Sagitta idegesen járkált fel-alá a szobájukban. Sok minden járt a fejében: Barrett, Charlie, Oliver, de legfőképpen az előző napi veszekedésük.

Mindenkinek lehetnek titkai...

Egy tizennégy éves kislánynak nem...

Nem vagyok kislány...

Persze, én meg nem vagyok Black...

Mielőtt elkapkodnád, azt hiszem át kellene...

A mondatfoszlányok az őrületbe kergették. Nem emlékezett szóról szóra a veszekedésükre, de arra igen, hogy a kérdés semmiben maradt. Persze lehet, hogy Corvus csak piszkálni akarta, de...

Vett egy nagy levegőt, és belenézett a tükörbe, amiből Pyxis szép arca nézett vissza. Sötét haj, alabástromfehér bőr, kék szem, felfelé ívelő orr. Soha nem keverték össze a testvéreivel – Azurát, Pyxist, Corvust folyamatosan keverték egymással, de az emberek általában meglepődtek, ha kiderült, ő is az édestestvérük.

Nyelt egyet. Corvus csak hülyítette. Nem gondolta komolyan. Rosszul érezte magát Johanna miatt, ezért ostobaságokat vágott a fejéhez. De semmi baj, Pyxisszel és Azurával is gonoszkodott. Semmi baj...

– Pyx! Jelentem, borotválkoztam, olyan puha az arcom, mint a babapopsi! – szólt ki a fürdőből Charlie.

Sagitta egy pillanat alatt elfelejtette a bátyját. A lábai zselévé váltak, muszáj volt megkapaszkodnia az asztalban. Kinyílt a fürdő ajtaja, és Charlie lépett ki rajta, haja nedvesen simult a nyakára. Egy derekára csavart törülközőn kívül semmi nem volt rajta. Arcán széles, már-már pajzán vigyor ült.

Sagitta nem volt biztos benne, de mintha nyikkant volna egyet.

Charlie elnevette magát.

– Ilyen lenyűgöző vagyok?

Sagitta zavartan a hajához nyúlt.

– Drágám... – kezdte. – Én...

– Minden rendben? – kérdezte Charlie. Közelebb jött, a testéből áradt a hő. Nyilvánvalóan nem törülközött meg alaposan, a felsőtestén itt-ott vízgyöngyök csillogtak.

– Csak... holnap megyünk Araluenbe – bökte ki Sagitta, ami először az eszébe jutott.

– El kellene búcsúznunk? – Charlie felvonta a szemöldökét, szája megint arra a vonzó mosolyra kanyarodott, ami Pyxist nyilván bármikor leveszi a lábáról. Nos, Sagitta is úgy érezte, menten elájul, amikor Charlie odahajolt az arcához és az orruk hegye összeért.

Igen, amikor Sagitta elsős-másodikos volt, természetesen ő is szerelmes volt Charlie Weasley-be – meg még vagy egy tucat felsőbb éves fiúba. De azért soha nem akart ilyen közel kerülni egyikhez sem!

Mielőtt Charlie megcsókolhatta volna, Sagitta felkiáltott.

– Jaj, Merlinre! Ma... ma nem lehet... és még vagy egy pár napig – hadarta az első indokot, ami elég megfelelőnek tűnt ahhoz, hogy ezt az egészet elnapolják.

– Ó – értette meg Charlie, mire céloz a lány. – Két héttel korábban?

– Mi? Ezt meg honnan veszed? – értetlenkedett Sagitta. Charlie a lány vállára tette a kezét.

– A naptárunkba, Pyx, mindent is beleírtál.

– Ja, tényleg – mondta heherészve Sagitta. Tekintetét szigorúan Charlie orrára szegezte. A férfi a tenyerét az oldalára, majd a hasára vezette. Sagittát a rosszullét kerülgette. De szeretett volna itt helyben elájulni!

– Nagyon fáj? – kérdezte halkan Charlie, a lélegzete a lány nyakára csapódott ki.

– Nem – rázta a fejét Sagitta. Próbált józanul gondolkozni, de egyre csak az járt a fejében, mennyire szeretne valahol máshol lenni.

– Akkor ezt még szabad? – Charlie a gyorsan feltett kérdésen kívül minden figyelmeztetés nélkül csókolta meg a lányt. Sagitta szája elnyílt a puha ajkak nyomása alatt, közben a férfi karjai lassan körbefonták a testét. Izzó tűz – szégyen, kétségbeesés vagy vágy tüze, ki tudja? – lobbant a lányban, hirtelenjében nem tudta eldönteni, mit csináljon – lökje el Charlie-t? Valljon be neki mindent? Végül a teste reagált helyette; ujjai felkúsztak a férfi hajához, ahogy viszonozta a lágy csókot.

– Charlie... – szakadt el egy rövid idő után. Zihált, és csurig töltötte a szégyen. – Alig állok a lábamon. Alhatnánk?

Charlie egy pillanatra újra összeérintette az ajkukat. Sagitta levegő után kapott.

– Még átöltözök – mondta, és hagyta, hogy Sagitta az ágyhoz botladozzon. A lány ledőlt az ágyra, és magára húzta a takarót. Charlie előtt fürdött le, és nővére flancos pizsamáját volt kénytelen felhúzni, amit Charlie nyilván jobban értékelt, mint ő. A férfi nem volt szégyenlős, a szobában állt neki öltözködni. Sagitta behunyta a szemét, ellazította a testét, és mélyeket kezdett lélegezni.

Oliverre gondolt. Tudták, hogy valamikor muszáj lesz legalább megcsókolnia Charlie-t, ha nem akarják elrontani a Pyxis szerint amúgy is kissé törékeny kapcsolatot, de... nem így akarta. Fel akart rá készülni előtte. És nem akart ilyen bizsergést érezni közben.

Összeszorította a száját. Olivert akarta!

– Jó éjt! – mormolta Charlie, és bebújt mellé a takaró alá, mert persze a nővérének meg a barátjának abból is egyet kellett használnia. Sagitta igyekezett nem hangot adni bosszúságának. A férfi hozzábújt, Sagitta háta nekisimult a széles mellkasnak. Charlie átkarolta a derekát, tenyerét a lány hasán nyugtatta.

Sagitta visszafojtotta a sírást. Olivert akarta.

/*/

Valamennyivel később arra ébredt, hogy lehúzzák róla a takarót, és a hideg végigharapdálja a falatnyi pizsamából kilátszó bőrét.

– Hogy az a... – sziszegte, aztán egy nyirkos kéz a szájára tapadt. Kisöpörte a szeméből nővére függönyszerű haját, és farkasszemet nézett a bátyjával, vagyis a nővérével. Pyxis Corvus nagykabátját viselte, a haját kék hajcsattal tűzte el. Lassan leengedte a kezét, így Sagitta levegőhöz juthatott.

– Mit művelsz?!

– Csak megnéztem, van-e rajtatok ruha.

– Még szép, hogy van rajtunk! – tiltakozott suttogva Sagitta. Ijedten lepillantott a mellette alvó férfira, de Charlie meg se moccant.

– Nem ébred föl semmire – mondta legyintve Pyxis.

– Mit keresel itt? – kérdezte Sagitta, és visszahúzta magára a takarót, hogy ne fázzon annyira.

– Csak... egy valamit.

Pyxis leguggolt, és az éjjeliszekrény fiókján kezdett dobolni. Sagitta agya lázasan zakatolt: elmondja, mi történt, vagy ne mondja el? Megcsókolta a nővére párját. Tudnia kell róla.

De mintha lakat lett volna a száján, egyszerűen nem bírta kimondani a szavakat.

Pyxis fölegyenesedett, a kezében egy erszényt lóbált.

– Az meg mi? – érdeklődött Sagitta. Pyxis válaszra nyitotta a száját, aztán becsukta, mielőtt végül ténylegesen választ adott volna a kérdésre. Sagitta előre tudta, hogy a nővére bizony hazudni fog neki.

– Csak egy medál, hogy emlékeztessen Charlie-ra. – Pyxis vigyort villantott, majd lehajolt, és fültövön csókolta mélyen alvó barátját. – Jó éjt, drágám.

Sagitta sóhajtva dőlt vissza az ágyra. Nem most lesz a nagy bevallás ideje.

– Jó éjt, Pyxie – suttogta. Pyxis neki is adott jó-éjt-puszit, majd elhagyta a szobát.

Sagitta összeszorította a szemét, és igyekezett rávenni az agyát, hogy Charlie csókja helyett inkább arra a pillanatra gondoljon, amikor Corvus Charlie Weasley fülét puszilgatja.

Nem sikerült eredményesen a kísérlet.