Március 10. szombat

Az idei év Judo Világkupa döntő versenye vagy micsoda napja.
Reggel hétkor keltem, és bár apa is felébredt az ébresztőmre, igyekezett visszaaludni. Felvettem a sima farmerem, a LEVI'S és pólóm, ami amúgy már kicsi rám. Mellben, persze. És erre ment a babarózsaszín bőrdzsekim és az agyon tépett (bocsánat, fésült) barna hajam. Szemps. és szájfény feltétel a fürdőben, de előtte még arc és fogmosás. A kistáskámba nagyjából mindent bepakoltam még tegnap, most csak átnéztem, és miután megbizonyosodtam róla, hogy minden megvan, ami kellhet, kiléptem a szobából. Leszaladtam a lépcsőn és a szállás étterem részéhez mentem, ahol a csapatból már mindenki jóízűen falatozta a gofrit meg az amerikai palacsintát csoki pudinggal, tejszínhabbal és mézzel. Te jó ég!
- Jó étvágyat huhú, de jól néz ki. - dörzsöltem össze a tenyerem és nekiláttam az evésnek. - Hm, mmmm, hmmm. De finom.
- Tényleg az. De az az Armandé volt csak elment a mosdóba. - röhögött fel Bálint.
- Ó, basszus.
- Neked nem rendeltünk bocsi. De rá fogsz érni egész nap eszegetni. - mondta Csenge és bekapott egy falatka palit. Nyamiii...
- Szia Réka. Jól látom, hogy épp az én reggelimet eszed? - lépett mellém Armand.
- Igen, és ezerbocs. - nevettem fel kínosan. Így kell kezdeni a napot! Végül elvitelre kértem néhány gofrit, amit elcsomagoltak nekem alufóliába. A kisbuszban ülve mindenki feszengett meg izgult (meg is értem őket) én meg videót készítettem az elsuhanó városról az ablakon keresztül. Elküldtem Bencének hadd szórakozzon. Majd másfél óra múlva, ha felébred. Pff.
Mikor megérkeztünk igyekeztem nem lemaradni, úgyhogy sebesen gyalogoltam a többiek után, akik az épületbe érve ismét szétváltak. Mindenki ment öltözni, vagy csak elkísérni egymást és nem akartam felesleges ember lenni, úgyhogy leültem a nézőtéren. Addig foglaljuk el a jó helyeket amíg nincs itt senki! A szőnyegpakolással már félig kész voltak a segédek, a bírók az asztaloknál álltak, beszélgettek stb. Én csináltam egy képet és azt is toltam Insta sztoriba. Kicsit sok leszek mára mindenkinek, aki nézi az Instámat.
Újabb időugrás, a szőnyegek már le voltak pakolva, mindenki futott, bemelegített és uchi-komizott. Esetleg föld és állás gyakorlatokat ismételgettek. Mindenki azt, amiben a legjobb. Az én kedvenc dobásom régen a támasztott gáncs volt, annak ellenére, hogy rosszul csináltam. XD. Versenyeken, ha nyertem akkor általában ezzel nyertem, de gyakran alkalmaztam kis-és nagy külsőt, valamint külső és belső horgokat, utána meg rézsutas leszorítás természetesen, mert csak azt tudom megtartani. A bemelegítéskor egyébként nem is az én csapatomat néztem, hanem a többi versenyzőt. Aki a legjobban szemet szúrt nekem az a tegnap megismert vörös hajú lány volt, Berki Zoé. Aki egy olyan 10/11-es térdelővállat dobott a társán, hogy azt nem lehetett szájtátás nélkül kibírni. Remélem, hogy Eliza megerősödött az évek során, máskülönben esélye sincs ellene. Ez a szomorú igazság.
A felesleges és unalmas dolgokkal nem akarom megtölteni a naplómat, szóval a lényegre térek. Megkezdődtek a küzdelmek mind a fiúk és mind a lányok részére. Ugye ma az ifik versenyeznek, holnap pedig a juniorok. Ma Csenge, Eliza, Armand, Bálint és Zalán versenyzik, így a többi fiú odajött hozzám a nézőtérre.
Közülünk Csenge került a leghamarabb sorra, női 52 kg-ban, a 44 és a 48 kg, gyorsan lement. De az 52 kg-ban már háromszor annyian versenyeztek. Kemény menetek voltak.
- Egyes számú szőnyegen áll Weisz Csenge Miskolci SE és Végh Blanka Szegedi Judo Club. – mondták a mikrofonba.
- Gyerünk Csengeee! – ordította Szili és izgatottan nézte a küzdelmet. Én is nagyon izgultam, ezer éve nem voltam már judo versenyen. Bár szerencsére most csak néző vagyok, ugyanúgy elkapott a gyomorgörcs és izzadni kezdtem. Az a Blanka elég erősnek bizonyult, kétszer is majdnem megdobta Csengét, aki Lacibá' kiabálása után egy semmilyen földlevitellel és egy fájdalmasnak tűnő fojtással végül megnyerte a mérkőzést.
- Szép. – biccentett Szili, és bár tudta, hogy Csenge nem hallja, végig kommentálta a két perces küzdelmet. Tíz perccel később megint Csenge jött, de kevesebb, mint egy perc alatt megdobták őt. De nincs semmi baj, nem esett ki, még lesz egy mérkőzése, és ha azt nyeri, mehet a bronzért.
Közben Armand is szőnyegre került.
- Hármas számú szőnyegen áll férfi 55 kg-ban Ferenczy Ottó és Teleki Armand.
Sajnos Armand vesztett, ezáltal pedig véget ért számára a verseny. :(
Aztán Zalán (vagy ki) küzdött egyet, és ott sikerült összehoznia egy karfeszítést, szóval nyert. Ekkor indultak be az események. Dani (aki Bálinttal együtt 60 kg-ban van) a kettes szőnyegen ment, Csenge pedig ismételten az egyesen valami Tamara ellen. Olyan kibaszott jó belsőcombot dobott, hogy azt nem lehet szavakkal leírni. Gondoltam lemegyek hozzá gratulálni, de utam során összefutottam a tegnapi sráccal.
- Szia Réka, újra itt?
- Szia igen. – mosolyogtam rá, de igazából nem akartam leragadni nála, már mentem volna tovább.
- Tegnap azt mondtad Miskolcon judoztál, de az Insta biódban Budapest van megjelölve lakhelyként. Akkor, hogy is van ez?
- Oh, hát. Miskolcról Budapestre költöztem a családommal, hogy ott kezdjem a gimit – magyaráztam. – Megharagszol, ha most itthagylak?
- Csak egy kicsit. – vigyorgott, mire rakétaként tűntem el onnan. Már majdnem ott voltam Csengénél, amikor megláttam Bálint nevét egy kivetítő alján. Úristen, 10-15 perc és ő jön.
- Jól van Csenge, te mehetsz a bronzért, Eliza pedig mindjárt jön. – mondta Lacibá'.
- Helló. – értem oda végre. – Csenge gyönyörű dobás volt, gratulálok. Ó, és Bálint ki van írva a táblára.
- Ő is? Nem hiszem el, mindenki egyszerre megy.
- Lacibá, Danit most szólították. - ért oda hozzánk Armand. – De Gabi ott van vele.
- Helyes, én nem tudok szétszakadni. Maradok itt Elizával, aztán szaladok Bálinthoz és vissza Csengéhez. Nagyszerű. – tervezgetett.
- Bálinthoz és is odamegyek. – mondtam. – Addig pedig itt maradok a lányokkal.
- Köszönöm Réka, nem is olyan nagy baj, hogy itt vagy. – mondta, mire majdnem megsértődtem. De csak majdnem. – Szilinek szóljon valaki, ő is játsszon edző szerepet.
- Rohanok. – mondta Armand. Amúgy olyan szinten izgultam a többiekért, hogy azt hittem elájulok. Nagyon izgalmas volt, hogy mindenki egymás után, szinte egyszerre lépett szőnyegre.
- Kettes számú szőnyegen győz... Váradi Zoltán. ASE.
- Akkor Dani vesztett. – mondta Eliza. Egyébként azt kihagytam, hogy Zalán még két küzdelem után kiesett a versenyből. Szegény.
- Igen, de te csak magaddal foglalkozzál. Ezután te jössz. – mutatott az egyes tatamira, ahol egy barna hajú lány épp dobott egy Ippont az ellenfelén. Fú, az kemény volt.
- Egyes számú szőnyegen női 52 kg-ban győz... Szalai Lilla. Szegedi Judo Club. - mondták a mikrofonba. – Egyes számú szőnyegen szőnyegre áll 56 kg-ban Balogh Eliza Miskolci SE, és Hajnal Liliána Budaörsi SC.
- Gyerünk Elizaaa! – kiabáltuk Csengével. Eliza kibújt a papucsából, meghajolt a szőnyegen, ugrott párat, aztán amikor a bíró jelzett meghajolt, és fellépett a tatamira. Hamar felvette a fogást, be kell valljam tévedtem vele kapcsolatban. Nagyon ügyes judos lett az évek alatt, megnyerte a küzdelmet kevesebb, mint két perc alatt. És ezután a küzdelem után jött a Bálinté. Lacibával együtt rohantam a mellettünk lévő tatamihoz, és bátorítóan megöleltem Bálintot.
- Megnyered!
- Megnyerem!
- Tiéd lesz az aranyérem!
- Enyém lesz az aranyérem!
- Elpicsázol mindenkit!
- Elpicsázok mindenkit! – ismételte utánam és teljes mértékben készen állt a küzdelemre.
- Kettes számú szőnyegen szőnyegre áll férfi 60 kg-ban Garai Ábel Judo SZK és Baráth Bálint Miskolci SE.
- Gyerünk Bálint! – mondta Lacibá ökölbe szorított kezekkel. Az ellenfél indította a támadást, és rögtön földre kerültek Bálinttal. Teljesen össze voltak gabalyodva, de semmi konkrét nem történt, ezért a bíró felállította őket. Aztán az az Ábel dobott Bálinton egy wazaarit, aki mérgében befordult válldobásra és tíz másodpercig tartott meg egy leszorítást. Ezzel pedig megnyerte az első mérkőzést és továbbjutott.
- Kettes számú szőnyegen férfi 60 kg-ban győz, Baráth Bálint Miskolci SE.
- Éljeeen! – tapsoltam.
- Egyes számú szőnyegen szőnyegre áll női 52 kg-ban, a bronzéremért Weisz Csenge Miskolci SE és Benedek Laura ASE. Felkészül az aranyéremért való küzdelemre Szalai Lilla Szegedi Judo Club és Papp Stella Miskolci Judo Club.
- Ajaj, szaladok Csengéhez. – indult meg Lacibá. Ez a Papp Stella egyébként abba az általános iskolába járt, amelyikbe én is, a másik Miskolci judo egyesületbe jár és nagyon, nagyon, nagyon tehetséges.
- Jó voltál Bálint, pacsit!
- Kösz. – csapott bele a tenyerembe. Hoznál nekem vizet? Ott van a táskámban. Én addig megnézem a táblát.
- Oké, persze. – mosolyodtam el és elindultam vissza a kilátóra, ahol Zsombor és Magor a táskám mellett telefonozott. Ők ketten és Szili mindenki táskáját felhozták arra a fasza kis helyre, ahova letelepedtem ugye. Amikor visszaindultam a szőnyegekhez ezt hallottam meg:
- Egyes számú szőnyegen, női 52 kg-ban bronzérmet nyert Weisz Csenge Miskolci SE. – Úristen Csenge nyert! Megvan a bronzérem. - Felkészül női 56 kg-ban Berki Zoé Pécsi Vasutas Sportkör és Máté Fanni Szolnoki Honvéd SE.
Jaj, ez az a Berki Zoé, a kemény vörös csajszi. Aki akár még Eliza ellen is küzdhet. Ajaj.