-Kislányom hiányozni fogsz.-mondta el anya már ma századjára.

-Te is nekem.-mondtam el ma már századjára.

Tegnap este már összepakoltam a nagy bőröndbe,de még maradt ruhám amit már csak dobáltam be a másik bőröndbe. Egy óra múlva indult a vonat.

Bedoptam még a tetejére a kispárnám és rohantam is le vele a konyhába. Beraktam a szendvicseket is amit apa csinált az útra.

-Ideadnád a nutellát Búza?-néztem a húgomra.

Igen,tényleg az a neve,hogy Búza. Vagyis Búzavirág,de mi itthon csak Búzának hívjuk.

-Tessék.-dobta nekem.

Mivel erre nem számítottam el sem kaptam az üveg pedig kettétört.

-Nutella!-ordít föl.

Meredten néztem,hogy mit csinál mivel odafutott és négykézláb nyalta a földről a nutellát.

-Apaaaa!-kiáltottam el magam.

Nem bírok tovább itt lenni. Senki nem normális.

-Igen?-jött le.

A nyakkendője a nyakában volt és ugy vsalta a vasalóval.

-Menjünk.-sóhajtottam.

Anyaék odajöttek elköszönni aztán beültünk a kocsiba és indultunk at állomásra.

Haliiikkaaa
Remélem tetszeni fog az új történetem:))
Jelezzétek valahogy:)