Jimin éppen a mellkasomon feküdt és mind a ketten a plafont néztünk.
Komolyan annyira sokszor nézem mostanában ezt a plafont, hogy hamarosan be fogom tudni rajzolni egy vaktérképre, hogy melyik repedés mekkora és hol helyezkedik el.

-Egyébként... - kezdte, majd hasra fordult - mármint Jimin, nem a plafon -, hogy rám tudjon nézni, mire én érdeklődve pillantottam rá – a szüleim hamarabb tudták, hogy meleg vagy, mint te magad – mosolyodott el, én pedig kínosan felnevettem. – Esküszöm, már amióta megláttak, azt bizonygatják, hogy a fiúkhoz vonzódsz. Apám azt mondta, miután két hete ott voltál nálunk, hogy egy hét múlva már együtt leszünk. És bár nem voltunk együtt, de... valami alakult. Most pedig már egy pár vagyunk, szóval részben igaza lett.
-És nekik te már elmondtad, hogy...? – kezdtem óvatosan.
-Hogy együtt vagyunk? Nem. Annyit mondtam, hogy kibékültünk.
-Igen, az én apám is ennyit tud. Fura is lett volna, hogyha azután, hogy egy hétig depressziósnak lát, mert nem beszélek veled, hazajövök azzal, hogy együtt vagyunk... Miközben még plusz azt sem tudja, hogy nem vagyok hetero. – Ezen Jimin halkan felnevetett.
-Igen, az úgy tényleg fura lett volna - bólintott.

-Attól félek, hogy ha elmondom neki, már nem hogy nem fog téged fiaként szeretni, vagy még annál is jobban - vetettem rá egy "megvető" pillantást, mire ő elvigyorodott -, hanem már azt sem akarja, hogy találkozzunk.
-Nem hiszem, hogy ez megtörténne. Apukád hihetetlen jófej, el fogja fogadni, ebben biztos vagyok. A coming outodat úgy tudom elképzelni, hogy utána apád vagy kijelenti, hogy végig tudta, vagy átölel és azt mondja, hogy ezzel nincs semmi baj és ő így is nagyon szeret. – Jiminnek teljes mértékben igaza volt. Én is hasonlóan tudtam ezt elképzelni.
-Igazad van... De még nem most fogom ezt elmondani neki. Nem akarom ezt elsietni, fel szeretnék készülni erre a beszélgetésre. Meg egyébként sem akarom, hogy esetleg haragudjon rád, amikor te itt alszol - mondtam, miközben kisöpörtem egy tincset a fiú szemeiből.

Kis ideig még néztünk egymásra, majd Jimin feljebb támaszkodott és megcsókolt. Én egyik tenyerem azonnal fenekére csúsztattam, másikat pedig derekára helyeztem.
-Na de Hoseok! - mondta halkan, miután elválasztotta ajkait enyémektől. - Azonnal fogdosol? Milyen dolog ez!? - kuncogott, de én válaszként csak belemarkoltam fenekébe, mire ő elfojtott egy nyögést.
-Ne beszélj! Folytassuk! - suttogtam, és ismét ajkaira tapadtam.

A telefonom csörgése törte meg ezt a tökéletes pillanatot, mire mi kelletlenül váltunk el egymástól. Sóhajtva nyúltam az éjjeliszekrényemen lévő készülék felé, miközben Jimin visszafeküdt a mellkasomra és pólóval fedett felsőtestemen kezdte el húzogatni ujjait.

-Namjoon az - mondtam, mikor megláttam a telefonomon megjelenő nevet, majd fogadtam a hívást. - Szia Nam! – szóltam a telefonba.
-Szia! Tudom, elég késő van ehhez, de nem mehetek át ma hozzátok? Egész héten olyan rosszkedvű voltál, tarthatnánk egy kis beszélgetős estét, hátha jobban leszel.
-Umm... Nálunk éppen itt van Jimin, de szerintem senkit nem zavar, ha átjössz – pillantottam az említettre, aki ezt hallva szomorúan emelte rám a tekintetét, mire én simogatni kezdtem az arcát és a haját.
-Ja, értem. Nem akarok zavarni, ha jobban vagy már, akkor mindegy is, csak... - kezdett el magyarázkodni Joon, olyan tipikus Namjoonosan.
-Várj, megkérdezem apát, mindjárt visszahívlak - mondtam hirtelen, és letettem a telefont.

-Át akar jönni? – kérdezte Jimin szomorúan.
-Igen - sóhajtottam én is. - Azt mondta, egész héten rosszkedvű voltam és fel akar vidítani. Nem akarom azt mondani neki, hogy nem jöhet át.
-Nem mondom, hogy nem zavar, de tőlem jöhet – mondta, én pedig bólintottam, és egy csókot adtam homlokára.
Hát, ezek szerint ugrott a „végre kettesben lehetünk" esténk Jiminnel...

Kimentem a szobámból és elindultam a földszintre.
-Apa, tudom, hogy elég késő van, de átjöhet Namjoon is? – kérdeztem apától, amint beléptem a nappaliba.
-Ha titeket nem zavar és tudsz még neki valahol alvóhelyet biztosítani, akkor persze. Régen láttam már Namjoont, szívesen találkoznék vele - mosolyodott el, mire én bólintottam, majd miközben visszaindultam a szobámba, vissza is hívtam Namjoont.
-Apa és Jimin is azt mondta, hogy nem zavarsz – mondtam a telefonba.
-Rendben. 5 perc és ott vagyok – mondta, majd lerakta.

-Na? – kérdezte Jimin, ahogy beléptem a szobámba.
-5 perc és itt van.
-Aaaa.... – dőlt hátra nyafogva az ágyon Jimin. Nos igen... Én is így éreztem, annak ellenére, hogy kicsi korom óta Namjoon az egyik legjobb barátom.
Nem tudott volna egy héttel ezelőtt jönni? Vagy mondjuk holnap? A lehető legrosszabbul időzített...

...

-Szia Nam! – nyitottam ki az ajtót mosolyogva, és beengedtem az érkezőt.
-Sziasztok! – üdvözölt engem és Jimint is egyszerre. – Akkor biztos nem zavar, ha itt maradok? – kérdezte meg mégegyszer, mire megráztam a fejem.
Valószínűleg érzi, hogy kicsit rosszul időzített, ugyanis már elég sokszor megkérdezte, hogy biztosan nem zavar-e. De mégis mit vár? Ha először azt mondtam, hogy nem zavar, akkor negyed óra múlva is azt fogom mondani, sőt, egy óra múlva is. Meg egyébként is, már itt van. Arra számít, hogy azt mondom, „Jaj, de, mégis zavarsz, menj haza, kérlek!"?

-Amúgy ti mikor lettetek ennyire jóban? – mutatott rám és Jiminre csodálkozva, mire megvontam a vállam.
-Ez egy elég bonyolult történet – mondtam, miközben Jiminre pillantottam, aki zavartan elmosolyodott.

-Én elmegyek fürdeni – szólalt meg Jimin témát váltva, én pedig bólintottam. – Használhatom megint azt a ruhát, mint múltkor? – Erre szintén bólintottam, Jimin pedig elindult felfelé a lépcsőn.
Namjoon meglepődve nézett rám.
-Szóval ennyire jóban vagytok? – kérdezte tőlem felvont szemöldökkel.
-Olyasmi – rántottam meg a vállam. – Ha Jimin is beleegyezik, akkor később elmesélhetjük, hogyan is lettünk ennyire jóban – fűztem hozzá, mire Namjoon még mindig kissé meglepődött arccal, de bólintott. Úgy gondoltam, Namjoonnak talán könnyebb lenne coming outolnom, mint a többieknek, vagy apámnak. Ő elfogadó volt, és tényleg eléggé ismertem ahhoz, hogy megbízzak benne.

-Szóval – kezdtem, terelve a témát kettőnkről – nem vagy éhes?
-Otthon ettem, mielőtt elindultam. Nem akartam még ezzel is nehezíteni a dolgokat, éppen elég, hogy random bejelentettem, hogy én ma át akarok jönni – nevetett fel, és én is kissé elnevettem magam.
-Rendben, de ha éhes vagy, akkor szólj, mert ma „azt-esztek-amit-akartok-nap" van – mondtam, miközben hátat fordítottam Namjoonnak és elindultam felfelé a lépcsőn. Ő ezen újra elnevette magát, majd követett.

...

-Jiminie! – szóltam be a fürdőbe, amikor Jimin már vagy negyed órája bent volt. – Élsz még?
-Igen, csak bénáztam a csappal – nevetett fel a fiú, mire a fürdő ajtajának támasztottam a fejemet és én is elnevettem magam.
-Annyira szerencsétlen vagy. Hanyadjára is fürdesz itt? – kérdeztem nevetve, majd Namjoonhoz fordultam, aki szintén nevetve csóválta a fejét, és visszamentünk a szobámba.

-Jimin rendes srác – szólalt meg hirtelen Namjoon, ahogy a földön (???) feküdt a szobámban, mire ránéztem. – Szerencse, hogy aznap ott volt a próbánkon. Különben most valószínűleg nem is ismernénk igazán.
-Igen, megeshet. Aznap, amikor reggel láttam a folyosón, még én is azt mondtam, hogy nem túl szimpatikus... Sőt, napokig így gondoltam, most meg már... - tettem én is hozzá, azonban nem fejeztem be. Gondoltam, majd Namjoon kigondolja, szerinte mi van „most meg már".

Ekkor benyitott Jimin, de azonnal meg is torpant az ajtóban, és furcsán nézett Namjoonra.
-Miért fekszel a földön? – kérdezte csodálkozva.
-Mert kényelmes.
-Ömm... Van ágy – mutatott az ágyamra értetlenül a fiú.
-De a föld kényelmesebb – jelentette ki Namjoon, mire a fejemet fogva kezdtem el nevetni. – Komolyan. Próbáld ki!
-Köszi, de inkább kihagyom – mondta Jimin nevetve, majd leült az ágyra, a lábam mellé.
-Ne már~! Akkor gyere te, Hobi! Próbáld ki! Tényleg sokkal kényelmesebb – nézett rám Nam, mire én sóhajtva felkeltem az ágyról és... lefeküdtem mellé a földre.

Jiminből ekkor kitört a nevetés, és én is a földön fekve nevettem. El sem hiszem, hogy tényleg lefeküdtem Namjoon mellé a földre...

-Na, ugye, milyen kényelmes? – pillantott rám Namjoon. Ekkor Jimin konkrétan eldőlt az ágyon, annyira nevetett, én meg már azon nevettem, ahogy Jimin nevet.
Mikor már a könnyem is kicsordult, Namjoon sem bírta tovább tartani magát és ő is nevetni kezdett. Így nevettünk mind a hárman az éjszaka közepén.

Igen, kivettem azt a zseniális függővégemet:((
Úgy döntöttem, más terveim vannak Namjoonnal és Hobi babával :3

2021.06.16. - 9:54 - VÉGRE NYÁRI SZÜNET 😭😭👌