Ez?!
Lepődött meg,Midoriya a hely láttán,ahová Bakugou vitte őt.

Amint beléptek,a fiú csillogó szemekkel,izgatottan nézett körbe.
Egy játék terembe volt,ami tele volt különb féle gépekkel. A zene hangosan szólt,a fények cikáztak a sötétben. Gyönyörűnek és egyben elképesztőnek tartotta.
A szőke ezt látva elmosolyodott.
-Tudod,régen mindig-

-Régen mindig ide jöttél a barátaiddal,suli után,igaz Kacchan?
Fordult felé izgatottan. Bakugou ekkor nagy szemekkel nézett rá.
-Mi? Honnan tudod?
Vonta fel szemöldökét.

-Izé...
Pirult el.
-Lehet hogy hallottam,ahogy a helyről beszélgettetek...Ésssss azután az is előfordult,hogy követtelek...
Zavartában kezeivel játszadozott.

A szőke hajú,szeme rángatózni kezdett.
-Nem hiszem el....
Tette kezét arca elé,miközben nagyot sóhajtott.

-Sajnálom!
Szorította össze Izuku szemeit. Mire Bakugou,kezét a hajába túrta.
-Ez rendben van,mind addig míg csak utánam jössz! Csak is utánam!! Ne merészelj mást követni! Hülye szokás!!
Hangja aggodalmat sugallt.

Izuku kipirultan nézett fel a szőkére,aki egy pillanatra megfeledkezett a nemrég elhangzott beszélgetésükről. Ezért simogatni kezdte a zöld hajkoronáját,de mikor látta rajta hogy egyre vörösebb,azonnal elkapta a karját.

-Menjünk és játszunk valamit!!
Hangja akadozott! Ökleit összeszorítva,indult meg egy játék gép felé,majd Izuku is így tett.
A választott gép előtt megálltak,egymásra néztek,míg nem mindketten egy győzelmes mosolyt villantottak. Ezután rávetették magukat a játék gépre.

-Én fogok nyerni!!
Kiabálta be Bakugou!

-Csak szeretnéd Kacchan!
Mosolyodott el a fiú.

-Én sokat jártam ide! Nekem semmiség lesz legyőznöm téged!
Nevetett fel hangosan.
-Legyőzlek itt,azután a suliban,majd mindenben és mindenhol,míg végül,én leszek az első számú hős!!
Őrült nevetésbe kezdett!

Izuku csak kicsiket nevetett.
-Igen,teljesen bele élte magát!

Gondolta,majd játszani kezdtek. Később több gépet is kipróbáltak. Alkalmanként le pihentek,közben meg ittak valamit,és sokat beszélgettek. Bakugou a pult felé vette az irányt,hogy vegyen maguknak valamit inni. Miután ez megtörtént,sietett volna vissza a fiúhoz,de nem találta a helyén. Akkor ijedten körbenézett,majd mikor megpillantotta,hatalmas megnyugvást érzett.
A fiú éppen azt próbálgatta,hogy mekkorát tud ütni. Miközben a szőke őt nézte,az egész teste el lazult. Úgy tűnt mint ha a semmibe merengne,azonban szemeit végig a fiún tartotta. Számára eltűnt a külvilág. Szája mosolyra görbült. Ami azonnal el is hervadt,amint meglátta hogy három lány éppen,a fiú felé mutogat,miközben kipirultan kuncognak.A szőke hunyorítva nézett a lányokra.
Majd mikor elindultak felé,Bakugou tőlük sokkal gyorsabban indult meg Izuku irányába.

-Oh Kacchan,vissza jötté-
Látta,ahogy a szőke éppen felé tart,de mikor meg akarta szólítani,egy puha ajak ami az övével érintkezett,elhallgattatta.

Bakugou a csípőjénél megragadva húzta magához,miközben megcsókolta őt.Kezét közben az arcára helyezte. A csók közben,fenyegető szemei,a lányokra irányult. Akik tátott szájjal,csodálkozva nézték őket. Majd mikor Bakugou szúrós szemmel feléjük nézett,átjárta őket a félelem,ezért azonnal meg is futamodtak.

Lassan és önelégülten elvált a fiú ajkaitól. 
-Hülye picsák! Teszik itt magukat! Te pedig-
Dühöngött,majd mikor tekintetét a zöld hajúra fordította,szemei kikerekedtek. A fiú egész arca vörös volt,szemeit nagyra meresztve nézett fel rá.

-A francba!!
Tolta odébb,miközben karját az arca elé helyezte. Midoriya nagy szemekkel nézte,míg tekintetét le nem sújtotta,hogy a szőke ne vegye észre,boldog mosolyát.

-Kacchan...Olyan hírtelen lekaptál! Nem is tudom mit mondjak...esetleg...megismételhetnénk...de ha többet szeretnél én abban is benne vagyo-
Pirult el Midoriya,miközben minden erejét összeszedve próbálta a szőke tudtára adni érzéseit. De ő ekkor tenyerét szájára tapasztva,hallgatatta el.
-Egy szót se többet erről!! Mert különben..
Pirult el.
-Én....
Vette le szemeit a fiúról,nehogy valami őrültséget csináljon.
-Izuku! Állítsd be nekem ezt a valamit!
Mutatott a játék felé,amit Izuku próbálgatott az előbb. Hallgatott az utasítására,ezért oda fordult és bele dobott pár pénz érmét. Bakugou,ekkor oda lépett,nagy levegőt vett,majd teljes erejével beleütött. Midoriya tág szemekkel követte végig,hogy mekkora ereje is van szerelmének. Azonban a mostani ütésébe mindent bele adott,mert ezzel akarta levezetni a fiú iránt érzett erős vágyait.

Ezek után tovább szórakoztak. Végig játszottak szinte mindenen. Az időre egyszer sem néztek rá. Mert semmi más nem érdekelte őket,csak az hogy együtt lehettek.
Mikor már ki szórakozták magukat,éppen indulni készültek,mikor két srác oda lépett hozzájuk.

-Katsuki!!
Szólította meg az egyik,mosolyogva. A szőke a hangra oda kapta tekintetét.
-De régen láttalak!
Szólalt meg a másik.

-Ti meg...
Bakugou,szúrós szemmel nézett rájuk,de ők továbbra is mosolyogva üdvözölték őt.
-Kik vagytok?
Miután ezt megkérdezte,a két srác arcán továbbra is mosoly ült,csakhogy ezúttal hamisak.
-Hogy a francba felejthetted el a barátaidat?
Kiabálták el magukat.
-Nyugi van!! Tudom kik vagytok,nem vagyok hülye!! Csak szívatlak titeket!
Mondta Bakugou,nyugodt hangnemben. A fiúk azonban ezt furcsának találták. Végül meg akadt valamin a szemük. Mindketten a szőke mellett álló fiúra vetették tekintetüket.
-Várjunk csak egy kicsit...
Nézett nagyot az egyik.
-Midoriya???
Kiabálta el magát a másik. Mire Izuku zavartában csak integetni tudott nekik.
-Mi komolyan? Katsuki...Mit jelentsen ez? Együtt jöttetek?
Kérdezett rá.
-Ja! De ha nem haragszotok meg,mi épp menni készültünk!
A szőke haragja folyamatosan emelkedett. De nem akart szerelme előtt jelenetet rendezni.
-Mi fene? Ezt nem mondhatod komolyan?! Hiszen te annyit piszkáltad őt! Mindig zaklattat,és most...most meg...pont Midoriyával jöttél erre a helyre,ahová mindig együtt jártunk?
Lett egyre feldúltabb Bakugou egyik haverja.
-Hé!! Midoriya!!
Szólt oda neki. Aki erre ijedten várta,mit fog hozzá vágni egykori osztálytársa.
-Ki a fenének képzeled te magad? Fogadjunk,te vetted rá valamivel Katsukit,hogy ne basztasson többet! Hiszen mi más lenne erre a magyarázat? Te egy senki vagy! Mindenki kiközösített,és kinevetett,hogy nincs képességed! És igazuk is volt! Akinek nincs képessége,maradjon csak a seggén,és figyelje tisztes távolból a hősöket!
Prédikált neki,míg nem megindult felé.
-Most szépen megtanítom neked ki is a felsőbbrendű!!
Mondta,miközben karját felé nyújtotta.

De abban a pillanatban Bakugou szorosan megragadta a srác karját,olyannyira,hogy akár el is törhetett volna.
-Hozzá ne merj érni!!
Nézett fel lassan,tekintetével gyilkolni lehetett volna.
-Azt a rohadt!! Engedj már el!! Ez rohadtul fáj!
Mordult fel hangosan a srác!! Bakugou,azonban nem hallgatott rá,haragja túl csordult rajta.
-Hogy van merszed így beszélni vele? Megöllek!!
Már készen állt arra,hogy azon nyomban,szétverje mindkettőt. Nem foglalkozva azzal mi lesz a következménye.

-Kacchan,elég!!
Tette kezét a szőke arcára. Aki ekkor vissza tért a valóságba. Lassan ellazította karját. A srác ekkor ki tudott szabadulni szorításából. A haragja lassan kezdett megszűnni. Kezét az arcán lévő fiú kezére helyezte. Szemeit lehunyta,majd nagy levegőt vett.A két fiú ezt értetlenül nézte végig.

-Én! Soha nem utáltam őt!
Szólalt meg Bakugou.
-Nem fogok nektek papolni,mert nem éri meg! Kurvára felbasztatok!! Ezért jól jegyezzétek meg amit most mondani fogok!! 

-Szeretem!
Miután ezt kimondta,magához húzta a fiút. A srácok értetlenül néztek,teljesen lefagytak.

-Hát akkor!! Ha ennyi a mondandótok,mi megyünk is! Szeva!!
-Vágta hozzájuk a szőke,mosolyogva. Majd hátat fordított nekik,közben összekulcsolta kezét a fiúéval,majd elindultak kifelé.

-Kacchan! Várj! Kacchan!
Szólongatta őt,de a szőke csak sietve húzta maga után.

-De rohadtul felbasztak!!
Motyogott.

-Ne haragudj! Nem akartalak ilyen kínos helyzetbe hozni a barátaid előtt!
Kért elnézést Izuku. Bakugou ekkor megállt,majd értetlenül ránézett.
-Miről beszélsz?

-Össze vesztetek. Dühös lettél? Ez mind az én hibám! Azért piszkáltak mert velem voltál! És most már téged is megutálnak miattam!!
Sújtotta le tekintetét a zöld hajú. A szőke aggódva nézett rá.
-Igen! Valóban! Mérges voltam!
Válaszolt neki,amitől Deku bűntudatot érzett.
-De nem azért lettem dühös,amiért gondolod!
Bakugou a kezével az állánál fogva emelte fel Midoriya tekintetét maga felé.
-Hanem azért,mert bántottak téged!!
Nézett mélyen szemeibe. Izuku ekkor belemarkolt a szőke pólójába. Fejét pedig a mellkasára hajtotta.

-Már sötét van! Ezért itt az ideje az utolsó,egyben legszebb helyszínre vinnem téged!
Szólalt meg egy idő után Bakugou.

-Mi? Azt hittem a játék terem volt az utolsó.
Kíváncsiskodott Izuku. Bakugou ekkor rámosolygott.
-Gyerünk! 

Mondta,majd el is indultak. A helyszínre érve Izuku szemei csillogtak. Csodálatos látvány fogadta.

-Hamarosan itt van karácsony!
Mosolyodott el Bakugou,közben maga elé nézett. Izuku ekkor rákapta tekintetét,majd vissza nézett a távolba.
-Ez...gyönyörű!!
Csillantak fel szemei,a csodásan feldíszített,karácsonyi vásár láttán. Az egész helyszín színekben pompázott.

-Gyere,nézzünk szét!
Mosolygott rá Bakugou,közben beljebb indult.
Izuku azonnal követni kezdte. De ugyan abban a pillanatban,egy erős és hideg szellő csapta meg őket. A zöld hajú,azonnal megdermedt. Karjait egymásba fonva remegett.
Bakugou,miután észlelte,hogy nincs a nyomában,megállt,majd háta mögé nézett.

-Izuku? Mi a baj?
Nézett rá aggódó szemekkel.
-Fázol?
Kérdezte,de a fiú nem válaszolt. Ezért közelebb lépett,és megragadta kezeit.
-Jesszus!! Jég hideg a kezed!!
Lepődött meg,de egyben aggódott.

-Egy kicsit fázom.
Nézett félre a zöld hajú.
-Oh igazán? Nekem mondod? Képzeld,már én is észre vettem!!!
Dühöngött Bakugou.
-Gyere velem...

Fonta össze kezeit a fiúéval,majd beljebb vezette őt. Miközben egyre beljebb értek,Izuku annál izgatottabb lett. Szemet káprázató látvány volt,ahogy a fények egyre jobban ragyogtak. A gyönyörű díszek,és finom illatok elcsábították.

Bakugou egyszer csak egy pult felé veszi az irányt. Oda érve,már azonnal tudta mit akar. Rámutatott a választott tárgyra. Mikor az eladó levette a terméket,Midoriya szemei kikerekedtek. A szőke kifizette,ezután odébb álltak.

-Kacchan,ezt ugye nem-

-De igen!
Szakította félbe,hogy ne is próbáljon vitatkozni. Majd a nyakára tekerte,azt a meleg sálat amit választott neki.
-Nem fogadok el nemleges választ,világos? Viseled és kész!
Emelte feljebb a hangját.

Izuku ellenkezni akart. Mert annyi mindent tett már érte,amit ő eddig még nem is viszonzott. De egyben nem akarta megbántani sem,ezért nem szólt semmit. Ahogy a szőke a nyakába tekerte a sálat,nagyon közel érezte magához. Arcára pír szökött,közben nem bírt szemkontaktust tartani,ezért félrenézett.

-K-Köszönöm!
Végül úgy érezte,hogy legalább ennyit hadd mondjon ki.

-Még csak megköszönnöd sem kell!!
Mondta a szőke,miközben sarkon fordult,majd odalépett a mellettük lévő pulthoz,ahol italokat árultak. Ott vett is maguknak forró teát. Az egyiket a fiú felé nyújtotta. Midoriya abban a pillanatban sírni tudott volna. Az,hogy Bakugou ennyire törődött vele,nagyon boldoggá tette. Mindig figyel rá,és ha valami gond van azonnal észre veszi,és cselekedni kezd.

Az italokat fogyasztva,közben lassan körbejárták a helyet. A végére érve a két fiú,már kimerült volt. Ezért lassan vissza indultak. De még előtte,Bakugou egyszer csak menet közben,megállt.

-Nem érdekel,hogy most minden érintésemre érzékeny vagy! Már csak egy valami hiányzik,hogy ez a nap tökéletes legyen!
Szólalt meg Bakugou,amire a zöld hajú érdeklődve emelte fel tekintetét a fiúra,azonban amint felemelte fejét,érezte ajkait az övéhez simulni. Az egyik kezét a csípőjén,a másikat az arcán érezte.
De Bakugou ezt gyorsan abba is hagyta,tekintettel a fiú érzéseire. Eltávolodott tőle,majd megindult vissza a kollégiumba.

-Szeretlek!! Ezért soha nem engedtek el! Te az enyém vagy! Értetted,Izuku?
Hangoztatta el,a zöld hajú háta mögött. Aki ekkor már olyan vörös volt,mint egy paradicsom.

-K-köszönöm a mai n-napot Kacchan!! Nagyon j-jól éreztem magam v-veled!
Nyögte ki,miközben hangja akadozott. Mindenképpen el akarta ezt mondani neki,de nem számított az előbbi hírtelen cselekedetére. Nem kellene meglepődnie rajta,hiszen csókolóztak már. De most sokkal érzékenyebb. Ezért reagált rá úgy,ahogy. A szőke ekkor elmosolyodott. Közben Izuku utána eredt,majd lassan vissza sétáltak.

Izuku érzései egyre hevesebbé váltak.
Ami miatt Bakugou aggódni kezdett. Nem tudta,hogyan segíthetne rajta,míg nem egy olyan valaki adott neki tanácsot,akire soha nem számított.