Sagitta Pyxis oldalán gyalogolt a nővére lakásáig, amin Charlie-val osztozott. A férfi morcosan, félmeztelenül nyitott nekik ajtót.

– Nem szóltál előre, hogy eltűnsz – mondta vádlón Sagittának. A lány először kinevette volna, de aztán rájött, hogy tényleg nekiszóltak.

– Bocsánat – mondta lehajtott fejjel, nem akart vitatkozni. – Többször nem fordul elő.

Pyxis oldalba bökte, Charlie felvont szemöldökkel nézte a testvérpárt. Sagitta nem akart a nővérére nézni, aki valószínűleg épp felfalta a tekintetével a párját.

– Bejössz? Corvus, hozzád beszélek – hangsúlyozta Sagitta, és átkarolta Pyxis vállát.

– Persze, Pyx – sóhajtotta amaz, majd megfogva Sagitta kezét besétált a kis lakásba.

– Kérsz kávét? – ajánlotta föl rutinból Sagitta, mert tudta, hogy Pyxis mindig mindenkinél ezzel kezdi.

– Nem – vágta rá Pyxis. Sagitta pislogott a hevessége miatt, aztán rájött, hogy az lehet a probléma, hogy ő nem tud kávét főzni.

Micsoda válogatós testvére van!

– Mit csináltatok az este? – kérdezte Charlie. Az ajtófélfának dőlt, vörös haja a szemébe lógott, csupasz vállát söpörték a tincsei. Torkán és arcán halvány borosta látszott. Sagitta látta, hogy Pyxis igyekszik nem bámulni a férfit. Vigyorgott. Rettentő vicces volt nézni, ahogy Corvus szinte a nyálát csorgatja Charlie Weasley után. Sagitta nagyon sajnálta, hogy ezt a pillanatot nem tudja megörökíteni.

– Családos este volt – mondta , és leült egy székre. Pyxis is így tett, közben az arca pírba borult.

– Az jó. Csak kérlek, legközelebb előbb szólj, és ne utóbb, drágám! – Charlie odalépett Sagittához, nagy tenyerébe fogta a vállát, és csókot nyomott a homlokára. Sagitta felsóhajtott megkönnyebbülésében – egy pillanatra azt hitte, a férfi szájon akarja csókolni. Charlie nagyon rendes fickó volt, és vonzó is a maga aranyos módján, de inkább meghagyta őt Pyxisnek.

– Mindenképp – ígérte Sagitta, és megpaskolta a férfi fedetlen karját. Pyxis szeme összehúzódott.

– Kértek kávét? – kérdezte Charlie, és a pulthoz fordult.

– Igen! – vágták rá a testvérek egyszerre.

– Nem is tudtam, hogy szereted a kávét, Corvus – vonta föl a szemöldökét Charlie. Pyxis arcán pír futott végig, és esetlen mosolyra húzta a száját.

– Akkor miért kérdezted?

– Udvariasságból. Akkor csináljak?

– Igen, kérlek. Mindent el kell kezdeni egyszer, nem?

Charlie a vállát vonogatta, és nekiállt kávét főzni.

– A legjobb pasi – tátogta Sagitta széles vigyorral. Kajánul nézte, ahogy Pyxis még jobban zavarba jön, próbál belesüllyedni a kabátjába.

– Utállak – tátogta vissza Pyxis.

Miután kínos csöndben megitták a kávét, és Pyxis-Corvus elment, Charlie leült vele szemben, és az asztalon nyugvó kezére simította a kezét.

– Minden rendben, drágám? – Mélyen a szemébe nézett, és Sagitta hirtelen nagyon zavarba jött a férfi jelenlététől.

– Aha – mondta, és erőltetetten rámosolygott. Charlie cirógatni kezdte a kézfejét az ujja begyével, Sagitta fülig pirult a gyengéd mozdulatra. A férfi még mindig félmeztelen volt, és úgy tűnt, egyáltalán nem érzi magát zavarban emiatt. Persze valószínűleg az igazi Pyxis sem pironkodott volna ettől.

Charlie lassan felállt, és a kezét nyújtotta Sagittának, hogy felhúzza. A lány hiába próbált úgy tenni, mintha nem értené a dolgot, kénytelen volt ő is talpra állni.

– És, mik a mai tervek? – érdeklődött Charlie. A karjait Sagitta dereka köré fonta, aki kezdte nagyon kényelmetlenül érezni magát. – Mondd, hogy tegnap kikönyvtáraztad magad!

– Te-tegnap Magnusszal voltam – hebegte Sagitta, de amint kimondta, rögtön megbánta. Emlékezett, hogy nem túl jó ötlet őt Charlie előtt emlegetni.

– Tudom. Megírtad – mondta Charlie, úgy összeszorította a fogait, hogy látszott az állkapcsán. Sagitta kétségbeesetten próbált javítani a helyzeten.

– De...khm... nos, most veled vagyok.

Esetlenül hosszúnak érezte a lábai mellett lógó kezeit. Tudta, hogy most át kéne ölelnie a férfit. Pyxis azt csinálná. De ő nem Pyxis volt, mégha úgy is nézett ki.

– Biztos nincs semmi baj, Pyx? – kérdezte halkan Charlie. – Mit csináltatok tegnap Magnusszal?

– Csak... whiskyt ittunk – bökte ki. – Mármint, csak én, Corvus meg Magnus. Saggie és Azu nem, mert ők kiskorúak. – Kínosan elvihogta magát. – És... sétáltunk... ööö... Brooklynban. Igen. Vásárolgattunk. Hógolyóztunk a Central Parkban.

– Nem fáztál meg? Kába vagy még az alkoholtól? – faggatta Charlie, és megérintette Sagitta homlokát. A lány megrázta a fejét.

– Elmegyek zuhanyozni – nyögte, és ügyetlenül arcon puszilta Charlie-t. – Muszáj forrózuhanyt vennem – ismételte, és elhátrált a férfitől. Nekiment az asztal sarkának, majdnem felbukott a kanapéban.

– Menjek veled, kell a segítségem? – kérdezte Charlie felvont szemöldökkel.

– Nem! Megleszek egyedül is, köszönöm – dadogta Sagitta, és bezárkózott az apró fürdőbe. Vett egy mély levegőt.

Ez nehezebb lesz, mint hittem, gondolta, és megengedte a vizet.