Múlt éjszaka is ugyanazt álmodtam. Arata és én egy kislánnyal játszottunk. Ám ezúttal már volt neve is a kicsinek: Hana. Bevallom nagyon szép név és ha egyszer valóban lesz egy lányom, biztosan így hívom majd. Kicsit furcsálltam, hogy második alkalommal álmodom ugyanazt, de végül elengedtem a dolgot. Reggel az idő fantasztikus volt. Hét ágra sütött a nap, ettől pedig jobb kedvem lett. Pedig jogosan lehettem volna ideges, hisz ott van ez az egész előrejelzéses dolog, meg aztán Arata ügye is. Bár utóbbit igyekszem diszkrétebben kezelni, mert lehet, hogy igazságtalanul gondolom azt, hogy nem stimmel vele valami. Nem akarok megint elválni tőle, ezért jobb lesz ha ezen nem agyalok túl sokat. Miután megreggeliztem, el is indultam az iskolába. Sajnos Arata ma nem tudott velem jönni, mert el kellett kísérnie az anyját az orvoshoz. Ezért újfent egyedül kellett iskolába menjek. Már nem lepődtem meg azon, hogy az osztályunk kis csoportként tömörült a hirdetőtáblához, ahogy azon sem, hogy ismét eltűnt egy előrejelzés. Mivel még nem csöngettek be, úgy döntöttem kifaggatom Ebina-t, hátha ő tud valamit Arata-ról, amit nekem is tudnom kéne.

- Ebina-kun, beszélhetnénk négyszemközt?

- Persze Haru-chan, mi történt? Az előrejelzésekről van szó?

- Most nem, bár az is eléggé nyomaszt. Valójában A-chanról lenne szó. Tegnap nagyon kiborult és fogalmam sincs miért. Kérlek, ha tudsz valamit mond el nekem!

- Akkor ezek szerint nem csak én találom furcsának a viselkedését. Próbáltam finoman puhatolózni nála, de valahányszor megemlítem mindig hárítani próbál. De ne aggódj Haru-chan, majd lenyugszik csak adj neki egy kis időt! - időt adni? Vajon tényleg ez lenne a helyes megoldás? Végül annyiban hagytuk ezt a beszélgetést, mert egyrészt nem álltunk túl közel egymáshoz, meg aztán nem is tudtunk volna többet hozzászólni ehhez a témához. Már mindketten elmondtuk amit akartunk, így felesleges lett volna tovább húzni a dolgot. Miután bementünk a terembe, lehuppantam a padomhoz és elővettem a verses kötetet, amit még tegnap kölcsönöztem ki. Sajnos bármennyire is érdekesnek találtam a benne lévő verseket, folyton azon kattogott az agyam, vajon melyik előrejelzés fog teljesülni a mai napon. Miközben ezen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy Nao leült mellém. Csak akkor eszméltem fel, mikor egy kicsit meghúzta a hajamat.

- Hékás, ez fáj! - kaptam oda és óvatosan kirántottam a tincset a kezei közül.

- Ne haragudj, de csak így érhettem el, hogy végre idefigyelj rám. Tegnap utánajártam kicsit az okkult dolgoknak, hátha ez segíthet megoldani a jóslatos rejtélyt, de zsákutcába kerültem. Most mi legyen Haru-chan? Nem ülhetünk csak itt tétlenül, miközben ki tudja mi fog még történni.

- Ha ez vigasztal, a rossz dolgok már megtörténtek. Kaoru mindig fel akar szedni valakit, Ryuji pedig állandóan felbosszantja valamelyik tanárt!

- Na és mi van az új diákkal? Ő talán nem okozhat még nekünk problémát? - na igen, erről teljesen megfeledkeztem. De mégis mi bajt okozhat egy vadidegen a mi osztályunknak? Mert volt egy olyan érzésem, hogy ezek az előrejelzések vagy jóslatok, ahogy Nao hívta őket, csak a mi osztályunkra vonatkozik és senki másra. Hisz Hiyama-sensei a mi osztályfőnökünk és egy kivétellel az összes jóslatban a mi nevünk szerepel.

- Hé lányok, képzeljétek eljött a nagy nap! - sétált oda hozzánk Kaoru fülig érő mosollyal az arcán.  Ő Arata baráti körének harmadik tagja. A másik kettő Ebina és Ryuji. Kaoru eléggé stréber és nagyon ért a technikai kütyükhöz is. Emellett pedig szemüveges és szinte csak ingben látni.

- Tényleg és mégis mi ilyen fontos neked?

- Ma végre elmondom Chika-channak, hogy érzek iránta! - szóval egy újabb jóslat teljesedne be ezáltal, de azt nem hagyhatjuk!

- Kaoru, mi lenne ha ezt elhalasztanád? Talán ha megpróbáljuk meggátolni, hogy az előre megírt dolgok bekövetkezzenek, akkor abbamarad ez az egész. Kérlek, tedd ezt meg nekünk! - végül azt mondta gondolkozik rajta, bár kétlem, hogy sikerült meggyőznöm. A még maradék pár percben váltottam néhány szót Haruto-val, a nőfóbiás osztálytársunkkal, akit igyekeztem ellátni néhány jó tanáccsal. Mivel lányként értek a nők nyelvén, ezért igyekszem őt jó irányba terelgetni, hogy sikerüljön barátnőt szereznie. 

Az első óra Ito-senseiel volt, amit a történelem követett. Mivel Hiyama-sensei még nem épült fel, így Koro-sensei helyettesítette. Na nem ez a neve, valójában Korosaki, de az túl hosszú volt, így lerövidítettük Koro-senseire. Egyébként ő a bátyám legjobb barátja, így én már elég régóta ismerem őt. Mivel Arata nem volt bent, így végül Ebina mellé ültem be. Miközben Koro-sensei a Meji korszakról igyekezett mesélni nekünk, én fél szemmel azt lestem mégis mit csinál Ebina. Azt láttam, hogy valamit nagyon jegyzetel.

- Te meg mit csinálsz? - suttogtam oda neki.

- Előrejelzéseket gyártok. Ryuji-vel azt beszéltük, hogy mi lenne ha írnánk egy sajátot, hátha aki ezt kitalálta megunja és inkább nem gyárt több ilyet! - ez nem is tűnt rossz ötletnek. Bár egyikőjük sem egy észlény, de legalább ez az ötletük hasznos lehet. 

- Haru-chan, elárulnátok miről beszélgettek? - lépett oda mellénk Koro-sensei, mire lejjebb csúsztam a széken.

- Tanár úr, biztos arról a zseniális ötletről van szó, amit Ebina-val kitaláltunk! - szólt közben Ryuji, nekem pedig hatalmas kő esett le a szívemről. Ezek után Koro-sensei kifaggatta Ryujit a zseniális tervről és meg is jegyezte, hogy talán ez a hasznunkra válhat majd. 

Óra után elérkezett az ebédszünet, ezzel együtt pedig egy újabb jóslat beteljesedése. Épp Makoto-val és Nao-val együtt eszegettük az ebédünket, mikor Kaoru az aula közepére sétált és megköszörülte a torkát. Az ott lévő diákok, mind árgus szemekkel figyelték mit akar mondani.

- Kössz, hogy mind rám figyeltek  bármennyire kényelmetlen is így ez a szitu! Szóval amit mondani akarok, hogy van egy lány aki elrabolta a szívemet. Ez a lány csodálatos, okos, vicces és gyönyörű szép! Épp ezért is döntöttem el, hogy ma végre elmondom neki mit érzek: Fujiwara Chika, nagyon bejössz nekem! - üvöltötte Kaoru, az aulára pedig kínos csend telepedett. Az ok pedig, hogy Kaoru totál hülyét csinált magából az iskola szeme láttára. Chika-nak ugyanis Arata-ra fáj a foga(amiből nyílván nem fog enni) és többször hangoztatta, hogy Kaoru egy stréber és ő az ilyenekkel nem foglalkozik. Meglepő módon, most se hazudtolta meg önmagát. Odatrappolt Kaoru-hoz és a kezét a vállára tette.

- Takeuchi, tudod mikor leszek a barátnőd? Ha az égből eső helyett Takoyaki golyók fognak hullani! - ő maga nagyon jót röhögött a poénján, kár hogy ezzel egyedül volt. Szegény Kaoru, nagyon megsajnáltam őt. Pedig nem tett semmi rosszat. Mikor visszamentünk a termünkbe, mind igyekeztük őt megvígasztalni, de nem sok sikerrel.

- Hallgatnom kellett volna rád és nem most beégetni magamat!

- Hidd el nem ezen múlott. Chika ilyen és ilyen is marad. Ne érezd rosszul magad emiatt, az a csaj nem érdemel meg téged az tuti! - igyekezett vígasztalni őt Makoto, ami bejött mert legalább elmosolyodott. Szerencsére valamennyire sikerült őt feldobnunk, így nap végére már ő is ugyanolyan izgalommal vetette bele magát az ötletelésbe mimt mi. Termeszetesen a jóslatokról volt szó. Végül Ebina és Ryuji ötleténél maradtunk. Mikorra végetértek az órák, ki is függesztettük a saját kis listánkat, amik totál értelmetlenek voltak. Mégis talán így a jóslatok írója abbahagyja ezt az ostobaságot. Végül egy darabig a lányokkal mentem haza, ám félúton ismerős hangot hallottam meg.

- Haru-chan!

- A-chan? - elmosolyodtam és odaszaladtam hozzá. Ő szorosan magához ölelt és belepuszilt a vállamba.

- Már nagyon hiányoztál nekem! Alig vártam, hogy láthassalak! - fülig ért a szája és ez nagyon tetszett.

- A-chan, nagyon boldog vagy, ennek nagyon örülök. Történt valami?

- Először is, anyukám sokkal jobban van. Másodszor mert te itt vagy velem. Soha többet nem akarlak kiengedni a karjaim közül! - magához húzott és újra olyan szenvedélyesen csókolt meg, mint azelőtt. Nem tudom mi okozta ezt a hirtelen változást, de tetszett ez az Arata. Végül ő kísért engem haza. Otthon elmeséltem a szüleimnek az ötletünket amivel elejét vehetjük a problémának, illetve Arata-ról is meséltem nekik. Nos, remélem ezek után minden visszaáll a normál kerékvágásba.