ...az igazság az, hogy együtt vagyok Jiminnel - tettem hozzá, mire apa ismét csodálkozva nézett rám.
-Mióta? - kérdezte.
-Igazából múlthét szombaton... megcsókoltam őt. Amiatt voltam annyira kiakadva egész héten, hogy rájöttem a beállítottságomra és arra, hogy beleszerettem Jiminbe, akit akkor még az egyik legjobb barátomnak gondoltam. Utána pénteken Namjoon mondta, hogy maradjak próba után Jiminnel átdolgozni egy dalszöveget, amit írt. Ez volt a Butterfly, aminek igazából a lényege az, hogy megígértem neki, hogy soha nem fogom őt elhagyni, bármi történjen is, és az ígéretemet eléggé megszegtem, miután megtörtént az a csók. És arról, hogy ő nem szeretne engem elveszíteni. Akkor jöttünk össze, pénteken, a próba után - meséltem.
-Akkor a Butterfly igazából neked lett írva? - csodálkozott apa, mire én mosolyogva bólintottam. - Még valami, amivel meg szeretnél lepni engem a mai este folyamán? - kérdezte, mire én elmosolyodtam, és megráztam a fejem.
-Ennyi - mondtam, majd sóhajtva fordítottam arcom oldalra, miközben ismét folyni kezdtek a könnyeim. - Bocsáss meg! - töröltem le durván az arcomon végigcsorduló cseppeket. - Csak megkönnyebbültem.
-Úgy kérsz bocsánatot, mintha bármi rosszat tettél volna - mosolygott rám kedvesen. - Minden rendben, Hoseok, oké? - fogta meg a kezeimet, én pedig nagyot nyelve bólogattam párat.

-De ugye... ettől függetlenül még nincs bajod Jiminnel? - pillantottam rá félve ismét.
-Miért lenne? Ő a második fiam! – mondta, mire én elnevettem magam.
-Azért az elég fura lenne - mondtam, mire ő is szélesen elmosolyodott.

-Viszont... - kezdtem, és az asztalon lévő narancslére pillantottam – ne kérdezz tőlem ilyeneket többet, ha iszok, mert azt hiszem, most egy életre megutáltam a narancslevet – fintorogtam, apa pedig elnevette magát.

A szobámba érve ledobtam magam az ágyra és elővettem a telefonomat, majd kikerestem Jimin nevét az üzeneteim közt.

Széles mosollyal az arcomon tettem le a telefont magam mellé az ágyra. Nem, nem a plafon volt vicces, amit hanyatt fekve kémleltem. Egyszerűen csak majd' kicsattantam a boldogságtól. A szüleink elfogadtak minket és ez hatalmas megkönnyebbülés volt számomra, Yoongi pedig szintén elfogadott minket. A felvétel baromi jól sikerült és mindannyian boldogok voltunk. Az a nap teljes egészében tökéletesen alakult. Már csak az kellett volna, hogy Jimin mellettem legyen, és végre tényleg eltölthessünk egy kis időt kettesben.

...

*Jimin szemszöge*

-Itthon vagyok! – léptem be a házba szombat este.
-A konyhában vagyunk! – kiáltott vissza apám, én pedig elindultam a hang irányába.

-Szervusz Jimin! – ölelt át anyám, amikor beléptem a konyhába. Megszoktam már, hogy így köszön nekem, évek óta így csinálja. – Eddig annál a fiúnál voltál?
-Nem, idő közben elmentünk a srácokkal a színházba, ugyanis... írtam a múlt hétvégén egy dalt – vakargattam meg a tarkómat. Ez a rész még apának is új volt, így ő is érdeklődve figyelt engem.
-És ennek mi köze a színházhoz? – értetlenkedett anya.
-A srácokkal megkaptuk a színpadot, csináltunk a dalszöveg mellé zenealapot és betanultunk egy koreográfiát. A színházban dolgozók szerint annyira jó lett, hogy azt mondták, töltsük fel Youtube-ra. Szóval feltöltöttük és most várjuk az eredményt - magyaráztam.
-Azta, hát ez nagyszerű – dobódott fel teljesen anyám. – Megnézhetem a felvételt, ugye?
-Persze – nyúltam a táskámhoz, hogy elővegyem a telefonomat, de a mozdulatsort megzavarta apám köhintése. Ránéztem, mire ő egy aprót bólintott, jelezve, hogy mondjam el anyámnak, amit a kávézóban beszéltünk. Pedig azt hittem, húzhaton még az időt egy kicsit.

–Ömm... - kezdtem, miközben elengedtem a táskámat. – Előbb viszont mondani szeretnék valamit – mondtam ki, miközben vörös arccal a cipőmet kezdtem kémlelni. Anyám kíváncsian nézett rám, kicsit aggodalmasnak láttam. – Tegnap... összejöttem Hoseokkal – mondtam ki halkan.

Anya először nem tudta, hogy mit reagáljon, majd visszatért a boldog mosoly az arcára és megsimította a vállam.
-Dehát ez nagyszerű, Jimin! – mondta csillogó szemekkel, mire halvány mosollyal az arcomon néztem rá. – Annyira régóta várom már, hogy végre találj magadnak egy kedves fiút, akivel szeretitek egymást. Hoseok igazán rendesnek tűnik.
-De így mostmár hivatalosan is... egy fiúval vagyok együtt – szegtem le újra a tekintetem, de a mondat végét csupán suttogva mondtam ki.
Anya kicsit visszább fogta örömét, és inkább egy bíztató mosolyt küldött felém.
-Nincs ezzel semmi baj – simított végig a vállamon újra. – Már réges rég elfogadtam, hogy neked egyszer majd barátod lesz.

Félve apára pillantottam, aki mosolyogva felállt a székéről és átölelt.
-Örülök neki, hogy együtt vagytok, Jimin. De tényleg – mondta halkan.
-Annyira szeretlek titeket – mondtam, miközben kitört belőlem a sírás. Náluk jobb szülőket nem is kívánhatnék magamnak.

Juj, ez a rész eskü tetszik, pedig én ritkán mondok ilyet a saját írásaimra 😂
Vagy csak szerintem lett aranyos ez a rész? 😂😂

És most tényleg jöttem mégegy résszel ma, ahogy mondtam 😌

2020.09.20. 23:38 - Mindenkinek kitartást a következő héthez ❤️ Próbálok minél több részt publikálni, hogy túléljétek a sulit 😂