-Úgy tudom, Beatrice már ismertette veled a második emeletet.-néz rám a válla felett. Bólintok.-Akkor azt kihagyhatjuk. Nagyszerű.
Megkönnyebbülés hallatszik ki a hangjából, de már nyoma sincs, mikor legközelebb megszólal a lépcsőn.
-Az első emeleten vannak az osztályok, szám szerint ötven. Nem mutatnám be őket egyesével, mert őszintén szólva a legtöbb ugyanolyan és nincs bennük semmi látnivaló. Az órarendeden ott van minden óra mellett a terem száma, így könnyen odatalálsz.
Innen hamar tovább megyünk. A földszinten elsőként a hozzánk legközelebb eső ajtón lép be. A helyiségben több tucatnyi, hosszú, fából faragott asztal áll, mindegyik sok-sok székkel körülvéve.
-Ez itt az ebédlő. Reggeli, vacsora hét órától, ebéd déltől. Ne késs el, itt szigorúan veszik a szabályokat.-alig egy pillanattal néz tovább a szemembe, mint az illendő lenne, mielőtt tovább indulnánk.
-Az az ajtó a első udvarra, amaz a hátsóra vezet.-mondja, látszólag nem zavartatva magát a szótlanságomon, majd megindul a negyedik ajtó felé, a könyvtárba, mint utólag ismertette.
Belépve azonnal megpillantom a roskadásig megpakolt könyvespolcokat. Némelyik poros, akadnak köztük erősen megtépázottak, de a többség jó állapotban van.
Innen hamar eljutunk a következő ajtóhoz, ami az előtér másik oldalán nyílik. A leginkább üresen tátongó teremnek fényezett padlója és csaknem olyan magas mennyezete van, mint az előtérnek. Egy hatalmas kandalló áll az egyik falnál, a plafonról óriási csillár lóg.
-Nagyterem. A legtöbb társas program itt van. De hétköznapokon a társalgóbam vagyunk.-baloldalt egy ajtótra mutat, elárulva, hogy az az említett hely.
Ezután ismerteti velem a tanári folyosót és annak felújítási terveit.
-A festék már elöl is van, hamarosan nekiállnak a munkálatoknak.-ecseteli büszkén.
Feltűnik, milyen otthonosan mozog az ódon falak között. Régóta járhat ide. Gondolom befolyása is van, ha már egyszer a diáktanács tagja. Ez megmagyarázza hűvös magabiztosságát.
Miután mindent elmondott, mintha csak szívességet tenne, felém fordul.
-Van kérdésed?
-Van. Itt komolyan nincs semmi internet? Wifi? Vagy TV?-kérdezem, mire szürke szeme kerekre nyílik, de gyorsan rendszerezi vonásait.
-Egyáltalán nincs semmi ilyesmi.-feleli kimérten.
-Marha jó. Reménykedtem benne, hogy csak vicc volt...
Erre nem válaszol semmit, csak mered rám. A szeme azt mondja, kezd elege lenni a komédiámból.
-Más kérdés?
-Miért nem találkoztunk senkivel sem?
Feltűnt ugyanis, hogy egy lélek sem jött velünk szembe a kis túránk alatt.
-Beatrice igazgatónő mindenkit megkért, hogy maradjanak a szobájukban, míg megérkezel és körbevezetlek, hogy nyugodtan tudj ismerkedni a hellyel. Következő kérdés?
-Nincs.
-Csodás. Házirend, órarend, könyvek az asztalodon. Remélhetőleg visszatalálsz. További szép napot!-biccent, majd hamar elsurran a kis topánkájában.
Nem vagyok különösebben zaklatott a tudattól, hogy nyílvánvalóan máris ellenszenves vagyok neki. Ő csak az első a sokból ebben a fogdában.