Az óra végét jelző csengő egy megváltás. Azonnal felpattanok és a táskába szórom a cuccaim, azonban mielőtt a többiekkel együtt elhagynám a termet, Beatrice hangja megállít.
-Bella! Pár percre benn maradnál, kérlek?-szól utánam, mire kelletlenül megfordulok.
Ő még mindig ugyanott áll, ahol egész órán, a tábla előtt. Türelmesen megvárja, míg az utolsó diák is kimegy az ajtón és csak azután kezd bele.
-Bella, tisztában vagyok vele, hogy még új tanuló vagy itt, de feltételezem az ezelőtti iskoláidban sem nézték jó szemmel a késést. Jól gondolom?-vonja fel a szemöldökét.
Öhm, tudja ez a nő, miért vagyok itt? Nem azért, mert eddig olyan példás tanuló voltam. A késés a legkisebb gond, amiért eltanácsoltak az eddigi sulikból.
Megvonom a vállam.
-Biztos.
-Pár perc mulasztást még elnéztem volna, tekintettel arra, hogy ez az első napod, de földrajztudomány órán meg sem jelentél és az enyémre is negyed óra késéssel érkeztél meg.
-Elaludtam.
-Értem.-bólint, de a szeme nem erről árulkodik-Bella, elhiszem, hogy furcsa volt egy új helyen tölteni az éjszakát, mégis, ennek ellenére szeretném, ha holnap megjelennél Gordon tanárúrnál és készségesen teljesítenéd a feladatot, amit kiró rád.
-Feladatot?-ráncolom a homlokom-Mármint úgy, mint egy bűntetést?
-Jobban szeretem a felhívás kifejezést. Hogy ne történjen több elalvás.
-Aha...
-Reggel hétre leszel szíves lefáradni a csarnokba, a tanárúr ott fog várni téged és még pár diákot, akiknek szintén gondot okozott az iskolánkban elvárt magatartás.-mondja szárazon, majd elkezdi összerendezni a papírjait.
Hát jó. Egyik lábamról a másikra állok. Nagyon szívesen elmennék már innen, de fogalmam sincs végzett-e a fejmosással.
Mintha csak megérezni, felnéz rám és az ajtó felé biccent.
-Nem tartanálak fel tovább. Remélem, Macarthur tanárúr részesül abban a kegyben, hogy pontosan érkezel az órájára.
Csak nézek a minden jókedvet nélkülöző arcba. Hűha, jól magamra haragítottam. Azon már nem is csodálkozom, hogy fejből tudja az órarendem, és hogy kivel lesz órám ezután. Tényleg mindent kézben tart.
Sarkon fordulok és már kis híján ki is érek az ajtón, mikor ismét meghallom a hangját.
-Ó, és legközelebb kérlek ne a szabadidőruhát vedd fel tanórákra. Még senki sem jelezte, hogy problémája lenne az egyenruhával, azt hiszem joggal várom el, hogy neked se legyen.
Puffogva távozok. Ez remek, komolyan, nem is alakulhatott volna jobban. Minden álmom volt bekapni egy bűntetés már az első napon.
Holnap. Na várjunk csak...az szombat! Amit arra akartam áldozni, hogy alaposabban szemügyre vegyem a téglafalat és kiderítsem, merre tudok legkönnyebben lelépni innen.
Mérgesen fújtatok a tényre, hogy ilyen hamar keresztülhúzták a számításaim.