Mivel a gimnáziumi tanulmányaitok kezdetekor ismerkedtetek meg, azelõtt egymás létezésérõl sem volt fogalmatok, ezért nem igazán vagy tisztában Katsuki múltjával, csak annyit tudsz, amennyit õ személyesen elmesélt neked. Mindig is kíváncsi voltál arra, hogy Bakugou vajon hogyan nézhetett ki kisebb korában, hogyan viselkedett, kik voltak a legjobb barátai, milyen volt az osztálya, mivel töltötte a szabad délutánjait, azonban ezidáig még nem sikerült magadban összegyűjtened annyi bátorságot, hogy rákérdezz azokra a dolgokra, amik foglalkoztatnak téged, hiszen féltél attól, hogy barátod rosszul reagálná le a dolgokat és üvöltözni kezdene veled, de azt sem igazán szeretted volna megkockáztatni, hogy a múltja újbóli felelevenítésével netalántán felszakítsd a sebeit, ugyanis nem tudhattad, hogy történt-e vele régebben olyan dolog, amire nem szívesen emlékszik vissza, mert fájdalmat okoz a szívének. De persze az aggodalom és a félelem érzésének együttese sem tudott fölényeskedni az igazságérzeted felett, hiszen Katsuki szinte mindent tudott rólad, ami a megismerkedésetek elõtt történt veled, hiszen szívesen válaszoltál minden egyes feltett kérdésére, ami róla nem igazán volt elmondható, ugyanis amíg neked semmi titkolnivalód nem volt a régi éneddel kapcsolatban és szívesen beszéltél neki arról, hogy hogyan teltek akkoriban a mindennapjaid, addig a szõke hajú fiú inkább igyekezett minél inkább kibújni a válaszadás alól, amit eleinte még tiszteletben is tartottál, azonban ahogyan szépen lassan telt az idõ és a kapcsolatotok is napról-napra egyre erõsebbé és bensõségesebbé vált, úgy neked is egyre rosszabbul esett az, hogy konkrétan semmivel sem vagy tisztában Katsuki múltjával kapcsolatban és kezdted egyre inkább azt érezni, hogy a fiú még mindig nem bízik meg benned kellõen ahhoz, hogy mélyebb betekintést engedjen neked a személyiségével és a teljes valójával kapcsolatban, ami nélkülözhetetlen lenne ahhoz, hogy maximálisan meg tudd érteni a döntéseit, a miértjeit, és azt, hogy miért is olyan a természete, amilyen. Ennyi idõ bõven elegendõ volt neked ahhoz, hogy kiismerd a makacsságát, ezért jól tudtad, hogy bármilyen módszerekkel is próbálkoznál, nem tudnál belõle kiszedni semmiféle információt, ezért úgy gondoltad, hogy felesleges lenne ráeröltetned az akaratodat, mert ha eddig nem volt hajlandó elmondani semmit, akkor ezután sem fog leülni veled beszélgetni, ezért jobb híján végül úgy döntöttél, hogy az egyik ebédszünetben félrehívod Midoriyát és tõle próbálsz válaszokat szerezni, amivel egyszer, s mindenkorral pontot tehetsz ennek az ügynek a végére és csillapíthatod a kíváncsiságodat, ami már teljesen befészkelte magát a szívedbe, hiszen annyit azért tudtál, hogy a kis brokkoli és szerelmed már azóta ismerik egymást, mióta az eszüket tudják, ezért úgy gondoltad, hogy Midoriyánál tökéletesebb embert nem is találhattál volna erre a szívességre, ugyanis meggyõzõdésed volt, hogy a fiú minden egyes kérdésedre kielégítõ magyarázatokkal tud majd szolgálni, tekintve, hogy nincs még egy ember a világon, aki nála jobban ismerné Bakugout.
A zöld hajú legelõször nem akart neked beszélni ezekrõl a dolgokról, hiszen nem érezte úgy, hogy joga lenne bárkinek a múltját kiteregetni más emberek elõtt, és ezen kívül persze tartott attól a gondolattól is, hogy a szõke hajú vajon mit művelne vele akkor, ha a fülébe jutna az az aprócska információ, hogy õ pletykálkodott róla, azonban addig-addig kérlelted Midoriyát, amíg végül a fiú be nem adta a derekát és egy lemondó sóhajtást követõen bele nem kezdett részletesen beszámolni minden egyes dologról, amik már borzasztóan régóta izgatták a fantáziádat, viszont abban a pillanatban, hogy tudomásodra jutott mindaz, amit szerelmed egészen idáig nem osztott meg veled, hirtelen teljesen egyértelművé vált számodra az, hogy mégis mi volt erre az oka, ahogyan az is, hogy a Midoriya iránti ellenszenve is a múltban történt eseményekre vezethetõ vissza. Nem szívesen vallottad volna be magadnak sem, de igencsak ledöbbentett téged mindaz, ami nemrégiben a zöld hajú fiú ajkait elhagyta, mégpedig azért, mert bár tisztában voltál azzal, hogy Bakugou egy igencsak heves természetű ember, aki egy szempillantás alatt képes bárkinek nekiugrani, aki egy rossz szót mer hozzászólni, azt azonban álmodban sem gondoltad volna, hogy képes lenne bárkit is szándékosan bántani pszichésen és fizikálisan egyaránt, márpedig Midoriya mondandójából teljesen egyértelművé vált számodra, hogy Katsuki napi szinten űzte ezt a sportágat a kis brokkolin csak azért, mert képesség nélkül született és mert semmibõl sem voltak olyan kiemelkedõ eredményei, mint a többi vele egykorú gyereknek, ennek ellére soha sem volt hajlandó feladni azt az álmát, hogy bekerüljön a U.A. gimnáziumba és hõs váljon belõle, ami Bakugou csõrét a kezdetektõl fogva piszkálta, de olyannyira, hogy pusztán emiatt képes volt olyan kegyetlen dolgokat mondani neki, mint például azt, hogy ölje meg magát. De persze ez a téma csak egy volt a sok közül, hiszen a megismerkedésüktõl és az óvodás éveiktõl megkezdve egészen a jelenig mindenrõl tiszta képet kaptál Midoriyának köszönhetõen, azonban ahelyett, hogy szörnyülködést vagy haragot kezdtél volna el táplálni Katsuki iránt, inkább csak meg szeretted volna érteni azt, hogy mégis mi sarkallhatta õt arra, hogy így viselkedjen és mégis mi hozott akkora változást az életében, aminek hála a régi énjéhez viszonyítva képes volt ennyire gyökeresen megváltozni a jó irányba.
Egész nap a miérteken agyaltál, próbáltad magad Bakugou helyzetébe képzelni és megérteni a gondolkodásmódját, a cselekedeteit, a döntéseit, a szíve legrejtettebb zugaiban lévõ érzéseit, a közte és Midoriya közti kapcsolatot, a barátságukat, a rivalizálásukat, ez pedig annyira elterelte a figyelmedet a körülötted zajló eseményekrõl és az idõ múlásáról, hogy már csak arra eszméltél fel, hogy bizony a legutolsó órátok is véget ért, ami azt jelentette, hogy egy újabb fárasztó napot tudhattál a hátad mögött. Miután gyorsan összepakoltad a cuccaidat és elbúcsúztál barátaidtól, el is indultál az otthonod irányába, azonban a hazafelé vezetõ úton is végig csak azokon a dolgokon tudtál agyalni, amiket a zöld hajú barátodtól hallottál a minap. Mindenképpen meg szeretted volna hallgatni Katsuki oldalát is, hiszen ahhoz, hogy maximálisan meg tudd õt érteni, szükségét érezted annak, hogy az õ szemszögét és indíttatásait is megismerd, ehhez azonban kockázatokat kellett vállalnod, ugyanis benne volt a pakliban az a lehetõség is, hogy ha õt magát is megkérdezed a dolgokról, akkor talán mégtöbb olyan dolog kerül a felszínre a fiúról, amiknek a birtokában nem biztos, hogy képes lennél ugyanúgy tekinteni rá, mint azelõtt, ennek ellenére mégis elhatároztad azt, hogy amint alkalmad lesz rá, mindenképpen ki fogod õt kérdezni mindenrõl és ezúttal semmiképp sem fogod hagyni, hogy a makacsságával lerázzon téged.
Igen ám, azt azonban egy percig sem sejtetted, hogy még aznap lehetõséged is nyílik erre, hiszen nem sokkal azután, hogy hazaértél és átöltöztél egy kényelmesebb ruhába, váratlanul beállított hozzátok Bakugou, mégpedig azzal a szándékkal, hogy átadja neked a telefonodat, amit a figyelmetlenségednek és az összezavarodottságodnak köszönhetõen az osztálytermetekben felejtettél. Miután egy gyors futócsókkal megháláltad neki ezt a kedves gesztust, amit érted tett, be is invitáltad õt a lakásotokba és felajánlottad, hogy készítesz neki valami kaját, amibe õ egyértelműen rögtön bele is egyezett, így az elkövetkezendõ egy órában a konyhában fõzöcskéztetek és beszélgettetek mindenféle random dologról, ami éppen az eszetekbe jutott, azonban bármennyire is próbáltál felszabadultan és természetesen viselkedni, Katsukinak azonnal feltűnt, hogy valami nincs rendben, ami abban mutatkozott meg a leginkább, hogy nem igazán tudtál koncentrálni a szavaira, ha kérdezett tõled valamit, akkor csak tõmondatokban válaszoltál, nem mosolyogtál annyit, amennyit általában szoktál a társaságában, illetve gyakran elõfordult, hogy hosszú másodpercekig csak hallgattál és a semmibe meredve néztél magad elé. Barátodat nagyon aggasztotta, hogy így kellett látnia téged, hiszen õ azt szerette, ha boldognak láthatott téged, ezért miután leültetek az asztalhoz enni, Katsuki rögtön el is kezdett téged arról faggatni, hogy mégis mi történt veled, ami miatt ennyire szótlan vagy, te azonban eleinte csupán azzal próbáltad megmagyarázni a rossz hangulatodat, hogy mindössze nagyon fáradt vagy, viszont te is és a szõke hajú fiú is pontosan tisztában voltatok azzal, hogy ez csupán egy kifogás, amivel a válaszadás alól próbálsz kibújni, és mivel tudta, hogy magához hasonlóan te is egy nagyon makacs ember vagy, akibõl olykor harapófogóval sem lehet kihúzni a válaszokat, így addig-addig idegesített téged az ismétlõdõ kérdéseivel, míg végül ki nem bukott az ajkaidon az, hogy mindent tudsz a múltjával kapcsolatban, amire Bakugou elõször csak ledöbbent arccal reagált, azonban ez az érzés nagyon hamar tova is szállt, helyét pedig a végtelen harag vette át, ami egyenesen Midoriyának szólt, hiszen tökéletesen tisztában volt azzal a ténnyel, hogy rajta kívül más nem tudna ilyen jellegű információkkal ellátni téged, tekintve, hogy õ volt az egyedüli az egész osztályotokból, aki már egészen óvodás kora óta ismerte õt. Éppen ezért nem hezitált egy pillanatig sem, az arcán és a mozdulatain kirajzolódó végtelen dühvel és ingerlékenységgel a szívében egy heves mozdulattal fel is állt az asztaltól és anélkül, hogy rádpillantott volna, vagy egy szót is szólt volna hozzád, az ajtó irányába kezdett el trappolni, neked viszont szerencsére még sikerült idõben kapcsolnod ahhoz, hogy visszatartsd a szõke hajú fiút és megakadályozd azt, hogy meggondolatlanságból valami olyan dolgot műveljen, amit késõbb biztosan megbánna.
Azt követõen, hogy Katsukit visszaültetted a helyére és adtál neki néhány percet arra, hogy lenyugodjon, illetve rendezni tudja a gondolatait, óvatosan rákérdeztél arra, hogy valóban igaz-e az, amit a mai nap folyamán hallottál róla, Bakugou pedig egy ideges morgást követõen lehajtotta fejét, majd miután vett egy mély lélegzetet, egy aprót bólintott, ami számodra elegendõ megerõsítésként szolgált, innentõl kezdve pedig már õ is nagyon jól tudta, hogy nem hallgathat tovább, hiszen már mindennel tisztában vagy, ezért végül arra az elhatározásra jutott, hogy megosztja veled a saját szemszögét is és elméséli hogy õ miként élte meg a múltbéli szituációkat. Miután mondandója végéhez ért, a hallgatása okát is kifejtette elõtted, ami nem más volt, mint az, hogy rettenetesen félt attól a gondolattól, hogy elítélnéd és rossz embernek tartanád õt az akkori énje miatt, illetve kibaszottul szégyellte is magát elõtted, miközben saját maga kellett hogy beszámoljon minden egyes gonoszságról és rossz döntésrõl, amit elkövetett, ezt pedig a testbeszédébõl és ahogyan mesélés közben igyekezett kerülni veled a szemkontaktust, te magad is könnyedén ki tudtad következtetni.
Bakugou szabályszerűen rettegett a reakciódtól, bele sem akart gondolni abba, hogy a vallomásával vajon mennyire törhette össze a szívedet, mennyire ábrándultál ki belõle, mekkora csalódást érezhettél a szívedben, és nem utolsó sorban mennyire gyűlölhetted meg õt, azonban ahelyett, hogy leálltál volna vele veszekedni és közben mindenféle szemétládának, valamint rohadéknak elhordtad volna õt, mindössze annyit tettél, hogy közelebb bújtál hozzá és óvatosan magadhoz ölelted õt, ami természetesen teljesen váratlanul érte a fiút, hiszen egyáltalán nem erre a reakcióra számított tõled, ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hosszú másodpercekig csak szótlanul, maga elé meredve tűrte, hogy magadhoz szorítsd õt, azonban miután eltávolodtál tõle, hogy gyönyörű szemeibe tudj nézni, amikben jelenleg borzasztóan sok kimondatlan érzelem csillant meg, megköszönted neki azt, hogy õszinte volt veled, ami számodra nagyon sokat jelentett, hiszen tudtad, hogy barátod számára ez egy nagyon kényes témának bizonyult, amirõl nem szívesen beszélt volna akárkinek, az viszont, hogy te lehettél az elsõ ember, aki elõtt a szõke hajú fiú hajlandó volt teljes mértékig megnyitni a szívét és kiteregetni magáról a hibáit és a rossz döntéseit, azt jelentette, hogy a kapcsolatotok ennek köszönhetõen egy új szintre léphetett, hiszen azzal, hogy a pozitív tulajdonságai mellett tudomást szereztél a negatívakról is és még ennek ellenére is képes voltál õt ugyanúgy szeretni, ugyanolyan csodálatosnak és inspirálónak tartani, azt jelentette, hogy a köztetek lévõ szerelem valóban igazinak és megtörhetetlennek bizonyult.

Sikerekben gazdag, boldog új évet kívánok mindannyiótoknak!🥂🎉
Puszi és ölelés!😘❤️