Hozzám hasonlóan egyedül van, de láthatóan örül is ennek. A falnak támaszkodva, kezét a nadrágja zsebébe süllyesztve néz rám.
Ő sincs kiöltözve. Az iskolai egyenruhát viseli, de rajta máshogy áll, mint a többi pasin. Talán mert ellentétben velük, akik szinte kézfejükig lehúzzák az ing ujját és szorosan, a nyakukig begombolóznak, ő könyökig felgyűrte azt és a felső pár gombot is kikapcsolta, látni engedve mellkasának egy részét.
-Nincs jobb dolgod, mint terrorizálni a gondnokot?
Annyira meglep, hogy hozzám szól és nem csak elmegy mellettem egy gunyoros vigyor kíséretében, ahogyan szokott, hogy sokáig csak bámulom, míg meg nem jön a hangom.
-Nincs jobb dolgod, mint hallgatózni?-csattanok fel végül.
-Kis lázadó.-nevet.
Nevet! Hogy mer ez engem kinevetni? Haragos szavak tódulnak a nyelvemre.
-Mégis mi ilyen szórakoztató?
-Figyeltelek.-közli higgadtan-Téged és a többieket. Ők olyanok, mint a táncoló majmok, akik örülnek a saját farkuknak. Te más vagy. Téged nem érdekel a nevetséges parádéjuk. Te dühöngeni akarsz, megmutatni mennyire utálsz mindent és mindenkit.
-Beleértve téged.-teszem hozzá.
-Beleértve engem.-vigyorodik el, mintha csak elégedettséggel töltené el, hogy beismerem, zavar a társasága.
Nem visszonzom a jókedvét, inkább félrefordítom a fejem. Ő azonban még nem végzett.
-Vajon mit szólnának a szüleid az itteni ámokfutásodhoz?-mielőtt felelhetnék, már meg is válaszolja a saját kérdését- Nem hinném, hogy különösebben örülnének.
-De nem is lepődnének meg.-vonok vállat.
Ez szintén tetszik neki.
Éppen azon vagyok, hogy sarkon fordulok és magára hagyom, mikor egy ordítás töri meg a klasszikus dallam lassú ütemén. Erre mindketten a nyitott ajtóra kapjuk a fejünket. Az előbb még önfeledten táncoló diákok most dermedten állnak a parketten és bámulnak ugyanabba az irányba. A zene elhalkul és az így keletkezett csendben már tisztán érteni a rémült szavakat:
-Nem lélegzik!
Egy teljes pillanatig úgy tűnik, mintha valaki kimerevítette volna a képet a nagyteremben, mindenki leforrázva áll, majd egyszerre kelnek életre. Kiabálás, rohanás, pánik uralkodik el az addig vidám társaságon.
Megrökönyödve nézem az elém táruló jelenetet. Minden gondolat eloszlik a fejemben, még a mellettem álló pasiról is megfeledkezem, aki szintén tanúja mindennek.