*Jimin szemszöge*

Hobi feloltotta a teremben a lámpát, nekem pedig a lélegzetem is elakadt. Mindenki egyszerre kezdte el énekelni a Boldog szülinapot című dalt, én pedig tátott szájjal néztem a sok emberre. Barátok, rokonok... Szóval ezt szervezték annyira.

Abbahagyták az éneklést, én pedig a plafon felé néztem, megpróbálva visszatartani a könnyeimet, de ez persze nem sikerült. A könnyek lassan folytak végig az arcomon, miközben egy ölelő kar magához húzott. Néhány másodperc múlva párom elengedett, én pedig a többi ember felé fordultam.

-Úristen – nevettem fel hitetlenül.
-Ezek szerint sikerült meglepni – bólintott mosolyogva Yoongi.
-Nagyon. Erre egyáltalán nem számítottam – mondtam, még mindig mosolyogva.
-Én mondtam, hogy jól tudok hazudni – szólalt meg mellettem Hobi, mondatát a barátainknak címezve.
-Nem tudom eldönteni, hogy ez előnyös-e vagy sem – néztem rá mosolyogva.
-Most mondanám, hogy neked sosem hazudnék, Jiminie, de ezek után hazugság lenne ezt mondani – vigyorodott el, mire felnevettem, sok más emberrel együtt.

-Fújd el a gyertyákat! – állt elém Jin, kezében a tortával.
-De előbb kívánj valamit! – tette hozzá gyorsan Hobi, miközben néhányszor végigsimított a hátamon. Lehunytam a szemeimet és átgondoltam, mit kívánjak.

Bárcsak a srácok örökké a barátaim lennének.

És elfújtam a gyertyákat.
Taps és ujjongás töltötte be a termet, nekem pedig hatalmas, letörölhetetlen vigyor terült el az arcomon.

-Srácok! Álljatok be egy közös képre! – kiáltott Jiwon, én pedig meglepődve kaptam felé a tekintetem. Még Jiwon hyung is eljött? Tényleg ennyire összeszervezték a srácok ezt a napot?

Beálltunk a képre. Én középen álltam és a tortát fogtam. Fejemen egy születésnapi papírkalap volt, amit Jungkook tett a fejemre, mögöttem a 18-as lufi, körülöttem pedig a srácok helyezkedtek el.

-Na, szuper, most pedig vágjuk fel a tortát! – csapta össze a tenyerét Nam.
-Támogatom az ötletet! – tette fel egyik kezét Tae. Ezen elnevettük magunkat, majd letettem az asztalra a süteményt és kezembe vettem a kést, miközben körbeálltak az emberek.
-De jól becsüld meg ezt a tortát, mert mi sütöttük – szólalt meg mellettem Hobi, büszkén felhúzva az orrát.
Csodálkozva pillantottam a süteményre, majd újra a barátomra néztem.
-Tényleg? – kérdeztem, még mindig csodálkozva.
-Igen – bólintott most Jungkook, aki velem szemben állt, az asztal túloldalán. – A bandatagok. Akik közül csak Jin tud bármit is megcsinálni a konyhában.
-Hé! Én tudok palacsintát sütni, ki kérem magamnak! – háborodott fel Hobi. A fejemet csóválva nevettem, majd a torta fölé hajoltam és rátettem a kés hegyét.

-Én nem tudok tortát vágni - nevettem fel, mikor eszembe jutott, hogy talán jobban járunk, ha nem én próbálkozok vele.
-Segítsek? – nézett rám Hobi. Némán bólintottam, ő pedig mögém állt és megfogta a kezem, amivel a kést tartottam. Erre a szívem hevesebben kezdett verni, akkor pedig azt hittem, kirobban a mellkasomból, amikor állát a vállamra helyezte. Együtt kezdtük el vágni a tortát, ő vezette a kezem, én pedig hagytam, hogy segítsen. Persze már egy ideje jártunk, így nem szabadott volna furcsán éreznem magam a szituációban, mégis, annyi ember vett minket körül akkor, hogy ettől kissé feszültté váltam.

Ahogy vágtuk a tortát, JK hirtelen a szemöldökét ráncolva megszólalt.
-Te, Jimin – szólított meg, a pólóm nyaka felé nézve és mutatóujjával is oda mutatva. – Neked ki van szívva a kulcscsontod? – Arcomból hirtelen az összes vér kifutott, a körülöttünk állók mind engem kezdtek el nézni, Hobi keze pedig a kést tartó kezemmel együtt megállt a levegőben.
-Ömm... - kezdtem és lenéztem a mellkasomra, amit a lenge póló látni engedett, amikor lehajoltam. – Nem. Csak bevertem és véraláfutásos lett – rögtönöztem, majd újra Jungkookra néztem, aki még mindig gyanakodva nézett rám.
-Beütötted a kulcscsontodat? – vonta fel a szemöldökét.
-JK, nyugi – szólalt meg Hobi. – Jimin állandóan velem, a szüleivel, vagy esetleg más bandataggal van, mint például tegnap Yoongival. Ne gondolj hülyeségeket! Egyébként is, nálunk volt, amikor nevetés közben nekiment a szekrénynek – vigyorodott el. Túl jól tud hazudni.
-Én is láttam – bólintott mosolyogva Mr. Jung, akit csak akkor vettem észre, hogy a társaságunkban van.
-Meg most gondolj bele – szólt közbe Yoongi is. – Pont Jiminből nézed ki, hogy lefekszik valakivel, miközben még a kiadó szabályai is tiltják a párkapcsolatot? Ez hülyeség.
-Bocs' Jimin – mosolyodott el zavartan JK.
-Semmi gond – mosolyogtam vissza rá. A francért kellett felvennem ezt a lenge pólót...

Ahogy felvágtuk a tortát, a szeleteket tányérokra pakoltam át és szétosztottam az emberek között. Tae hatalmas vigyorral az arcán tarotta felém tányérját, így egy kicsivel nagyobb tortaszeletet kapott, mint a többiek.
-Kell az egyik csoki a tetejéről, TaeTae? – mosolyogtam rá, ő pedig csillogó szemekkel bólogatott.
Szeretem Taet, olyan kis aranyos és még annyira gyerekes. Míg mi Hobival már titokban erősen 18+ dolgokat művelünk, Tae még csak a csokit eszi le a tortáról.

-Srácok, gyertek velem egy pillanatra! – lépett oda hozzánk Jiwon, és jelentőségteljesen nézett rám és Hobira. Tudtam, mi következik...
Kelletlenül lépdeltünk arrébb a menedzserrel és kezünket kelletlenül nézegetve - mintha olyan érdekes lenne - ácsorogtunk előtte.
-Legyetek óvatosabbak! Nincsenek szívásfoltok, vagy ha vannak, akkor nincsenek lenge pólók, mert előbb-utóbb baj lesz. Hatalmas a szerencsétek, hogy néhányan besegítettek és hogy Jungkook ilyen könnyen elhitte a szekrényes sztorit. Más nem hitte volna el. Meg egyébként sem mondhatjátok mindig ezt, nem mehetsz neki minden szombaton a szekrénynek - mondta halkan, de idegesen.
-Óvatosabbak leszünk – szólalt meg a mellettem álló. – De a szívásfoltok eltűnését nem tudjuk garantálni – vigyorodott el, mire a menedszer mosolyogva lehunyta szemeit és megcsóválta a fejét. Ezen én is pironkodva elmosolyodtam.
-Ezt én teljesen megértem. De kérlek, akkor hagyjátok el a lenge felsőket! És ne nyakra kerüljenek azok a foltok – tanácsolta Jiwon, nem tudva, hogy saját bőrünkön tapasztaltuk már az esetet... szó szerint.
-Nyakra nem fognak. Azzal már megszenvedtünk egyszer – vigyorodott el újra a barátom, ezzel egy újabb fejcsóválást kicsikarva Jiwonból. Én csak kipirult arccal mosolyogva néztem a földet.
-Na, menjetek vissza a barátaitokhoz! – intett a menedzser, mi pedig őt otthagyva indultunk vissza a többiekhez.

-Jimin, bontsd ki az ajándékokat! – kiáltott oda nekem anya szinte azonnal, ahogy arrébb mentünk Jiwontól.
Tanácsát megfogadva indultam a lelátók felé, amiken az ajándékok voltak szépen elrendezve.
-Azta! – suttogtam, majd visszafordultam az emberek felé. – Ez mind az enyém? – Ők csak mosolyogva bólintottak, szinte mindannyian egyszerre. – Hű... Még soha nem kaptam ennyi ajándékot egyszerre - ámuldoztam tovább.
-Jó, jó, boldog vagy, örülünk neki, csak bontsd már ki! – sürgetett Namjoon, mire én felnevettem és a lelátóhoz lépve elkezdtem bontogatni az ajándékaimat.

...

Már majdnem minden ajándékot kibontottam - ami megmondanám, hogy rengeteg időbe telt ajándékbontáshoz képest -, csak a közeli barátaimét, a szüleimét és Mr. Jungét hagytam utoljára.

Boldog születésnapooot! Nagyon szeretlek ❤️
Hoseok - olvastam le a következő ajándékról - persze csak magamban - az üzenetet.
Elmosolyodtam és kibontottam a dobozt. Amit először találtam benne, egy éjjeli fény volt, rajta egy post ittel és a következő felirattal: „Csak hogy lásd, mikor jön a demogorgon :D". Ezen felnevettem és a dobozban lévő kis papírtasakhoz nyúltam, majd kinyitottam. Egy fekete karkötő volt benne, H betűs medállal. A barátomra néztem, aki feltartotta a karját, ennek következtében pedig kissé felcsúszott pólója ujja, így láthattam a csuklóját. Ugyanilyen karkötő volt rajta, csak J betűs medállal. Elmosolyodtam és visszatettem a pici tasakot a dobozba.

Az utolsó, amit benne találtam, egy kicsi, fekete doboz volt. Eredetileg nem fekete volt, látszott rajta, hogy ő festette le, gondolom azért, hogy ne lássam, mit rejt a dobozka. Egy post it-en ez állt rajta: „Ezt csak akkor bontsd ki, amikor ketten vagyunk." Megfogadva a feliratot, visszatettem a kis dobozt a többi ajándék közé és lecsuktam a nagyobb doboz tetejét.

Ekkor már csak az a néhány ember figyelt, akiknek az ajándékait nem bontottam még ki, plusz a nagymamám, aki a kora miatt már nem volt az a bulizós fajta... Meg egyébként is kíváncsi volt.
A többi ember mind szétszéledt és beszélgetni, nevetgélni és enni-inni kezdett, miközben a zene szólt a háttérben.

Taehyungtól egy kottafüzetet és egy vonalas, keményfedelű füzetet kaptam, dalszöveg és dallamírásra. Ebben az volt a különleges, hogy egyedi mintát lehetett rá kérni, Tae pedig az egyikre a Butterfly felvételéből egy képet tetetett rá, a másikra pedig egy Youtube-ról készített képernyőképet, amin látszanak a számok, hogy hányan kedvelték már a Butterflyt.
-Ha esetleg úgy éreznéd, hogy értelmetlen csinálnod ezt az egészet, csak nézz rá a borítókra és gondolj arra, hogy soha nem szabad feladni és minden munka egyszer sikerré alakul – magyarázta Tae.
-Te, ez ötletes – nézett Taehyungra Jin. – Minden elismerésem. Végre össze tudtál hozni valami jó és értelmes dolgot.
-Én mindig jó és értelmes dolgokat csinálok – nézett vissza értetlenül az idősebbre Tae.
-Azért túlzásokba ne essünk –nevettem el magam. – De ez tényleg nagyon ötletes, köszönöm. – A fiatalabb elégedetten bólintott, én pedig a következő ajándék felé nyúltam.
Az Sugától volt. Ő egy ajándéktasakba tette az ajándékot, így könnyebb volt kivenni azt belőle, nem kellett csomagolást tépkednem.

Egy bélelt farmerkabátot rejtett a tasak.
Csak hogy ne mindig Hobitól kelljen elkérned az övét. Még a végén megfázik :DD – állt egy papírcetlin, ami a kabátra volt tűzve.
Felnevettem és Sugára néztem, aki büszkén mosolygott. Tudta, hogy tetszik az ajándéka, főleg a hozzá tartozó üzenet.

Namjoontól egy fekete pólót kaptam, fehér felirattal. Ahogy megláttam, elnevettem magam, ugyanis a pólón a következő állt: I love myself, 'cuz I'm perfect.
-Csak hogy mindenki tudja, mennyire egoista tudsz lenni – mondta mosolyogva Nam.
-Mert mi van rajta? – nyújtogatta a nyakát kíváncsian Jungkook, mire felé mutattam a pólót. Ahogy meglátták, mindannyian elnevették magukat.
-Ez tényleg illik hozzád – szólalt meg Hobi, én pedig fejemet félrebillentve, összehúzott szemekkel, amolyan „Ismételd meg, ha mered" arccal néztem rá.

Jin ajándéka következett. Ismét egy póló, csak ez fehér. Széthajtottam, hogy lássam a mintát. Ez állt rajta: „Képes voltam majdnem 18 éves fejjel elejteni 2 tojást és egy zacskó lisztet." Ennyi kellett, szakadtam a nevetéstől, és ahogy a többiek felé mutattam a pólót, ők is nevetni kezdtek. Hobinak konkrétan a könnye is kicsordult.

Jin büszkén meghajolt, akárcsak egy színpadi szereplés után.
-Azért el ne szállj magadtól – vigyorgott rá Nam,
Jin pedig kitárta karjait és repülést imitált.
-Azt hiszem, már késő. Jint elveszítettük – szólalt meg Suga, ezzel újabb nevetést csikarva ki belőlünk.

Hyunjin ajándéka következett. Tőle egy fényképalbumot kaptam, ami tele volt képekkel. Kicsi, óvodás korunktól kezdve egészen a múlt nyáron készült képekig minden volt benne rólam és Hyunjinról. Úgy az ötödik képnél becsuktam az albumot és könnyes szemekkel néztem Hyunjinra.
-Ezt inkább majd később nézem végig, mert nem akarok ennyi ember előtt bőgni – nevettem el magam, ő pedig szintén felnevetett.
-Ezek szerint elértem a várt hatást – bólintott mosolyogva.

Jungkook ajándéka felé nyúltam.
-Umm... Ez nem lesz olyan jó, mint a többieké, de... próbálkoztam – fürkészte a padlót a fiatalabb, miközben én kivettem az ajándéktasakból egy telefontokot és egy összetekert papírt.
A telefontokon a srácokkal voltunk, és éppen nevettünk valamin. A képet Jiwon készítette még a múltkori próbán, amikor a kiadónál voltunk.

A nagy papírtekercsre néztem, majd szétnyitottam azt.
Csodálkozva néztem a nagy papírlapra. Egy rajz volt az egy képről, ami a színházban készült. Nam készítette szelfi-módban. Jungkook ölében a laptoppal vigyorgott a kamerába. Namjoon közvetlenül a kameránál állt, így neki csak a fél feje látszódott. Éppen kacsintott és egyik kezével – amivel nem a telefont tartotta – békejelet mutatott. Jungkook mellett Suga állt, kicsit oldalra hajolva, hogy látszódjon a képen. Ő mosolyogva szintén békejelet mutatott. JK előtt Tae ült, kezeivel maga mellett támaszkodott kétoldalt, és halványan mosolygott. Mi Hobival Jungkook másik oldalán foglaltunk helyet. Én Hobi ölében ültem és mindketten az arcunkra, a szemünk alá téve mutattunk egy-egy szivecskét a hüvelyk- és mutatóujjunkból megformázva.

-Én rajzoltam egy képről. Remélem tetszik – pirult el zavartan Jungkook.
-JK, ez baromi jó lett – néztem még mindig a profin kidolgozott grafikára, amin mindenki száz százalékosan felismerhető volt. Egyetlen hibát sem véltem felfedezni a képen.

Félretettem a rajzot és Mr. Jung ajándéka felé nyúltam.
-Ne vedd ki, csak nézz bele! – szólt gyorsan a férfi, mire gyanakodva néztem bele az ajándéktasakba.
-Mr. Jung – nevettem fel, mikor megláttam a tasak tartalmát, majd újra a férfire néztem. – Ismét elmondom, hogy imádom magát – nevettem, ő pedig szintén felnevetett. A tasak tartalma ugyanis nem más volt, mint óvszer, síkosító és egy fekete garbó.

Már csak a szüleim ajándéka volt hátra, így kibontottam a dobozt. Szó szerint tátva maradt a szám az ajándék láttán. Egy vezeték nélküli mikrofon volt az.
-Otthon vár hozzá az erősítő is a szobádban – mosolygott rám anyám.
Óvatosan kivettem a mikrofont a dobozból.
-Azta. Köszönöm – néztem a szüleimre csillogó szemekkel. Aznap úgy éreztem, ez életem legjobb születésnapja.

...

-Nagyon köszönöm, hogy eljöttél – álltam mosolyogva Hyunjin elé az iskola bejárata előtt. Már sötétedett, így csak az utcalámpák világítottak meg minket.
-Ez volt a természetes. Ha a barátod nem szervezi ezt a meglepetést, akkor is eljöttem volna – billentette félre a fejét, miközben mosolyra húzta ajkait. – Na, gyere ide, te felnőtt! – tárta ki karjait, én pedig nevetve bújtam az ölelésébe. – Nagyon hiányoztál már – suttogta.
-Te is nekem – suttogtam én is, majd elhúzódtam tőle. – Ugye jössz még?
-Ha nem zavarok, akkor persze.
-Majd aludhatsz egyik hétvégén nálunk, a szüleim biztosan megengedik. Bár anya lehet, hogy gyanús szemekkel fog rád nézni, mert tegnap még Yoongira is gyanakodva kérdezett rá, csak mert hazakísért – nevettem fel.
-Rendben - bólintott nevetve. - Viszont most indulok, mert elmegy az utolsó buszom – nézett az órájára, majd mégegy ölelés erejéig magához húzott. – Vigyázz magadra!
-Te is vigyázz magadra! – fúrtam bele arcom nyakhajlatába.

-Mehetünk? – nézett rám Hobi, amikor Hyunjin befordult a sarkon.
-Igen – sóhajtottam, majd a még ott lévők felé fordultam. – Mi megyünk srácok. Köszönök szépen mindent. Tényleg – mosolyogtam rájuk halványan.
-Ez volt a természetes – bólintott Nam, szintén mosolyogva.
-Megérdemelted, Jimin – mosolyodott el Jungkook is.

-Mégegyszer boldog szülinapooot! – kiabált utánam Suga, amikor már elindultunk Hobival hazafelé. Nevetve fordultam hátra, és intettem neki. Ezután elnyelt minket az éjszaka csendje.

Hobi hátrafordult sétálás közben, ellenőrizve, hogy nem lát minket senki, majd lassan belecsúsztatta kezét a tenyerembe. Mosolyogva néztem le kezeinkre, miközben ő szintén mosolyogva nézte az arcomat.

-Nálunk alszol? – kérdezte, mire ránéztem.
-Igen. De persze csak ha nem baj – tettem hozzá.
-Dehogy is baj – nevetett fel. – Te sosem zavarsz – billentette félre a fejét, majd közelebb hajolva hozzám, egy puszit adott arcomra.

Hiiii!
Ahogy ezt a fejezetet néztem most át, azon gondolkoztam, hogy ezt 13-án kellene kitennem, de nem tudok még 3 napot várni 😂😂 Sebaj, ez ilyen szülinapi előleg Jiminie-nek 😂

2020.10.10. 17:53