Azon az éjszakán hatalmas teli hold tündökölt. A vihar után elképesztő nagy csend honolt.

Midoriya Izuku nem tudta eldönteni,most boldognak,vagy elkeseredettnek kéne lenne. Szemei ugyanis felcsillantak,mikor a hangra oda kapta tekintetét,és meglátta az ajtónak nekitámaszkodó,karjait közben egymásba fonó fiút. Más rész felől pedig,egy része nem hitte el,hogy ez valóság. Azt gondolta,hogy a történtek miatt,kezd megőrülni,és csak hallucinál.

-Most meg mi van? Megnémultál?
Vonta fel szemöldökét a fiú,miután látta rajta hogy teljesen ki van fordulva önmagából.
Ezért azonnal el is indult felé.
De ő erre a földön kúszva lassan hátrálni kezdett.

-Mi a fene ütött beléd?
Húzta össze szemöldökét a szőke.
Majd már a fiú elé lépve,karját felé emelte.

-Ne...Te nem vagy igazi!!!
Húzta össze magát a zöld hajú.
Ekkor Bakugou karja megállt,közvetlen a fiú előtt,szemeit pedig nagyra nyitotta.
-Te...miket beszélsz?

-Nem hiszem el!! Nem tudom elhinni!! Hogy élhetted volna túl a zuhanást? Neeem!! Biztos hogy nem vagy itt,csak képzelődök.
Zavartában össze vissza kezdett beszélni.

Bakugou soha életében nem gondolta volna,hogy valaki ilyen erős érzelmeket fog táplálni iránta. Ugyan is ő,jelen pillanatban,teljesen meg van rémülve,és ez csak is miatta van,ő váltotta ki belőle. Halottnak hiszi őt,ezért nem akarja elhinni,hogy ott áll a szeme előtt. Mert fájdalmasabb lenne ha az egészet csak képzelné. És végül teljesen eltűnne...

Nem is gondolkodott tovább. Azonnal magához húzta a fiút,aki ekkor érezte valódi érintését.

-Itt vagyok!!!
Lehelte el füle mellett,nyugtató szavait,miközben szorosan magához szorította.

-Tényleg...tényleg te vagy az,Kacchan?
Szorította össze fogait,nem akarta elhinni,szemei lassan megteltek könnyekkel.

-Én vagyok!! Mostmár...minden rendben!!
Lágy szavaival folyamatos megnyugvást hozott a fiúra.Aki ekkor,levegőben lévő karjait,azonnal a szőke hátára tapasztva,markolt bele erősen. Majd hangos zokogásba kezdett. Sokáig nem hagyta abba a sírást. Közben egyre erősebben szorította magához,hogy minél közelebb érezhesse őt. Aki ezt egy kicsit sem bánva,várta ki míg a fiú teljesen meg nem nyugszik.

-Kacchan!! Kacchan!!! Nem hiszem el....Én annyira aggódtam!! Azt hittem elveszítettelek!
Hangosan zokogva,vágta hozzá a szőkéhez. Aki erre erősen belemarkolt hajkoronájába.
-Már minden renden!! Itt vagyok!!! Ne haragudj hogy gondot okoztam!

Egy darabig úgy maradtak,egymás karjaiba borulva. Szavak nélkül is megértve egymást. Bakugou közelsége,biztonságot nyújtott Midoriyának.Míg Midoriya aggodalma,örömmel töltötte el Bakugout. 

-Most már megnyugodtál?
Kérdezte meg végül a szőke,mikor már csak szipogásokat hallott.

-U-uhum...
Szipogott Midoriya,majd hírtelen elgondolkodott.

-Kacchan...Hogy lehetsz most itt?
Odébb tolva a fiút,komolyan a szemeibe nézett.

-Huh?
Vonta fel szemöldökét,nem értve a kérdését.

-Hogy élhetted túl a zuhanást??
Értetlenkedett tovább a zöld hajú. Mire a szőkének végre leesett mire akar kilyukadni.

-Az a hülye csirke mentett meg!!!
Vakargatta tarkóját. Mire Midoriya csak értetlenül nézett vissza rá.
-Huh?

##############

Tíz perccel korábban:

Aizawa egy nyugtalan hívást kapott,a kettes számú hőstől,Hawks-tól. Miközben rohant,hogy személyesen is el tudja magyarázni neki a dolgokat,végig azon gondolkodott,hogy lehetett ennyire figyelmetlen. Egy pillanatra vette le a szemét Haru-ról,mert hitte megbízhat a fiúban.

Út közben egyenesen belebotlott az említett fiúba.
Vállát fogva,szédelegve sántikált előtte. Majd a mozgásra felkapta tekintetét.
-Sen-sei...
Nyögte ki,majd lassan előre kezdett dőlni.Mire Aizawa gyorsan odarohanva,elkapta őt.

-Ne erőltesd meg magad!
Mondta,aggódva irányába.

-Én...Sajnálok...Mindent!!!
Lehelte ki akadozva,őszinte szavait Haru. De a tanárt jelen pillanatban csak az egészsége érdekelte.
-Ne beszélj!! Megsérültél! El viszlek-

-Még el kell intéznem valamit!
Vágott szavaiba a fiú,majd indult volna,de Aizawa megállítja.
-Bármi is az,várhat! Most az egészséged fontosabb!

-Nem!!! Kirishima-
Ellenkezett.
Aizawa kíváncsin nézett a fiúra.
-Mi van Kirishimával?

-Áhh hát itt vagy!!!
Jelent meg előttük a második számú hős.
-Ő az a fiú akiről Bakugou mesélt?
Gondolta,miközben lenézett rá.
-Aizawa-san!! Történt egy s más a diákjaiddal...Ahogy látod,ez a fiú is megsérült. Minél előbb orvosi ellátásra van szüksége!!

-Még...helyre kell...hoznom..valamit!!
Harunak már alig volt ereje,de ez nem tántorította el céljától.

-Miket beszélsz? Alig tudsz a lábadon állni!!
Mi lehet olyan fontos?
Idegeskedett Aizawa.

-Én...használtam a képességem...Kirishimán! Azt mondtam neki...hogy,ne mozduljon. Ha nem segítek neki...akkor ő...nem tudja kiélvezni a bál további részét!!
Ahogy Haru mesélte mit tett,Hawks csodálkozva,míg Aizawa aggódva hallgatta végig.

-Aizawa: Ez akkor sem-

-Rendben!!
Vágott szavába,Hawks. Mire mindketten felvont szemöldökkel,kíváncsin néztek fel az éppen mosolygó hősre.
-Tudom,hogy ez felelőtlenség! Ezekkel a sérülésekkel a kórházban lenne a helyed!! Az igazi hősök,mindegy mekkora veszéllyel néznek szembe,megmentik a bajba jutottakat!    
Még ha az a saját életükbe is kerül!!
Na de eleget prédikáltam!! Belőled remek hős lenne,fiú!!!!
Húzta széles mosolyra száját,miközben felemelte a hüvelykujját. A másik kettő ezt csodálkozva hallgatta.

Egyszer csak a fiú felé veszi az irányt.Majd kabátját a vállára terítette.
-Ezt viseld,ha oda akarsz menni!!! Ne kelts feltűnést,és félelmet az emberekben,rendben?
Mosolygott le a fiúra. Aki épp szóra nyitotta volna a száját.
-Most menj!!!!
Parancsolt rá a fiatal hős. Haru egy ideig értetlenkedett,mert furcsállta viselkedését. De végül határozottan rábólintott,majd lassan,szédelegve elindult.

Miután elment,Aizawa haragosan nézett vissza a szárnyas hősre.
-Értem én,hogy miért tetted! De Haru akkor is súlyosan megsérült! Nem kellene-

-Aizawa-san!!!!
Vágott közbe. Majd ujjával felfelé mutatott.
-Odafent van két poronty,akik úgyszintén megsérültek!! Nekik is ellátásra van szükségük! Gondoskodj róluk! Harut pedig majd én kezelésbe veszem. Amúgy is jelenésem van!! Hmm...milyen jó is,ha néha elkések az ilyen fontos eseményekről!!
Mosolygott szélesen,miközben kezét a férfi vállára helyezte. Aki ekkor sóhajtott,majd elindult a fent lévő két fiú után.

###############

-Csirke???...Miről beszélsz?
Kérdezte Midoriya,a szőkétől.

-Baromira idegesítő volt!!!
Én csak zuhantam és zuhantam...Mikor már teljesen elfogadtam a helyzetet,azt hogy én lassan meg-

-Ne!!!
Bújt oda Midoriya,szorosan a fiú mellkasához. Aki először meglepődött,de hamar elárasztotta őt a fiú félelme,ami megnyugtatta,mert jól esik neki,hogy valaki ennyire szereti.

-Deku!!! Már nincs semmi baj! Itt vagyok veled! Nem álmodsz,nem is képzeled! Ez a valóság!
Szorította magához,miközben lágy hangjával,próbálta megnyugtatni őt.

-Az az igazság,hogy miközben zuhantam...én....tényleg azt hittem,hogy nekem végem.
Már magamról sem tudtam,ezért azt sem vettem észre,hogy egy ideje már nem zuhanok. Az az idegesítő csirke hős a levegőben kapott el. Nem tudtam mi történt,a sokktól teljesen megfagytam. Folyamatosan azt mondogatta,hogy "de jó hogy elkéstem„ már a tököm tele volt vele. Már leszálltunk a földre,mikor teljesen magamhoz tértem,azonnal látni akartalak! De az a csirke mindenről tudni akart. Miután elmagyaráztam neki mi történ,már rohantam is hozzád! Mert akkor semmi,és senki más nem érdekelt!!!

Miközben Bakugou mesélte a történteket,a zöld hajú egyre jobban kezdett megnyugodni. A szőke ekkor eltolta magától,majd állánál felemelve,mélyen a szemeibe nézett.
-Mert...Nekem...ezen a kibaszott világon...te vagy,a legfontosabb!
Ezt kimondva,Midoriya szíve erősen megdobbant. Szemei csillogtak.
-Nekem is...Kacchan...nekem is,te vagy a legfontosabb!!
Ezután Bakugou lassan az arcára húzta tenyerét,majd ajkaira vetette pillantását. Míg közeledni nem kezdett azokhoz,amit Midoriya is követni kezdett.

-Ti meg mégis mit műveltek?
Kérdezte Aizawa. Aki már egy ideje az ajtóban állt. Neki támaszkodva annak,unottan nézett a két fiúra.

-Áhhh semiiiit!!!!!
Kiáltott fel Midoriya,miközben nagy erővel,lökte el magától a szőkét.
Aki hírtelen nem tudta mit tegyen,vagy mondjon. Hol Midoriyán,hol Aizawán járt a tekintete.

-Rohadt Deku!!
Kiáltotta a fiú felé végül,megszokásból.
Akit jelen pillanatban nem hagyta nyugodni a tudat,hogy meglátta őket a tanáruk.

-Deku: Sensei...mi csak-

-Aizawa: Jelenleg nem érdekel a magyarázkodás!! Szeretném ha mindketten,azonnal velem jönnétek!! Megsérültetek,ezért orvosi ellátásra van szükségetek!!

Ekkor egyikőjük sem szólt egy szót sem. Mindketten feltápászkodtak,majd követni kezdték a feldúlt tanárt. Út közben Bakugou,kezeit a mellette lévő fiú kezeibe fonta. Ezzel tudatva őt hogy, minden rendben!A zöld hajú elmosolyodott. Semmi,és senki más nem tudja őt ennyire megnyugtatni,mint Bakugou. Mellette..Biztonságban érzi magát.

################

Eközben Haru,már beérve a bálra,messziről megpillantotta,az ott tehetetlenül ülő Kirishimát. Miközben lassan közeledett felé,a vörös is észrevette őt. Haragot akart ráengedni a fiúra,de ahogy közeledett felé,látta kabátja alatt a sérüléseit,a fura fehér haját,és fájdalmakkal meggyötört arcát. Ezért aggódni kezdett. Mégis mi történhetett? A barátai vajon jól vannak? Ki tehette ezt Haruval? Rengeteg kérdés merült fel benne.
Mikor Haru már egyenesen a szeme előtt volt,kezeit a szék karfájára helyezte,majd mélyen a vörös szemeibe nézett. Tekintete hatalmas aggodalmat,és megbánást sugallt.

-Moz-dulj...
Nyögte ki az egyetlen szót,ami segíthetne a fiún,de semmi ereje nem maradt már. Mikor látta,hogy nem történik semmi,kezeivel a szék karfájába szorított. Szemei egyre lejjebb csukódtak...Már nem látta ki rendesen az előtte lévő fiú arckifejezését.
-Kérlek...Mozdulj,már....
Próbálkozott tovább,de még mindig semmi változás. Kirishima aggódva nézte a fiút,mikor egyszer csak feltűnt neki,hogy megmozdult a kisujja. Ekkor Haru minden erejét összegyűjtve,felkapta fejét,majd újból a vörös szemeibe nézett.
-Most már...megmozdulhatsz!!!
Szólalt fel hangosabban,de miután kimondta,szeme előtt lassan,minden elsötétült. Végül feladták a lábai is. Lassan oldalra dőlve,össze esett. De még az utolsó pillanatban,mintha nem érezte volna,hogy a földre érkezne. Csak egy jól eső,ölelést érzett.
Két kar,ami mint ha szorosan tartaná őt.