LXIII.
Utazás közben rengeteget nevettünk. Részben Taehyunggal, részben pedig négyesben, Jungkookkal és Jiminnel, de néha a mögöttünk ülő Yoongi is előrehajolt és mondott néhány hülyeséget, vagy becsatlakozott a beszélgetésünkbe. Röviden: a repülőút nagyon jól telt és hamar elmúltak a félelmeink is azzal kapcsolatban.
Amerikába érve lepakoltunk az épületben, ahol laktunk néhány napig, majd azonnal vittek is minket tovább a koncert helyszínére, ami egy hatalmas aréna volt.
Eléggé valószínű volt, hogy az aréna nem telik meg a koncerten, ugyanis azért annyi rajongónk nem volt - akkor még -, hogy betöltsenek ennyi helyet, de tudtuk, hogy rengeteg emberre számíthatunk a koncerten.
Sötétedésig ott voltunk, hogy a helyszínen is próbáljunk, majd amikor már koncentrálni sem tudtunk a fáradtságtól, elengedtek minket azzal, hogy másnap főpróba lesz.
Hulla fáradtan dőltünk be az ágyba a szálláshelyünkre visszaérve.
Nos, a szálláshelyről annyit, hogy egy háromfős és egy négyfős szoba volt. A felosztás pedig a következő: Én, Jimin, Taehyung és Jungkook a négyfős szobában, ahol két emeletes ágy volt elhelyezve, két éjjeliszekrény és egy nagy szekrény, négy kis részre bontva, hogy külön részekre tudjunk pakolni. A másik szobába pedig Namjoon, Jin és Suga kerültek. Ott egy egyszemélyes és egy emeletes ágy volt.
-Én nem akarok emeleten aludni – biggyesztette le alsó ajkát Jimin. – Félek, hogy leszakad alattam.
-Alattad? – nevettem fel. – Na, ettől pont neked nem kell félned - mondtam neki, miközben átkarolva vékony derekát, közelebb húztam magamhoz, ő pedig nyakamat ölelte át, lazán tartva karjait körülöttem.
-Akkor ha ennyire bátor vagy, aludj fent te! - duzzogott a fiú.
-Aludjatok mindketten lent – nevetett fel ránk nézve Jungkook.
-Túl kicsi az ágy – néztem Jungkookra, aki a szoba másik felében lévő ágy alsó részén feküdt.
-Mennyi baj van veletek – ült fel Taehyung nevetve a saját ágyában.
-Oké. Jimin, aludj te itt, az alsó ágyon, én pedig alszok a Hoseok felett lévőn – állt fel Jungkook.
-200 IQ – nevettem fel.
Jimin boldogan indult el a szoba másik felében lévő ágy felé és lefeküdt rá, majd hosszan kifújta a levegőt, mint aki egy hosszú nap után végre hazaért.
-Srácok! – kopogott be Namjoon. – Fürödtetek már?
-Ahj, nemár~ – nyafogott azonnal Jungkook, aki éppen akkor terült el a felettem lévő ágyon.
-Megyek én – kelt fel Jimin, és kelletlenül elővette bőröndjéből a pizsamáját, majd kiment a szobából.
-Mire visszaér, elalszok – motyogta Taehyung, és én is ettől féltem. Szörnyen fáradtak voltunk mindannyian.
-Játsszunk addig valamit! – jutott Jungkook eszébe. Nem is ő lenne... – Tudjátok, van a csók, házasság, halál...
-Ajaj – mosolyodtam el, mikor meghallottam a játék címét.
-Játsszuk kicsit máshogy! Csók, szex, halál. – Hallottam a hangján, ahogy gonoszan elvigyorodik, ennek ellenére tetszett az ötlet.
-Rendben – bólintottam mosolyogva.
-Oké, legyen – sóhajtott fel Taehyung is.
-Akkor mondok először Hobinak – mondta Jungkook, én pedig felkészültem. – Namjoon, Jin éés... Taehyung.
-Uhh, mire vállalkoztam – morogtam, majd sóhajtottam, és kicsit elgondolkodtam. – Taehyung: szex – mondtam ki, mire a másik ágyon fekvő említett feltámaszkodott az ágyban, és elkerekedett szemekkel nézett rám. Arcát látva elnevettem magam. – Meleg vagy, nem? Akkor ez végülis logikus válasz volt. Meg egyébként is... Jin, te vagy Namjoon? Akkor már inkább te.
-Oké, lépjünk tovább – szólt gondolatmenetem közbe Jungkook. Ezen ismét elnevettem magam.
-Jin: csók, és akkor... Namjoont ölöm meg – fejeztem be.
-Miii? Dehát nem Namjoon volt a legjobb barátod éveken keresztül? – nézett le rám az ágyáról Jungkook.
-De, de nem tudnék hozzáérni ilyen téren akkor sem, ha köteleznének rá – magyaráztam.
–Oké, Taehyung – néztem a szoba másik felébe, mire az említett ismét feltámaszkodott az ágyában, és kérdőn nézett rám. – Jiwon – mondtam az első nevet gonoszan vigyorogva, Tae pedig eltátotta a száját. – Az apukád, éés... Namjoon.
-Szegény Namjoon – nevetett fel Jungkook.
-Úristen – hűlt el teljesen Tae, és a falat kezdte el nézni, miközben gondolkodott. Vagyis, én arra asszociáltam, hogy gondolkodik. – Namjoon: szex – nézett rám újra Tae, én pedig mosolyogva felhúztam a szemöldököm. – Most miért nézel így? Azt vártad, hogy Jiwont vagy az apámat mondom? – háborodott fel kissé. Ezen kicsit elgondolkoztam, majd egyszerűen csak megvontam a vállam. – Oké, szóval... Jiwon: csók, és akkor... apámat ölöm meg – húzta el a száját.
Ekkor lépett be Jimin.
-De gyors voltál – csodálkoztam el.
-Mindig körülbelül ennyi idő alatt fürdök le, nem értem, min csodálkozol. Hónapok óta egy helyen élünk, előtte pedig majdnem minden hétvégén nálatok aludtam, és most tűnik fel, hogy mennyi idő alatt tusolok le? – nevetett fel a fiú.
-Ez így nem teljesen igaz. Egyszer én is aludtam nálatok – egészítettem ki.
-Khm... - köhintett, mire elgondolkoztam. Oh, igaz, aznap nem teljesen úgy alakultak a dolgok, mint általában.
-Igaz – bólintottam mosolyogva, mire elvigyorodott.
-Oké, szerintem jobb, ha nem tudjuk, miről beszéltek – szólalt meg Jungkook. Erre mindketten rávigyorogtunk.
Taehyung mászott le az emeletes ágy létráján, hogy elmenjen fürdeni, szóval újra csak hárman voltunk a szobában.
Jimin leült mellém az ágyra, mire én is felültem mellé. Mivel ő nekem oldalról ült, halántékához támasztottam homlokom, és lehunytam a szemem.
-Te nem félsz? – kérdezte halkan.
-De – suttogtam. A fiú nyelt egyet, gondolom, a sírását próbálta visszatartani. Kissé elhúzódtam tőle és megsimítottam hátát. A következő pillanatban könnyek folytak végig az arcán.
Hirtelen Jungkook mászott le a létrán, és gondolkodás nélkül letérdelt elénk, majd magához ölelt minket.
-Minden rendben lesz – mondta halkan a fiatalabb. Ekkor már az én szemembe is könnyek gyűltek.
-Jungkook – kezdtem halkan, szinte suttogva, mire a fiú elengedett minket, és rám nézett. – Ha ez most nem lesz rendben, esetleg nem fogadnak el minket... kilépünk a bandából. Mind a ketten.
OMG, mindjárt vége T^T
Már csak 2 fejezet (>_<)
2020.10.26. 12:34
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro