Jungkook ijedten nézett ránk, majd megakadt a tekintete Jiminen. Valószínűleg ellenvetést várt, de Jimin csak szomorúan bólogatni kezdett, miközben egyre jobban sírt.
-Ez a legjobb megoldás – mondta a barátom halkan, küszködve a sírás ellen. – Ha maradunk, azzal csak ártunk a bandának - tette hozzá, majd kitört belőle a zokogás, így oldalról magamhoz öleltem őt, ezzel nyugtatva. Persze én sem voltam nyugodt, de nem szerettem volna azt látni, ahogyan sír. - Bocsánat! - kért elnézést sírásáért.
-Dehogy ártotok. Egy idő után úgyis megszokják majd az emberek, hogy együtt vagytok – mondta Jungkook, és esküszöm, úgy látszott, nagyon megijesztettük őt akkor. – Ha kiléptek, az a legrosszabb a bandának. Úgy már nem is BTS a BTS.

-Jungkook – szólítottam meg halkan ismét, miközben az én arcomon is végigfolyt egy könnycsepp. – Mostmár érted, miért félünk ettől a koncerttől, ugye? Ez lesz a döntő pont. Ha itt nem fogadnak minket jól, kilépünk.

A fiatalabb szemeiben könnyek csillantak.
-Kérlek, ezt ne mondd el senkinek! – mondta neki könnyeit visszanyelve Jimin, mire Jungkook csak nagyot nyelve bólintott.
Éppen ekkor lépett be Taehyung a szobába, és látva Jimin könnyeit és a mi csillogó szemeinket, azonnal megtorpant.
-Valami baj van? – kérdezte ijedten.
-Nem, semmi – mosolyogtam rá, majd Jimint magam felé fordítva óvatosan letöröltem könnyeit.
-Csak a holnapi koncertről beszéltünk – mondta Jungkook Taere nézve, aki valószínűleg így részben megértette, hogy mi lehetett a baj.

-Megyek most én – álltam fel, majd egy csókot adtam Jimin hajába, és a pizsamának használt ruháimat felkapva kimentem a fürdőbe.

...

Mikor visszeértem a szobába, a többiek már nevettek. Mintha kicserélték volna őket.
-Miről maradtam le? – kérdeztem tőlük mosolyogva.
-Jimin megölte a volt osztályfőnökét és egy macskát, megcsókolt engem és Taehyungot, és lefeküdt veled meg Yoongival, Taehyung megölt egy villanyoszlopot, megcsókolt egy lámpát és lefeküdt egy párnával, én pedig megöltelek téged, megcsókoltam Jimint és lefeküdtem Taehyunggal – vigyorgott rám Jungkook.
-Zseniálisan hangzik – nevettem el magam, és visszamentem az ágyamhoz, amin Jimin még mindig ott ült, szóval leültem mellé, hátamat a falnak támasztva. Ekkor a fiú már nem sírt, de azért azonnal hozzám bújt, amint helyet foglaltam mellette.

Jungkook is elment letusolni, mi pedig folytattuk a játékot.
-Rendben, akkor mondok Hobinak – nézett le rám Taehyung az emeletes ágyáról halványan mosolyogva. Úgy tűnt, mégsem alszunk olyan hamar, ugyanis a fürdéstől és a játéktól kiment az álom a szemünkből. – Yoongi, én és... Jungkook.
-Hűha... - gondolkodtam el. – Yoongival beszélek a legkevesebbet, szóval...
-Szóval megölöd – bólintott, értve a célzást.
-Jungkookot... Jungkookot megcsókolom és veled fekszek le – fejeztem be. – Oké, Jimin – néztem a mellettem ülőre. – Az apukád, az anyukád éés... én.
-Micsoda? – kerekedett el a szeme, miközben felkapta fejét a vállamról. – Nee, ez nehéz!
-Legalább izgalmas – vigyorodtam el.
-Oké, akkor... ahj – szenvedett. – Veled fekszek le, ez egyértelmű. De senkit nem akarok megölni. Mi van, ha csak megjátszom, hogy megölöm valamelyiküket, és a szekrénybe rejtem? – gondolkozott aranyosan.
-Nincs ilyen lehetőség – nevettem el magam.
-Oké, akkor... anyát megcsókolom és apát ölöm meg – biggyesztette le alsó ajkát, mikor kimondta az "ítéletet".

Miután Jungkook visszaért, még tovább játszottunk, ugyanis semmi kedvünk nem volt aludni. Aztán mikor Jungkook kijelentette, hogy hamarabb feküdne le egy kutyával, mint a kiadó vezetőjével, annyira nevettünk, hogy felébresztettük vele a másik szobában alvó Jint.
-Lehetne halkabban? Nem tudok tőletek aludni – morogta a legidősebb fáradt hangon.
-Bocs' – intett neki Jungkook, még mindig kicsit nevetve.
-Úgy néztek ki, mint akik ittak – ráncolta a szemöldökét Jin, ahogy végignézett rajtunk. Valóban érdekes látványt nyújthattunk: Jimin az ölemben feküdt és folyamatosan vigyorgott, én a falnak dőlve, visszatartott nevetéssel néztem Jinre, Jungkook és Taehyung pedig a saját ágyukon nevetgéltek, előbbi fekve, utóbbi a falnak döntött háttal, előredöntött fejjel, nevetéstől rázkódó vállakkal ülve.
-Pedig eskü nem ittunk semmit – nevetett fel Jungkook.
-Jinnie hyung~! Nem játszol velünk? – kérdezte az idősebbtől Jimin.
-Szerintem jobb, ha kihagyom. Ti is inkább aludjatok, mert hullafáradtnak néztek ki – nevette el magát Jin, és leoltotta a lámpát, majd kiment a szobánkból.
-Jinnie hyung olyan, mint egy anyuka – állapította meg Jimin csalódottan.
-Egy szigorú anyuka – tette hozzá Jungkook, erre pedig ismét mind elnevettük magunkat.
-Hope, én lusta vagyok visszamenni az ágyamba – nézett fel rám Jimin, aki még mindig az ölemben feküdt.
-Tőlem aludhatsz itt is, ha elférsz – vontam meg a vállam.
-Megoldom – mondta, és felült, majd miután én lefeküdtem, ő a mellkasomra helyezett fejjel helyezkedett el, így hajtva álomra fejét.

Hii!
Kéritek az utolsó fejezetet is, vagy majd holnap?（≧∇≦) (IGEN, MÁR CSAK EGY FEJEZET VAN SHSHISSJSJS)

2020.10.26. 22:58