A távolból sötét fellegek gyülekeztek.Vihar közeledett. Messziről látni lehetett a villámcsapásokat. Az ég zengése egyre hangosabb lett. A szél csak úgy süvített a betört ablakon keresztül.

-Kacchan?!
Ijedt meg Midoriya,miután feleszmélt arra hogy mi is történt az előbb. Hiszen pár másodperce még minden rendben volt.
-Kacchan...te vérzel!!
Aggódott az éppen őt körülölelő fiú miatt.

-Ez semmiség!!! Csak egy kis üveg szilánk!!!
Nyugtatta meg őt,miközben eltávolította a szilánkokat.

-Engem védtél,igaz? Miért? Miért csináltál ekkora hülyeséget?!
Emelte feljebb a hangját,mire a szőke lágyan rámosolygott.
-Bármit megtennék érted!!!
A zöld hajú ekkor,nagyra nyílt szemekkel nézett fel a fiúra.

-Haruuuu!!!! Rohadt sokáig kerestelek!!! De végre megvagy!!! Mooond...emlékszel rám?
Szólalt meg végül a lény,amire mind hárman oda kapták tekintetüket. Haru különösen rémült volt. Végignézve a szörnyetegen,megakadt valamin a szeme.
-Azok a szárnyak...te...

-Igeeen!!! Én vagyok!!! Bár a külsőm nem a régi...Hiszen úgy nézek ki mint egy sárkány...Tudod miért? Mert már halott vagyok!!! Azért végeztem magammal,mert nem bírtam elviselni,amit a barátommal tettél...De hogy,hogy lehetek mégis életben? Azt magam sem tudom...egyszer csak ilyen külsővel ébredtem. És csak a bosszú vágy hajtott,hogy ki nyírjalak végre téged!!!

-Kosuke!
Mondta ki végül a nevét,közben egész testét átjárta a félelem.

-Hé..Haru,te ismered a tagot?
Kiabálta feléjük Bakugou.

-Hogy ismer e??? Haru!!! Hogy van mostanság Yuta? Meglátogattad őt egyáltalán a kórházban,miután tönkretetted?
A lény dühöngve kérdezősködött,amitől Harut egyre jobban átjárta a félelem és megbánás.

Midoriya a rémült fiút figyelve,tudta hogy miről van szó.
-Ki vagy te?
Kérdését a lény felé címezte. Aki ekkor figyelembe vette őt.

-Te Haru barátja vagy? Érdekes!! Soha nem voltak barátai!! Mert,elég idegesítő egy képessége van!!! Éppen ezért kellett neki egy kis jó modort tanítanunk!!!

-Fogd be!!!
Lett egyre idegesebb a zöld hajú.

-Meg kellett neki tanítanunk,hogy hogy is viselkedjen!!! De végül tudod mit csinált? Egy életre lenyomorította a legjobb barátomat!! Mindezt csak azért,mert néha szórakoztunk vele egy kicsit.....

Akkor...Midoriya Izuku habozás nélkül a szörny felé vette az irányt.

-Dekuuu!!!
Kiáltott utána a szőke.

-Ne menj!!!
Parancsolt rá Haru,mire a fiú megtorpan.
Ezután lassan feltápászkodott a földről.
-Ez nem a te dolgod!!! Ne avatkozz bele!!!
-Bakugou,vidd innen Izukut,és tűnjetek el!!!
Kiabálta a fiú felé,akinek esze ágában sem volt otthagyni őt azzal a szörnyeteggel.

-Látom továbbra is használod azt az igesegítő erőt...De ennek most véget vetek!!!
Szólalt meg a lény,majd megindult Haru felé.

-Ne gyere közelebb!!
A fiú,az erejét használva megállította. De akkor, történt valami. A haja lassan kezdett kifehéredni. Amit a két fiú kíváncsin nézett végig. Akkor tudta,hogy nincs tovább...Vége van.
Elmosolyodott,majd visszanézett rájuk.
-Sajnálom!!
Végül a szörnyeteg kitört parancsa alól és felé vette az irányt,felkapta,majd kirepült vele az ablakon.

-Haruuuuu!!!!
Kiáltott utána Midoriya. Majd indult volna,hogy megmentse,de Bakugou gyors visszahúzta őt.

-Mire készültél? Mond hogy nem akarsz utánuk ugrani? A levegőben nem tehetsz semmit!!
Kiáltott rá idegességében a szőke.

-Kacchan...Köszönöm,hogy aggódsz miattam.
Nem nézett rá vissza,nem is mondott többet. Csak erősen ellökte magától,majd egy gyors mozdulattal,erejét használva,kiugrott az épület ablakán,egyenesen a szörny felé. Akit sikerült megragadnia.

-Dekuuuuu!!!
Kiabált utána Bakugou. Torkaszakadtából üvöltött. Szemeit nagyra nyitva nézte végig ahogy a fiú utánuk ment. Félt,nem....rettegett. Olyannyira hogy szemeit egy pillanatra sem vette le róluk.

-Mi a franc? Ez a kis csótány rám akaszkodott...
A lény észrevette,hogy az egyik utánuk eredt és sikerült elérnie őket. Ezért próbálta lerázni magáról,de a nagy szél miatt nem tudott rendesen repülni. Tehát irányt váltott,egyenesen felfelé cikázott. Míg végül szem elől nem tűntek.

Bakugou őket figyelve egyre idegesebb lett. Mert akkor tehetetlen volt. Nem tudott tenni semmit abban a helyzetben. Tudta,hogy a levegőben semmi esélyük. Hogy ha le zuhannak akkor mindennek vége. De mikor a szörny eltűnt a látóköréből,elgondolkodott.
-Felrepült? Nem látom..Ezek szerint...a tető!!! Biztos lezuhant!!
Idegeskedett,majd hátra nézett.
-A lift!! Nem,az nem megy fel addig. Bassza meg,gyorsan találnom kell egy oda vezető utat!!
Ezután el is rohant.

-Deku:Mi történt?
-Haru: Izuku....
-Deku: Ez a hang..
-Haru: Kelj fel...Izuku!!!
Szólította az eszméletlen Midoriyát,aki végül hírtelen kinyitva szemeit,feleszmélt.

-Haru!! Jól vagy?
Aggódott a fiú miatt,kezeit a vállára helyezte.

-Ne miattam aggódj!!! Egyáltalán minek jöttél utánam?? Mondtam hogy ehhez neked semmi közöd!!!
Kiabált vissza,miközben lelökte vállára helyezett kezeit.

-Egy hősnek,segítenie kell a bajba jutottakon.
Mosolygott rá,mire a fiú értetlenül nézett.

-Rohadt patkány!!!
Kiáltott fel a lény,majd egy pillanat alatt,el ütötte a zöld hajút,aki a falnak csapódott.

-Izukuuu!!!
Aggódva nézett utána Haru.

-És most,te következel!!!
Jelentette ki,majd közeledni kezdett a fiú felé. Azonban nem jutott sokáig,mert Midoriya felülkerekedve közbelépett és elrepítette egy nagy rúgással.

-Nem hagyom,hogy bántsd!!!
Közben támadó állást vett fel.

A lény egyre idegesebbé vált.
-Úgy néz ki hogy előszőr téged kell elintéznem!!!
Ezután megindult a fiú felé,aki ugyan így cselekedett. Majd harcolni kezdtek.

Miközben Haru őket figyelte,átjárta őt a félelem. Nem a szörny miatt,hanem aggódott a fiúért,aki most épp miatta,az életét kockáztatva küzd.
-Elég!
Szemei könnyesek lettek.
De akkor,látta hogy Midoriya a falnak csapódik,ahonnan már épp hogy csak fel tudott kelni. A szörny pedig rohamosan közeledik felé.

-Hagyd ezt abba,Kosuke!!!
Üvöltött a szörny felé,aki erre hírtelen megállt.
-Kérlek..Engem ölj meg,ne őt!
Könyörgött,szeméből könnyek folytak.

A lény ekkor hangos nevetésbe kezdett.
-Úgy látom fontos neked ez a fiú. Nincs is nagyobb fájdalom annál,minthogy elveszíts egy számodra fontos személyt. Ez a tökéletes bosszú!!! A szemed láttára fogom megölni őt és ezzel megtapasztalod milyen elveszíteni valakit!!!
Ezután elindult Midoriya felé.

-Ne menj közelebb!!!
Kiáltotta,ezzel újból megállítva őt. De nem tartott sokáig a hatása,a lény újból megmozdult.
-Azt mondtam,hogy ne merj közelebb menni!!!!
Emelte feljebb hangját a fiú,amitől a szörny végre megállt. A haja közben,lassan teljesen fehérré vált.

-Add már fel végre!!!
Akadt ki azon,hogy a fiú felülkerekedik rajta.

-Azt mondod..Hogy megmutatod neki,milyen az,ha elveszít valaki fontosat?
Szólalt meg Midoriya,miközben lassan a lény felé indult.
-Hiszen Haru,elvesztett,már mindent!! A szüleit..A barátját!!! Ezért,semmi jogod nincs ahhoz,hogy kritizálni merd!!!
Ezután behúzott neki egyet,amitől messzire repült.

-Rohadt elegem van belőletek!!
Azonnal fel is tápászkodott,ezután száját nagyra nyitva a zöld hajú felé irányulva,egy fénygömböt lőtt ki onnan.
Aki már mozdulni sem tudott,fogalma sem volt hogyan is kerülhetné ki.

Abban a pillanatban,viszont már nem is kellett rajta gondolkodnia.
Haru,elé ugorva,védte meg a támadástól. A vállán keresztül lyukasztotta át a fiú testét. Aki a lökéstől hátra esett,egyenesen a tető széléig,ahol elvesztve egyensúlyát,leesett,kezével erősen a perembe kapaszkodott. Nem tudta magát sokáig tartani,kezei megcsúsztak.Már majdnem lezuhant,mikor Midoriya oda sietve,még éppenhogy sikerült elkapnia a fiút. Azonban nem tudta megtartani,folyamatosan lejjebb csúszott.Haru erre azonnal felvetette pillantását a zöld hajúra.

-Elég lesz Izuku!! Eleget segítettél!! Ha nem engedsz el te is lezuhansz!!
Kiabálta,aggódva. Midoriya egy szót sem szólt.

Ez volt az álmomban! De Kacchan nincs itt. Lehet hogy összekevertem Haruval,mert annyira hasonlítanak? Ezek szerint nem leszek képes megmenteni őt?
Gondolatai nem hagyták nyugodni. Nem tudta mit tegyen. Aggódott. Kezdte teljesen elveszíteni a reményt. Nem bírta tovább tartani a fiút.

Akkor...A vihar,oda ért. A szél süvített,az ég hangosan dörgött. A villámok bevilágítottak mindent.

Leszakadt az ég.

-Itt a vége hős!! Most mindketten meghaltok!!
Jelentette ki,majd lassan a tehetetlen fiúk felé vette az irányt.

-Izuku!! Engedj el!! Menekülj!!
Aggódott Haru,a fiú miatt.Aki lesújtott tekintettel végül elhatározta magát.

-Hé..Haru!!! Béküljetek ki Kacchannal,rendben?
Közben nem nézett a fiú szemeibe.Aki erre aggódva tekintett fel rá.
-Miről beszélsz?

-És ígérj meg nekem valamit!
Ne csinálj ostobaságokat!! Te egy jó ember vagy!! 
Ekkor mosolyogva nézett le a fiúra.

A szörny már odaérve épp készült volna lelökni őket,mikor Midoriya egy hírtelen mozdulattal húzta maga felé Harut,aki ettől az ellenkező irányba esett. Ezt úgy időzítette,hogy meg tudta ragadni a lény lábát,ezzel magával rántva őt is.

-Izukuuuuuuu!!!!
Kiáltott aggódva a már levegőben lévő fiú felé.

Akkor,Haru egy nagy robbanásra lett figyelmes háta mögött,mire oda nézett volna,már elhaladt mellette. Olyan gyorsan hogy nem is látta mi volt az.
Megragadta a levegőben lévő fiút,majd egy hatalmas robbanással visszaküldte őt a tető irányába. Aki mire feleszmélt a sokk alól,a tető széléhez rohanva,visszanézett a már zuhanó fiúra.

-Kachaaaaaaan!!!
Üvöltötte torkaszakadtából a folyamatosan zuhanó Bakugou felé. Aki szélesen mosolygott vissza az éppen őt szólongató fiúra.

Zuhanás közben lerobbantotta a lény szárnyait,hogy ezután ne tudjon utánuk menni. 

-Izuku!! Sajnálom!! Nem tudtalak megvédeni! Megint csak gondot okoztam neked! Mond...te is annyira szeretsz engem,mint amennyire én szeretlek téged?
Mondta ki utolsó szavait,majd beletörődött a helyzetébe.

Midoriya végignézte ahogy lezuhan. Hogy szerelme lassan eltűnik a mélybe.
Nem akarta elhinni. A sokktól végig azt hitte hogy egy álomban van. De hamar rá kellett jönnie hogy ez már rég nem álom. Ez a valóság.
-Nem...ez nem lehet!!! Nem igaz!!
Mondta ki akadozva.

-Mégis mi a fene..történt...az előbb?
Érdeklődött Haru,mert egy pillanat alatt történt minden,ezért nem tudta feldolgozni.

-Kachaaaan!!! Kachaaan!!
Akadt ki végül teljesen Deku,mire realizálta a helyzetet. Hangosan ordítozott,és sírt.
-Ez nem lehet igaz!!!
Végül térdre ereszkedett,majd előre vetve magát összeesett.
-Ne hagyj itt!!! Kérlek,kérlek!! Ne hagyj el engem!!
Torkaszakadtából üvöltözött,nem lehetett ráismerni. Haru őt figyelve aggódott érte. Karját felé nyújtva akarta megnyugtatni.
-Izuku...

-Hagyj békén!!!
Lökte odébb a fiú karját,aki meglepődve nézett vissza rá. Ezután bánatosan sújtotta le tekintetét.
-Izuku..Figyelj...

-Elment!
Kiabált szavaiba a zöld hajú.
-Itt hagyott engem!!

-Ez mind az én hibám Izuku. Miattam halt meg Bakugou,és miattam vagy most ilyen állapotban.
Haru magát hibáztatta,a történtek miatt.

A vihar lassan elvonult,a két fiú a történtek után nem szólva egymáshoz,maradtak ott a vihar végéig. Midoriya a semmibe bámulva,teljesen megtörve,közben feldolgozta a történteket.

-Izuku...
-Menj el!!!
Szólalt volna meg Haru,de Midoriya közbevágott.
-Haru:Nem akarlak magadra hagyni ekkora teherrel!
-Deku:Jól vagyok! Csak hagyj magamra!

-Ugye nem akarsz hülyeséget csinálni?
Aggódott,mert félt hogy talán meg akar szabadulni a kínoktól.

-Ne aggódj! Nem lesz semmi baj!!
Válaszolt,hangjában azonban semmi érzelem nem szorult.

-Hidd el hogy...

-Tűnj már innen!!!
Kiabált rá végül a fiúra.
-Ne-Ne haragudj,sajnálom. Nem akartam...Csak kérlek,hagyj magamra.

-Rendben,ha így akarod!
Haru végül megértette,hogy egyedül akar maradni,ezért feltápászkodott,majd elindult.

Miután lelépett Midoriya torkaszakadtából üvöltözni kezdett. Ezzel próbálta magából kiadni a feszültséget,kevés sikerrel.
-Miért történt meg? Ha nem lennék ilyen gyenge,akkor meg tudtam volna védeni őt.
Kacchan...Gyere vissza hozzám,kérlek!! Nem tudok nélküled élni! Ez annyira fáj! Én..túlságosan is beléd szerettem!
Szemeiből könnyek zúdultak. Hangosan sírt. Amit nem tudott abba hagyni. Teljesen felemésztette őt belülről a fájdalom. 

############

Haru már a legfelső emelet folyosóján,bánatosan sétálva merengett el a történteken. Minden az ő hibája volt! Ha nem lett volna ott,a két fiú most boldogan élnének együtt. Ő volt az aki elszakította őket egymástól. Ő ölte meg Bakugout. És ez teljesen felzaklatta. Nem bírt ezzel a tudattal élni.

-Milyen egy bamba képet vágsz!!!

Emelete fel Haru,lesújtott tekintetét a hangra. Majd mikor megpillantotta a vele szemben álló személyt szemei kikerekedtek.

-Hogy...?

-Ő hol van?
Kérdezősködött volna Haru,de a fiú közbevágott.
-Fent...a tetőn...

Válaszolt neki végül,aki egy szót sem szólva elindult a helyszín felé.
Haru teljesen le volt döbbenve,nem hitt a szemének. Egy halom kérdés merült fel benne. De ehelyett hagyta őt elmenni,mert Midoriyának most nagyobb szüksége van rá.

Deku továbbra is hangosan zokogva és magába zuhanva gyászolta szerelmét.
Teljesen maga alatt volt. Egyszer csak hallja hogy nyílik az ajtó. Azt gondolta biztos Haru jött vissza.
-Mondtam,hogy hagyj magamra!!!
Kiabált a fiú irányába.

-No csak....Hát így kell megköszönnöd annak,aki megmentette az életed?

-Ez a hang?
szemeit nagyra nyitva,reménykedve kapta oda tekintetét a hang irányába. Majd mikor megpillantotta az ajtónak nekitámaszkodó személyt,szemei felcsillantak.

Nem szeretem a rossz befejezéseket!! 🤭