Huszonhét
Mi játszódik le egy gyilkos elméjében?
Mi vezet oda, hogy rávegye magát egy emberi élet kioltására?
Harag, bosszú, elkeseredettség?
Tudhat erről bármit is az ember?
Vagy arról, hogyan néz ki egy gyilkos?
Ugyanúgy, mint bármely másik személy?
Vagy valami más benne?
Valami, ami alapján ráismerni, hogy képes szörnyűségekre?
Talán a tekintete, tartása vagy a szíve, lelke?
Én gyilkosnak nézek ki?
Talán rám van írva, hogy képes lennék ölni?
Tettem mások szemében elfogadhatatlan dolgokat, de sosem mentem át a saját határaimon. Az tény, hogy nekem egészen más számít rossznak, mint nekik, de a gyilkosság az gyilkosság. Mindenki szemében egyaránt félelmetes, iszonyatos tett.
A tárgyak rongálása közel sincs egy szinten ezzel.
Az én szememben.
De másokéban igen?
Egy heti viselkedésem elég indok nekik ahhoz, hogy meggyanúsítsanak?
Egy hét alatt szerintük kiismertek annyira, hogy ilyen súlyos vádat pakoljanak a nyakamba?
Röhelyes. Nevetséges. Nem is ismernek. Hogy mernek így ítélkezni felettem?
Ezen a ponton a haragom felülkerekedik a józan ész keretein. Rongálni akarok. De az akarat másodlagos a szükség mellett.
Nekiesek az asztalnak, leszórom róla a könyveket, füzeteket, falhoz vágom az ébresztő órát, fellököm a széket, felforgatom az ágyat, a párnákat és a takarót a földre vetem, a ruhákat kicibálom a szekrényből.
Mikor végzek megállok a szoba közepén. Remegek. Megdöbbenve veszem észre, hogy a haragom tompulni kezd és helyette egy undok érzés igyekszik utat fúrni magának. Egy érzés, amit már rég eltemettem.
Nem, nem hagyhatom felszívódni a dühöm, mert az segített át sok nehéz helyzeten az életben. A szomorúság csak hátráltat. Lehúz. Befed. De hiába küzdök, összerogyok a szétdúlt szoba közepén.
Elbőgöm magam.
Hangosam, fájdalmasan sírok, hátamat az ágynak vetve. Gyűlölöm ezt az érzést. A gyengék sírnak. Én pedig nem akarok gyenge lenni. Éppen ezért kezdtem verekedni, rongálni. A harag kiváltotta a sírást. Mert mikor törtem, zúztam, verekedtem, eszembe sem jutott a gyengeség.
De most, egy idegen hely rabjaként nem érzem magam erősnek. Itt utálnak, megvetnek, elítélnek.
Gyilkossággal vádolnak.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro