*Hoseok szemszöge* - szerda

Utolsó óra után az egész bandával Namjoonék háza felé vettük az irányt. Most nem a bandával kapcsolatosan hívott át bennünket, csak úgy beszélgetni egy kicsit.

Nevetve léptünk be a házuk ajtaján. Úgy tűnik, végre Jiminnek is igazán jó kedve van, a tegnapi nap ellenére is, ami nem alakult túl jól számára.

Nam anyukája mosolyogva köszöntött minket és nyomott mindenki kezébe valamit, hogy vigyük fel magunkkal Nam szobájába. Namjoonnál két csomag keksz volt, Jinnél műanyagpoharak, Jungkooknál valami sós keksz, Taehyungnál kóla, nálam Sprite, Sugánál hét tábla csoki, Jiminnél pedig...
-Hobi, a kedvenced – vigyorgott rám, feltartva egy doboz narancslevet, mire elfintorodtam, ő pedig elnevette magát.
-Mi bajod a narancslével? – nézett rám összeráncolt szemöldökkel Nam.
-Hosszú történet – néztem rá mosolyogva. Jiminnek elmeséltük apával az esetet még a hétvégén, hogy értse, miért nem örültem, mikor a palacsinta mellé narancslevet akart inni, de a többieknek nem igazán adhattuk volna elő, hiszen akkor el kellett volna mondanunk, hogy együtt vagyunk, amit továbbra sem igazán szerettünk volna.
-Ez amolyan belsős poén – mosolygott rá Jimin is.

Felmentünk Nam szobájába és letelepedtünk. Jin, Nam, Jungkook és Tae az ágyra ült, míg Suga, Jimin és én a földre, a többiekkel szemben.

Beszélgettünk, nevettünk, miközben megállás nélkül fogyasztottuk a dolgokat, amiket Mrs. Kim adott nekünk.
-A csokikat bontsuk fel és közösen együk meg, vagy mindenki kapjon egyet? – emelte fel maga mellől a hét tábla édességet Suga.
-Én már nem vagyok képes többet enni – nyöszörgött Jungkook, aki tényleg megállás nélkül evett és ivott, amióta felmentünk a szobába.
Suga bólintott, majd random elkezdte kiosztani a csokoládékat, nem figyelve, milyen ízűek vannak. Az én kezembe is adott egyet. Ránéztem és mosolyogva, visszafojtott nevetéssel hunytam le a szemem, miközben hosszan kifújtam a levegőt.
-Mi az? – nézett rám a mellettem ülő Jimin, én pedig kinyitottam a szemem és felé mutattam az édességet. Ránézett és elnevette magát, mire már én sem bírtam ki, és nevetni kezdtem, de csak némán, amolyan „ezt nem hiszem el" stílusban.
-Mi az? – kérdezte tőlünk Suga.
-Narancsos – nevette Jimin. – Narancsos a csoki, amit kapott.
-Egyszer avassatok be, kérlek! - nevetett fel Nam.

Már mindenki vigyorgott vagy nevetett minket látva, akik egyszerűen nem bírtuk abbahagyni a nevetést - pedig annyira nem volt vicces, de elkapott minket a röhögőgörcs -, kivéve Jin, aki komoran ült Namjoon mellett.
-Mi a baj? – kérdezte tőle félredöntött fejjel, elkomolyodva Jimin. Erre mindenki más is elkomolyodott és Jinre nézett.
-Semmi – rázta meg a fejét a legidősebb, de még ezt is olyan ingerülten tette, hogy lehetetlen volt, hogy ezzel bárkit is meggyőzzön. – Csak elegem van – tette hozzá, mivel látta, hogy az előző szavával senkit sem tudott meggyőzni.
-Mármint? – ráncoltam a szemöldököm.
-Kifejtem – bólintott, de úgy beszélt, mint valami okostojás, ami már azonnal felidegesített. – Elméletileg egy banda vagyunk, mégis vannak, akik nem képesek egybeolvadni. Hogy mire gondolok? Állandóan együtt lógtok, mindig, mindenhol egymás mellett kell lennetek, belsős poénjaitok vannak, amiket senki más nem ért és nem is törekedtek arra, hogy megértsük.
-Már nem azért, de ennyi erővel rád is mondhatnánk, hogy sokkal többet vagy Taevel, mint bármelyikünkkel – mondta Suga. – Szerintem teljesen érthető. Két utca választja el a srácokat, így elég sokat lógnak ketten, már akkor is, ha csak a reggeleket és délutánokat tekintjük, amikor együtt mennek suliba. Ugyanígy van veled és Taevel. Emellett Hoseok és Jimin szinte minden hétvégén átmennek egymáshoz ott aludni, így tényleg elég közel tudtak kerülni egymáshoz. Szerintem ez egyáltalán nem baj.
-Nem teljesen olyan ez, mint én és Tae. Nekünk nincsenek belsős poénjaink és ha együtt vagyunk veletek, nem is beszélünk kettesben. Jimin és Hoseok olyanok, mint egy rossz szerelmespár. – Itt elszakadt a cérna. Még a levegő is bent rekedt a tüdőmben. Legszívesebben azonnal sírni kezdtem volna, a könnyek a szememet kezdték marni.

-Bocs' srácok, de azt hiszem, én inkább hazamegyek – álltam fel és már ki is léptem az ajtón. Addig bírtam, a könnyek elkezdtek folyni az arcomon, mire felgyorsítottam a lépteimet, hogy véletlen se érhessenek utol.

-EZ MÉGIS MIRE VOLT JÓ?? - hallottam Jimin hangját.
-Bocsáss meg, hogy ki mertem mondani őszintén a gondolataimat! - kiáltott vissza neki erélyesen Jin.
-Azért ennél normálisabban is ki lehetne fejezni magad! - kiabált továbbra is a barátom, de én csak gyorsan leszaladtam a lépcsőn.

-Hoseok, máris mész? – nézett rám csodálkozva Namjoon anyukája, ahogy átrobogtam a nappalin, hogy az előszobába menjek.
-Elnézést, Mrs. Kim, de nem érzem jól magam – néztem rá keserű mosollyal az arcomon.
-Baj van? – lépett elém azonnal.
-Nem, dehogy – kaptam el a tekintetem, de azonnal kitört belőlem a zokogás.

Valakit hallottam lefelé rohanni a lépcsőn, mire én tovább akartam menni, hogy ne kelljen senkivel se beszélnem, de Mrs. Kim megfogta a csuklóm.
-Ne menj el! Beszéljétek meg! Ha nem beszélitek meg, csak rosszabb lesz – mondta bölcsen. Igaza volt, de én erre akkor nem voltam képest.
-Most nem szeretnék beszélni senkivel. Csak haza akarok menni – néztem rá, miközben még mindig könnyek áztatták az arcom.

-Hobi – hallottam Jimin hangját a lépcső felől. Szinte futva jött hozzám és mikor látta, hogy mennyire sírok, szorosan magához ölelt. A nyakába fúrtam arcom – vagyis a garbója nyakába –, és csak egyre jobban zokogtam, miközben ő a hátamat simogatta. Nem volt erőm visszaölelni őt, a sírás elvette az összes életerőmet.

-Srácok – szólalt meg egy hang lágyan, mire Jimin elengedett és megfordult, hogy a mögötte álló Jinre nézhessen. – Én... - kezdte, majd sóhajtott és lehajtotta a fejét. – Én nem akartalak titeket megbántani. Csak zavart ez az egész. Hirtelen úgy éreztem, hogy a bandában mindenkinek ugyanannyira kellene foglalkoznia mindenkivel – magyarázta.

Egy pillanatra lehunyta a szemét és hosszan kifújta a levegőt, utána ránk nézett. – Bocsássatok meg! Ez... erős volt – hajtotta le fejét újra. Nyeltem egy nagyot, majd odaléptem hozzá és átöleltem őt. Először meglepődött, de utána viszonozta az ölelésemet.

-Én megbocsátok – mondtam halkan. – Csak... fájt.
-Elhiszem. Sajnálom – suttogta, vállamba fúrva arcát. Elváltunk egymástól. Elgondolkodtam, majd szóra nyitottam a számat. Szétnéztem, és nem láttam senkit, csupán hárman voltunk.
-Elmondhatok valamit – kezdtem halkan. Úgy éreztem, el kell neki mondanom az igazságot. Így volt a legjobb. – De csak akkor, ha nem mondod el senkinek és nem is célozgatsz rá. Különben nagyon nagy baj lehet belőle. A bandának nagy baja lehet belőle. – Jin mély levegőt véve bólintott, mire én is mélyen beszívtam a levegőt és kimondtam.
-Jiminnel járunk. – A fiú szemei elkerekedtek és kettőnk arca között kezdtek ingázni.
-Mármint... ti... - kezdte zavarodottan. Mindketten bólintottunk, tudva, hogy mit akar kérdezni. Az arca furcsa volt. Nem mondanám megvetőnek, de nem is fogadott el minket, ebben biztos voltam...
-De csak Namjoon, Yoongi, a szüleink és Juwon tudja rajtad kívül.
-Meg Hyunjin – tette hozzá a barátom.
-Ja, tényleg – bólintottam.
-Ki az a Hyunjin? – ráncolta a szemöldökét Jin.
-Lényegtelen – legyintettem. – Majd egyszer megismered.
-És a kiadó? Engedélyezték? – kérdezte, én pedig bólintottam. - Basszus, mostmár még jobban szégyellem magam – fogta a fejét, mire én halványan elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy teljesen le van sokkolva és nem tudja, mit mondhatna vagy reagálhatna. Azt hiszem, Jin nem támogatja az LMBTQ-t...
-Nincs semmi baj – mondtam. – Viszont én tényleg megyek, ezek után nem sok kedvem van maradni – húztam el a számat.
-Nagyon haragszol? – nézett rám újra az idősebb.
-Nem – ráztam a fejem. – Csak mostmár nem akarok visszamenni, az fura lenne. Jimin, te maradsz még vagy jössz? – néztem a mellettem állóra.
-Maradok még.
-Akkor holnap a suliban – intettem mosolyogva Jinnek, barátom szájára pedig apró puszit adtam és újra az előszoba felé vettem az irányt.

Mostmár sikeresen ki tudtam lépni a kellemesen hűvös őszi időbe, úgy, hogy nem állított meg senki.

Na heeey!
Éppen apám munkahelyén unatkozok, szóval gondoltam, kiteszek egy részt (ha már egyszer bennfentesként van wifim 😎✌️).
Remélem tecccik nektek :3

2020.09.29. 15:25