– Van kedved elmenni kviddicsezni? – kérdezte Charlie, amikor leütötte Sagitta sokadik gyalogját. – Ma mintha nem lennél formában.

Sagitta keserűen nézte, ahogy a kis gyalogot megöli a kegyetlen bástya.

– Talán az időjárás – jegyezte meg, és biztos, ami biztos, az egyik lovát a királya elé küldte. Charlie egy gyors válasszal leütötte azt is.

– Matt, kicsim.

– A fenébe már – mondta duzzogva Sagitta. Utált sakkozni. Charlie lágy hangon felnevetett, és megsimogatta a kézfejét.

– Hívhatnánk Woodot meg Sagittát is. Megnézném, hogy játszik a kölyök, ha már ilyen neves csapatba került be.

Sagitta meghatódva pislogott rá.

– Nagyon ügyes fiú – mondta bólogatva. – A legjobb.

Charlie-nak felszaladt a szemöldöke, szája csibész vigyorra húzódott.

– A legjobb? A barátnőmként kötelességed lenne engem isteníteni, nem?

Sagitta nevetett.

– Jó, akkor egyenrangúvá avatlak bennetek!

Charlie fejét csóválva nevetett vele, majd felállt, magával húzta őt is az asztaltól. Túl közel kerültek egymáshoz, és Sagitta biztosra vette, hogy Charlie itt, helyben meg fogja csókolni.

Azt nagyon nem akarta volna, így csak incselkedve megpaskolta a mellkasát. A színjáték milliószor jobban ment, mint reggel, amikor totálisan kétségbeesett.

– Mérjétek össze az erőtöket! Én leszek a zsűri.

Lábujjhegyre állt, és arcon puszilta Charlie-t. Elindult a fogas felé, hogy felkapja a kabátját, de a férfi utána nyúlt, és magához húzta a derekánál fogva. Sagitta ismét szívrohamot kapott, nem akart romantikázni a nővére szerelmével.

– Egy csókot kérek a kedvenc rajongómtól! – búgta Charlie vigyorogva, és megcirógatta a lány arcát. Sagitta elvörösödve rázta a fejét.

– Amíg nem borotválkozol meg, addig nincs csók – kötötte ki. Charlie a szemét forgatta, közben szórakozottan húzogatta ujjait a lány hátán. – Főleg úgy nem adok csókot, hogy zsűrizni foglak. Ez csalás, Weasley! Próbálsz magadhoz édesgetni, hé!

Charlie nevetett, és elkapta Sagitta kézfejét, hogy csókot leheljen rá.

– Bevallom bűnömet, zsűriasszony – mondta halkan, majd engedte, hogy Sagitta a kabátjához rohanjon.

/*/

Sagitta örült neki, hogy Corvus nincs a környéken, így megkaparinthatta magának Olivert, aki a Griffendél klubhelyiségében a régi csapata tagjaival beszélgetett.

– Hé, Wood, mutasd csak, mit tudsz még!

Amikor a kviddicscsapat tagok meghallották Charlie kiáltását, és megtudták, mi készülődik, senki nem tudott megálljt parancsolni nekik – Harry Pottertől elkezdve Alicia Spinneten keresztül George Weasley-ig mind rohantak a seprűikért, hogy mérkőzést rendezzenek a tél közepén.

Sagitta nem kért seprűt, Hermionével, Ronnal és Ginnyvel az oldalán felbaktatott a lelátókra, hogy onnan nézzék a meccset. Sok sikert-puszit adott Charlie szúrós arcára, aki felé repült a seprűjén, majd integetett neki, miközben Olivert figyelte.

– Azura hol van? – kérdezte Sagitta Hermionétól. Ron válaszolt helyette:

– A szőke bolgárral van. Gondolom, smárolnak.

Sagitte elhúzta a száját.

– Fúj.

Hermione felhúzott szemöldökkel fordult felé.

– Fúj? – ismételte hangsúlyozva a szót. Sagitta elpirult. A lány valószínűleg a „nővére" modorán lepődött meg. Nem akart válaszolni, ezért felugrott és – szintén kevéssé elegánsan – a levegőbe bokszolt.

– ÜGYES VAGY, WOOD! SZÉP VÉDÉS! – üvöltötte. Oliver vigyorogva intett felé, és szalutált.

Olyan édes volt ez a srác, még hideg csípte piros arccal is! Sagitta egyszerűen imádta.

Nagyszerűen elmerült volna a látványban, ahogy barátai ide-oda röpködtek a pályán, de ekkor megzavarta egy ismeretlen hang.

– Pyxis!

A lány megfordult, és kérdőn felbámult a nővérét szólító férfira. Jóképű volt, helyes kis barna borostával és egyenes orral.

– Helló – köszönt kedvesen. A férfi minden bizonnyal Pyxis egyik barátja – vagy inkább egyik volt párja, figyelembe véve, hogy milyen csinos.

– Hogy vagy? – A férfi megfogta a lány vállát, és leült a mellette lévő üres székre.

– Jól, köszönöm – felelte Sagitta udvariasan, eleget téve az értelmetlen, de kötelező bájcsevejnek. Arrébb húzódott, de a fickó keze így sem engedte el a vállát. – Hát te?

– Most, hogy látlak, úgy szintén – mosolyodott el a férfi.

Sagitta fejében megszólalt a vészharang – szóval Pyxis volt párja, ha így udvarol.

– Miben segíthetek?

A férfi színpadiasan nagyot sóhajtott, az egyik karját lazán átvetette Sagitta háta mögött, és rámosolygott.

– Nem tudod, mennyi mindenben segíthetnél nekem, drágám!

Sagitta tüntetőn arrébb ült egy székkel, és igyekezett nem tudomást venni arról, hogy Ron leplezetlenül, Hermione és Ginny pedig leplezetten hallgatódznak.

– Például?

– Kivel töltöd az estét?

Ha Sagitta evett vagy ivott volna valamit, most menten félrenyelt volna.

– Hát... a párommal.

– A vörös, aki ott majomkodik a pályán? – intett lenézőn Charlie felé a férfi. Sagittában rögtön felment a pumpa.

– Igen, ő! – csattant fel. – És egyáltalán nem majomkodik, Charlie nagyszerű játékos!

– Jól van, jól van, elhiszem én – védekezett a férfi, karjait a levegőbe emelve. Sagitta összehúzott szemmel nézett rá.

– Fázok, visszamegyek a Roxfortba. – Hermionére nézett. – Szólsz majd Oli... Charlie-nak, hogy a szobánkban leszek?

Hermione zavartan bólintott, Sagitta pedig dühösen rohant vissza a kis szoba nyugalmába.