Katsukit nagyon de nagyon könnyű felidegesíteni, és ezt bármiféle túlzás nélkül mondom. Néha csupán az is elég a veszekedések generálásához, ha nem a megfelelõ hangnemben szólítod meg õt. De ami a leginkább ki tudja hozni a sodrából, az az, amikor megpróbálod õt irányítani, és arra kényszeríteni, hogy azt tegye, amit mondasz neki. Szereti benned, hogy független és határozott vagy, hiszen szexinek tartja ezeket a tulajdonságaidat, de az, amikor rajta próbálod meg ezeket gyakorolni, gyakran képes õt dühbe hozni, hiszen ilyenkor egyfajta elnyomottságot érez veled szemben, márpedig Katsuki pontosan az a fajta ember, aki szereti az irányító fél szerepét betölteni, nem csak abból kifolyólag, hogy õ képviseli az erõsebbik nemet, hanem azért is, mert az alap természete ilyen. Ezen kívül azzal is ki tudod hozni a sodrából, ha megpróbálod õt rávenni arra, hogy a folytonos üvöltözés és káromkodás helyett inkább próbáljon meg normális emberi módon kommunikálni az emberekkel, ha nem is mindenkivel, legalább a saját, és a te barátaiddal, õ azonban hallani sem akar errõl, és akárhányszor felveted neki ezt az aprócska kérésedet, csak méginkább elõjön belõle az üvöltözhetnék, így hát jobb híján kénytelen voltál egy idõ után elfogadni és beletörõdni abba, hogy barátod nem az a kimondottan társasági ember, hiszen vele egyszerűen képtelenség úgy kimozdulni az utcára, hogy hazaérvén ne érezd azt, hogy majd lesül a pofádról a bõr a viselkedése miatt.
Talán nem mondok újat, de ki nem állhatja, amikor Midoriyával beszélsz, de mivel ezt egy korábbi fejezetben már kifejtettem, ezért csak annyit mondanék, hogy idõvel már sikerült megbarátkoznia azzal, hogy ti ketten jó barátok vagytok, ezért már nem próbál meg téged rávenni arra, hogy elkerüld a fiút, de még most is rettentõen dühbe tud gurulni, amikor azt látja, hogy ti ketten milyen jól érzitek magatokat, ha együtt lóghattok.
És hogy legyen egy kis poén is: Eleinte aranyosnak és viccesnek találta, hogy néha hajlamos vagy motyogni álmodban, azonban a sokadik együtt töltött éjszakátok után egyre kevésbé bírta elviselni, hogy az éjszaka kellõs közepén arra ébredt, hogy össze vissza beszélsz mindenféle baromságot, emiatt dühében sokszor döntött úgy, hogy inkább átvándorol a nappaliba és ott próbálja meg álomra hajtani a fejét, azonban amikor túlságosan fáradt ahhoz, hogy egy lépést is megtegyen, gyakran elõ szokott fordulni, hogy kihúzza a fejed alól a párnát és azt az arcodba nyomja, ezzel pedig furcsa módon mindig sikerül elérnie, hogy csendben maradj.(nem is tudom, miért...XD)
Utálja, rühelli, ki nem állhatja, legszívesebben kiugrana az ablakon, amikor összeborzolod vagy pusztán csak piszkálod a haját, és ugyanez elmondható az arcáról is, hiszen Bakugounak mondhatni pufi arca van, amit legszívesebben a két tenyered közé fognál és jól megnyomorgatnád. Na, erre egyetlen egyszer volt eddig példa, mivel rendesen tudatosította benned, hogy ha mégegyszer ezt csinálod vele, akkor nem hogy egy napig, de egy hétig nem leszel képes felkelni az ágyból.
És végül, de nem utolsó sorban szabályszerűen az õrületbe tudod kergetni azzal, amikor valamivel kapcsolatban tanácsot kérsz tõle, azonban odáig már nem jutsz, hogy meg is fogadd azt, utána azonban, amikor az az adott dolog nem úgy sikerül, amire te számítottál, mindig elkezdesz nyafogni és panaszkodni barátodnak, aki ettõl képes lenne nem csak a saját, de a te hajadat is kitépni a helyérõl.

Mint azt mind nagyon jól tudjuk, Katsuki nem kimondottan társasági ember, sokszor szeret inkább elszeparálódni másoktól, fõleg, ha egy olyan társaságba keveredik, akiknek a tagjait ki nem állhatja, így sokszor elõfordul, hogy inkább bekuckózik a szobájába és órákon keresztül csak videojátékozik, ami téged kimondottan idegesít, hiszen amikor bemész hozzá, és szép szavakkal igyekszel a tudtára adni, hogy vágysz a figyelmére és a szeretetére, a legtöbb esetben a füle botját sem mozdítja, egyszerűen nem figyel rád, annyira bele van merülve a saját gondolataiba. Késõbb persze nem érti, hogy miért haragszol rá ennyire, hiszen totálisan kiesik neki, hogy egyáltalán bementél hozzá órákkal ezelõtt azzal a szándékkal, hogy kirobbantsd õt onnan.
A következõ dolog az az, hogy egyszerűen dühít, hogy barátodnak folyton minden sikerül. De talán a dühít szó nem éppen a legmegfelelõbb kifejezés, szóval inkább azt mondom, hogy zavar az, hogy a szõke süni mindenben tehetséges. Akár új dologról van szó, akár nem, õ gond nélkül teljesít mindent, még olyan dolgokat is, amikrõl még csak meg sem álmodtad volna, hogy õ errõl egyáltalán már hallott valaha. Valahol a szíved mélyén büszke is vagy rá emiatt, de a féltékenység az, ami a legerõteljesebben átjárja a szívedet ilyenkor, fõleg azért, mert Katsuki imádja a sikereit mások orra alá dörgölni, az pedig, hogy láthatod a magabiztos, elégedett mosolyát, csak méginkább felhúz téged. De persze ezt nem szabad félreérteni, hiszen szó sincs arról, hogy emiatt utálnád õt, hiszen örülsz a sikerének és szereted látni, amikor boldog és kiegyensúlyozott, még ha ennek a te sikertelenséged is az ára, de ettõl függetlenül soha sem értetted, hogy hogy lehet valaki ekkora zseni, hogy folyton elõ tud rukkolni valamilyen megoldással, legyen szó bármirõl.
Valószínűleg számíthattál egy olyan pontra, ahol leírom, hogy az egyik dolog, ami dühít Bakugouban, az az ordítozása és a mocskos szája, de nem, hiszen bármennyire meglepõ, de még ezeket a tulajdonságait is szereted benne, és sok helyzetben kaptad már magadat azon, hogy beleborzongtál a félelmet keltõ, hangos és erõteljes kiabálásába, jó értelemben. Azonban erre majd visszatérek egy késõbbi fejezetben, hiszen most nem ez a téma, hanem az, hogy mennyire idegesít, amikor túl sokat alszik, és emiatt nem tudsz semmit sem csinálni, hiszen ha felébreszted, akkor hét szentség, hogy bosszúból egész nap a morgását és a rosszindulatú megjegyzéseit kell majd hallgatnod. Tény, hogy a szõke süni sokat alszik, ami sok emberrõl elmondható, de õ olyan szinten túltesz az átlagon, hogy képes megtenni azt, hogy lefekszik este fél kilenckor aludni, és csak másnap délben nyitja ki a szemeit, ami nem csak azért zavar, mert nem tudsz mihez kezdeni nélküle, hanem azért is, mert se takarítani, se filmet nézni nem tudsz, hiszen bár mélyen alszik, és néha egy atomrobbanás sem lenne képes kirobbantani az ágyából, de ha neked éppen valami sürgõs dolgod akad, ami zajokkal vagy bármilyen hangoskodással jár, arra biztos, hogy fel fog ébredni, de arra nem valószínű, ha elkezdenéd a nevét üvöltözni a fülébe, vagy ha ne adj isten valaki betörne hozzátok, mert fix, hogy átaludná még azt is, ha elvinnék a feje felõl a házat.
Idegesít, amikor minden áron ki akar téged sajátítani. Na jó, néha nagyon jól tud esni, amikor minden áron veled szeretne lenni, és amikor mindentõl óvni akar téged, de elég gyakran képes odáig fajulni a birtoklási vágya, hogy még a barátaid mellõl is el akar téged marni, legyen az lány, vagy fiú. Egyszerűen nem szereti azt látni, hogy nélküle is képes vagy nevetni és jól érezni magad, szeretne õ lenni az egyetlen személy, aki örömet és boldogságot tud neked okozni, akihez annyira kötõdsz, aki nélkül el sem tudnád képzelni az életedet, és akit a legjobban szeretsz ezen a világon. Ez most így leírva lehet, hogy egy kicsit betegesen hangzik, de Katsuki ezeket a gondolatait nem szokta megosztani veled, hiszen túlságosan büszke ahhoz, hogy bevalljon neked egy ilyen dolgot, ehelyett inkább a jól bevállt passzív agresszív stílusával igyekszik a tudtodra adni, hogy van valami problémája.
Mindig is kellemetlenül érezted magad, ha valaki huzamosabb ideig megbámult téged. Ilyenkor próbáltál úgy tenni, mint akit ez nem zavar, és mint akinek ez fel sem tűnik, de valójában képes lettél volna kiszúrni az illetõ szemeit. Katsukival más a helyzet, hiszen egy bizonyos szintig szereted, ha figyel téged vagy rajtad tartja a szemeit, de õ is képes megfeledkezni arról, hogy ez számodra sokszor kellemetlen, fõleg, ha nyilvánosan csinálja ezt, ráadásul ha pont olyan testrészeiden legelteti a szemeit, amiken nem igazán kéne... Legalábbis nem más emberek elõtt. És ami a legzavarbaejtõbb számodra, hogy olyan szintű fapofával képes erre, hogy miután emlékezteted õt arra, hogy fejezze be, gond nélkül, bármiféle kellemetlen érzés nélkül képes a szemeidbe nézni, mintha mi sem történt volna.
És végül, ami szintén bosszant benne, az az, amikor túlságosan agresszívan viselkedik. Azt már megszoktad, hogy üvöltözik, csapkod, és káromkodik, már szinte fel sem tűnik, de azt, amikor olyan szinten képes ellepni az agyát a köd, hogy másoknak is képes lenne nekimenni egy idióta, jelentéktelen dolog miatt, az nagyon fel tud téged zaklatni, és utána természetesen te vagy az, akinek el kell viselnie, le kell nyugtania/akin kitölti az indulatait.