Április 20. péntek

Az énekverseny napja. Annak a versenynek a napja, ami teljes egészében felforgatta az életem. Te jó ég, azt sem tudom hol kezdjem.
Nem akarom felesleges maszlagokkal megtölteni a naplót (nem sokára betelik), úgyhogy a nap elejét csak vázlatpontokban írom le...

· Reggeli idegesség
· Elkenődött szempillaspirál
· Bedöglött hajvasaló
· Pánik
· Róbert visz kocsival
· Budai-Zenei-Szakközép
· Regisztrálás
· 18. Sorszám
· Róbert eltűnik
· Zalán!!!

Na igen, itt kezdődtek az izgalmak.
- Réka? Szia!
- Zalán? Te meg mit keresel itt?
- Ide járok tudod azóta, amióta kicsaptak a Szent Istvánból miattad. A régi bandám tanácsolta ezt a sulit.
- Oh. – emlékeztem vissza kínosan a tavalyi eseményekre.
- Szóval ja, idejárok és ilyen kisegítő vagyok vagy mi a rák, de még az előadások előtt húzok haza. Te miért vagy itt? Csak nem fellépsz? – pillantott a sorszámomra.
- De igen.
- Hű, az igen. Sok sikert. Majd dumáljunk még örülök, hogy láttalak. Tényleg mikor is találkoztunk utoljára?
- Szilveszterkor. – mondtam és nyeltem egyet. Rossz emlékek.
- Tényleg, jól eltűntél. Bár annyira be voltam rúgva, hogy nem is emlékszem szinte semmire. Minden oké amúgy?
- Ja persze, minden szuper. – erőltettem magamra egy mosolyt.
- Akkor jó, most megyek csá. – veregette meg a vállam. Róbertet továbbra sem találtam, össze-vissza mászkáltam a tömegben.
- Szia csajsziii, de jó a rucid. – jött oda hozzám hirtelen egy lány. Nem, fiú. Jaj, de kínos. Szőke hajú, lila pulóverben és bő fekete-fehér kockás nadrágban volt, és igen, fiú volt, de ki volt sminkelve. Mondjuk ezen nem kell meglepődni, manapság elég gyakori, ha egy fiú sminkel, vagy festi a körmét. És nem ítélem el őket vagy ilyesmi, csak még sosem láttam élőben ilyen stílusú fiút és kicsit meglepődtem. - Nagy Lambert vagyok.
- Szia. – mosolyodtam el óvatosan. – Réka vagyok, Szálkás Réka.
- Gyönyörű vagy, biztos omlanak érted a csávók.
- Khm, köszi. Öhm...
- Mi az? Félsz tőlem?
- Jaj, dehogy! Én csak...
- Tudom mire gondolsz, és nyíltan felvállalom, hogy a fiúkat szeretem. Csak ők nem szeretnek engem.
- Oh sajnálom. Pedig nagyon kedvesnek tűnsz.
- Köszönöm, te is az vagy. Milyen dallal lépsz fel ma?
- Undo.
- Nem ismerem, én inkább rap számokat hallgatok és éneklek. Vagy ilyen badass cuccokat. Képzeld táncolok is, mutassak egy-két figurát?
- Ha szeretnél. – léptem hátra kettőt, ezzel teret adva neki a tánchoz vagy mi. Lehet, hogy nem fiús a külseje, és nem is a lányokat szereti, de csupán néhány perc alatt megállapítottam, hogy Lambert (milyen különleges és ritka név!) nagyon jólelkű, vicces és abszolút pozitív személyiség. És jól is táncol. Bár olyan gyorsan ugrált meg forgott, hogy nem tudtam követni. :D
- Nahát, ez eszméletlen jó volt. Mint valami amerikai tánccsoport tagja.
- Voltam én már Amerikában két évig, ott tanultam mindezt. Itt Magyarországon is van egy tánccsoport, de a fiúk többsége nem kedvel ott.
- Sajnálom, pedig irtó jófej vagy. – mosolyodtam rá.
- Köszönöm Szálkás Réka. Amúúúgy, te miért vagy olyan ismerős nekem? Nem valami YouTube-r vagy?
- Nem mondanám magam annak, de van fent néhány éneklős videóm.
- Csekkolom. – kapta elő az iPhone telefonját. – Megvagy. Ó, itt miért pityeregsz? – nyitotta meg a Driving License feldolgozásomat.
- Hosszú. – sóhajtottam fel.
- Egy csodás csaj vagy, gyönyörű hanggal. Tartsuk majd a kapcsolatot oké?
- Mindenképp. Sok sikert a versenyhez. – kezdtem el búcsúzkodni.
- Neked is, hajrá csajszi.
Ekkor folytattam az utam a hatalmas tömegben. Versenyzők, menedzserek, biztonsági emberek, hozzátartozók, nézők...
- Jaj, bocsánat. – kértem elnézést egy magas sráctól és már mentem is tovább. Security lehetett. Csak tudnám miért kell ide biztonsági őr!
Végül megtaláltam Róbertet, aki egy szobába vezényelt mondván ismerkedjek össze az ellenfeleimmel.
- Sziasztok. – köszöntem a teremben lévő lányoknak.
Az általános válasz egy „Szia" volt, de mint mindig, itt is sikerült szereznem egy „ellenséget". Esküszöm úgy nézett ki a csaj, mint Domcsi. Vörös haj, ez az egyetlen, amit ki kell emelnem. Odajött hozzám, magasabb volt nálam, szóval fel kellett néznem rá.
- Hogy hívnak?
- Szálkás Réka vagyok, és te?
- Jakab Zoé. A mai verseny győztese áll előtted.
- Oh, de biztos vagy benne. – vigyorogtam.
- Simán nyerek az olyan lúzerek ellen, mint amilyen te lehetsz.
- Hm, nyugodtan keress rám YouTube-on. – mondtam és leültem egy kanapéra két lány mellé. Katica és Diána nagyon kedves lányok, egész jól elbeszélgettem velük vagy tíz percig. Aztán bejött a szobába egy nő.
- Oké lányok, a verseny negyedórán belül kezdődik. A műsor az udvaron lesz, öt perc múlva gyülekező van az aulában. Szám szerinti sorrendbe helyezünk minden versenyzőt. A zsűri már az udvaron van, a TV-sek is hamarosan kezdik a forgatást. Csak nyugalom.
Nagyon, nagyon, nagyon izgultam. Úgy éreztem mindjárt elájulok. A többi lány nagyban beszélgetett, senki sem jött oda hozzám, én pedig nem is vágytam a társaságukra. Hah, kellett nekem mondani.
 - Szánalmas, ahogy elsírod magad a videóban éneklés közben, és nem tökéletes a hangod. – termett mellettem Jakab Zoé. – Én vagyok a harmadik versenyző, le fogom nyűgözni a zsűrit, le fogom nyűgözni Gyenes Fédrát.
- Találkoztál már vele ezelőtt? – érdeklődtem.
- Még soha, de felnézek rá.
- Hm. Képzeld én már találkoztam vele, énekelt az iskolámban és együtt volt az egyik osztálytársammal.
- Kamu. – vágta rá rögtön.
- Szerinted. – vontam meg a vállam.
- Csak, hogy tudd Szálkás Réka. Jó esélyeid vannak a versenyen, de én fogok győzni. Ez ennyi.
- Lefizetted a verseny rendezőjét? – mosolyodtam el gúnyosan. Élvezet volt számomra, ahogy kommunikáltunk egymással.
- Vicces. – sértődött meg és elviharzott.
Mindenki átvonult az iskola aulájába és a sorszámaink alapján egymás mögé álltunk. A 17. versenyző egy középmagas fiú volt, a 19. pedig egy szőke, göndör hajú lány szemüveggel és piros ruhával. Uh. Na igen, elég elitnek tűnik ez a verseny, mindenki csicsás ruhákban van. A fiúk többsége öltönyben, a lányok pedig színes ruhákban. Zoénak zöld bársony ruhája volt, én pedig csak egy sima fekete ruhát vettem fel, gyönyörű egyébként. Kár, hogy rossz emlékeket idéz fel bennem (Szilveszter). Na mindegy.
Egy statiszta-jelölt lány szólt a sor elején álló srácnak, ő pedig kiment az udvarra. Az iskola falai vastagok, de hallottuk a hangját. Whoa, az aztán nem volt semmi. Mármint... Nem is énekelt a srác, inkább rappelt, de azt nagyon jól csinálta. Eminem - Rap God, ezt adta elő, szinte olyan volt, mintha magát Eminemet hallottam volna. Hallottuk a hatalmas tapsot és a zsűriket is valamennyire, de engem folyamatosan csak egy gondolat foglalkoztatott. Már csak 16 ember van előttem. Már csak tizenöt. És a következő versenyző Jakab Zoé volt.
Az ő hangját is tisztán lehetett hallani, Ariana Grandét énekelt, nyilván azért, hogy Fédra felfigyeljen rá. Jól énekelt, de közel sem annyira jól, mint Ariana. :)
Folyamatosan fogytak az emberek, én pedig egyre jobban féltem. Róbert nem volt ott velem, pedig megígérte. De nem baj, mert egyedül is túléltem a napot. Nagy Lambert következett a 7-es sorszámmal, aki a Talk Dirty számot adta elő. Most, hogy már vége a versenynek visszakerestem a neten és látszik a videón, hogy az éneklés mellé táncolt is. Bár leginkább a táncon volt a hangsúly, és a zsűri két idősebb tagjának ez nem igazán tetszett. Ellenben Gyenes Fédra...