Talán nem árulok el nagy meglepetést, ha azt mondom, hogy kettõtök közül Bakugou az, aki többször törik meg, tekintve, hogy érzelmileg sokkal labilisabb és összetettebb, mint te. Mint azt mindannyian tudjuk, a magabiztossága elég instabil lábakon áll, éppen emiatt nagyon sok tényezõ van a környezetében, amiknek hatására könnyen elgyengülhet, és végül sírásban törhet ki. A legtöbbször akkor tör elõ belõle ez az énje, amikor valakinek sikerül emlékeztetnie õt arra, hogy valójában mennyire tehetetlen egyes dolgok kimenetelével kapcsolatban, és hogy érzelmileg meg sem közelíti azt a bátorságot és rendíthetetlenséget, amit a külvilág felé mutat.
Az olyan pillanataiban, amikor megtörik, szeret mindentõl és mindenkitõl elzárkózni, hiszen túlságosan szánalmasnak érzi magát ahhoz, hogy bárkinek is megmutassa azt az oldalát, ami az õ szemében a gyengeséggel egyenlõ, és mivel õ a sírást a gyengeséggel hozza összefüggésbe, ezért önmagát is nagyon tudja gyűlölni az ilyen pillanataiban. Persze ez nem azt jelenti, hogy még soha senki nem látta õt sírni, de igyekszik minél inkább elkerülni azt, hogy minden egyes jött ment elkezdje õt az együttérzésével és az aggódásával gyötörni. Ez számára a másik olyan dolog, ami halálosan fel tudja õt húzni: amikor valaki segíteni szeretne neki valamiben. Katsuki ezt is a lenézés jelének tartja, márpedig neki senki ne akarjon segítõ kezet nyújtani, hiszen eddig is képes volt mindent önerõbõl, támogatás nélkül véghezvinni, és bármi is fog történni, ez a jövõben sem fog megváltozni.
Na de visszatérve az eredeti témához... Katsuki még elõled is szeret ilyenkor elszigetelõdni, hiszen hiába te vagy az, akiben a legjobban bízik ezen a világon, szeretné fenntartani azt a látszatot a szemeidben, hogy õ semmitõl sem riad vissza, mindenkivel képes szembeszállni, és végül dicsõségben úszva megszerezni a gyõzelmet, de pontosan tisztában vagy szerelmed lelki világával, így bármennyire is próbálja visszafojtani elõtted a könnyeit és a tanácstalanságát, könnyen átlátsz rajta, hiszen úgy ismered, akárcsak a tenyeredet. Ha azt látod rajta, hogy csendben van, nem üvöltözik, és nem halmoz el sem téged, sem pedig senki mást a gúnyos megjegyzéseivel, akkor már könnyen kikövetkeztetheted, hogy a szõke sünivel valami nagyon nem oké. Amikor úgy érzi, hogy kezdenek elõtörni a könnyei, keres magának egy csöndes helyet, ahol nyugodtan, tiszta fejjel átgondolhatja a szívét nyomasztó problémáit, te pedig mivel tudod, hogy ha elkezdenél faggatózni a hogyléte felõl, csak méginkább szítanád benne a feszültséget és a maga iránti dühét, ezért ilyenkor nem teszel semmit, hagyod, hogy önmagában lerendezze a dolgokat.
Azonban ha éjszaka törnek rá az ilyen megingások, amik miatt képtelen elaludni, akkor már nem igazán szoktál foglalkozni a méltóságával és azzal, hogy ezzel a húzásoddal lehet, hogy csak méginkább megutáltatod õt saját magával, átöleled a derekát, és szorosan a hátához bújva megpróbálod õt megnyugtatni a kedves szavaiddal és a gyengéd puszijaiddal, amiket a nyakára, illetve az arcára szoktál adni. A sötétségnek köszönhetõen nem látod õt, ez pedig egyfajta biztonságérzetet nyújt számára, hiszen a legutolsó dolog, amit valaha is szeretne, hogy lásd a kisírt szemeit és vörös, könny áztatta arcát. Azonban a rázkódó vállait és a szipogását így sem tudod szem elõl téveszteni, ez pedig rettenetesen fáj a szívednek, hiszen utálod Katsukit szenvedni látni, és ilyenkor mindig azt kívánod, hogy bárcsak tehetnél valamit érte, amivel a segítségére lehetsz, azonban ezt soha nem ajánlanád fel neki, hiszen tudod, hogy így csorba esne a büszkeségén, ezért csak tovább folytatod a puszilgatását és a megnyugtatását, közben pedig oldalát és karját simogatod, amivel egy idõ után sikerül elérned, hogy testének rázkódása abbamaradjon, sírása pedig elapadjon. A lenyugtatásával nincs baj, hiszen álltalában pár percen belül abbahagyja, és utána kis idõ elteltével sikerül el is aludnia. A baj azzal van, hogy szeretnéd megtudni, hogy mi miatt volt ennyire elkeseredve, szeretnél neki segíteni minden erõdbõl, szeretnéd, hogy egyszer az életben ne fogja vissza magát, és szorosan beléd kapaszkodva, a válladon pihentetve fejét panaszolja el neked minden bánatát, de tudod jól, hogy ez valószínűleg soha nem fog megtörténni, hiszen túlságosan makacs ahhoz, hogy beismerje, hogy igenis, néha szüksége lenne mások segítségére, és arra, hogy a te szeretõ ölelésedben bevallja neked, hogy mennyire kétségbeesett.

Veled egyszerűbb a helyzet, hiszen te Katsukival ellentétben nem félsz kimutatni az érzelmeidet. Nyílván te is igyekszel ilyenkor elszeparálódni másoktól, hiszen ki az az ember, aki szeret más emberek elõtt sírni, de szerelmeddel ellentétben te nem veszed rossz néven, ha valakinek az a szándéka, hogy megpróbáljon megvígasztalni téged, sõt, igencsak nagyra tudod értékelni az olyanokat, aki megpróbálnak neked valamilyen formában segíteni. De természetesen Katsukitól esik a legjobban. Nem szokott túlságosan érzelgõs vagy nyálas dolgokat mondani neked, inkább a tetteivel fejezi ki feléd együttérzését, szóval ha szomorúnak lát, mindig magához ránt téged, és egy szoros ölelés formájában tudatja veled, hogy õ mindenben melletted áll. Természetesen azért igyekszik megtudni azt, hogy mégis mi válthatta ki a rossz hangulatodat, ami ha egy személy miatt van, akkor jajj annak az illetõnek, hiszen a szõke süni biztos, hogy nem hagyná szó nélkül, hogy a számára legfontosabb embert bárki is bántani merje. Olyankor, amikor sírsz, sokszor elõfordul, hogy Katsuki csak csendben, bármiféle hozzáfűznivaló nélkül hallgatja, ahogyan kiöntöd neki a szívedet, hiszen úgy gondolja, hogy szavak nélkül is képes megvígasztalni téged, és már rengetegszer bebizonyította, hogy ez valóban így van. Néha elég csupán az is, hogy letörölje a könnyeidet és adjon egy gyengéd csókot az ajkaidra, de ha minden kötél szakad és úgy érzi, hogy semmivel sem képes feldobni a hangulatodat, akkor beveti az utolsó ütõkártyáját, ami a megnevettetésed. Igen, jól olvastad, a szõke pamacs erre is képes, bár saját elmondása szerint nem igazán szeret idiótát csinálni magából, de a te kedvedért, és azért, hogy végre láthassa azt a gyönyörű mosolyodat, ezt is képes bevállalni. Ez kb. annyiból áll, hogy mint mindig, keres magának egy indokot, amivel kellõen fel tudja baszni saját magát, legyen az egy kis apróság, vagy bármilyen másik dolog, és nekiáll hisztérikusan kiabálni, ami bármennyire is furcsán hangzik, 99%-ban hatásos, hiszen ilyenkor olyan vicces fejeket tud vágni amikre halandó ember egyszerűen nem képes, te pedig végül mindig elneveted magad ezek láttán.