Legközelebb a fürdőben kerülök közeli kapcsolatba a kíváncsi társasággal -vagyis annak lány egyedeivel- a szintén néma vacsora után.
A helyiségben egy kisebb csapat gyűlt össze és mindenféle gőz terjeng.
Érzem magamon a pillantásokat, amíg egy üres fülkéhez lépek, majd behúzom magam mögött a függönyt. Ott benn felfedezek egy kialakított vetkőzőkuckót a fülke sarkában, oda hajtogatom be az itt kapott pizsamát és a törölközőbe csavart fogmosókészletet.
Tulajdonképp ez a fürdő nem is olyan rémes. Fehér, tiszta csempe vesz körül, kényelmesen elférek, a víz pedig kellemesen meleg.
Percekig áztatom magam, szinte el is felejtem a mai nap minden baromságát onnantól kezdve hogy idehoztak, majd elijesztettem az előkelő Szöszit és minden bizonnyal megsértettem Vöröskét, aztán rájöttem, hogy a téglafal látszólag áthatolhatatlan. A gondolataim ide-oda csaponganak, de egyik sem gyökerezik le a fejemben.
Hallom odakint, a kabin előtt álló lányok beszélgetését. Eleinte csak háttérzajnak tekintem, amely alatt gondolkodhatok, de egy idő után képtelenség figyelmen kívül hagyni őket.
Kezdetben az egyik tanár életkorát találgatják, majd áttérnek az igazgatónőre. Azon gondolkodnak, vajon volt-e már szerelmes, van-e valakije. Ezt gyorsan elvetik és hogy őszinte legyek, én sem tudom elképzelni Beatrice-t, amint elvakítja őt a rózsaszín köd. Eszembe jut óvatos mosolya, amivel fogadott a suli előtt. Kedves nőnek látszik, de ugyanakkor van benne valami merevség, afféle hűvös elegencia. Nem olyan embernek tűnik, aki felett a legrövidebb ideig is az érzelmei uralkodnak. Elképzelhetetlen, hogy ne máss vezesse, mint nyugalom és megfontoltság.
Elzárom a csapot, a törölközővel felitatom a nedvességet a bőrőmről, majd magamra veszem a pizsamát. A beszéd éppen csak egy pillanat erejéig akad meg, mikor kilépek a zuhany alól, aztán már folytatódik is.
Nem zavartatva magam az egyik szabad csaphoz lépek, hogy fogat mossak. Letörlöm a párát a tükörről és ekkor két dolgot pillantok meg. Egy hajszálnyi repedést, ami éppen megfelezi az üveget, valamint két élénk, harcias zöld szemet, melyek egy keskeny arcból néznek vissza rám. Alaposan szemügyre veszem a tükörképemet. Az orrom viszonylag kicsi és vékony, a szám kellően telt, rózsaszín. Barna hajam a pára miatt kissé nyirkosan tapad barázdás homlokomra és a kulcscsontomra. Furcsa, nem is vettem észre, hogy a homlokom ráncolom.
A lányok ismét felhangosodnak, visszarángatva elmélkedésemből. Most már ha akarnám sem tudnám nem figyelembe venni, hogy közben irányt váltott a mellettem zajló beszélgetés. Még én is érzem, hogy valamiféle izgatottság fűszerezi a fürdő gőzzel teli levegőjét.
Hamarosan megértem, hogy Beatrice névnapi báljáról van szó, amit egy hét múlva rendeznek meg.
Egy hét. Hm, addigra már nem leszek itt.
Erre a gondolatra széles mosoly terül szét a tükörképem arcán.