Kirishima meglepve,ám örömmel nézte végig ahogy barátja elvonszolta a fiút.
-Ezek ketten egymásnak lettek teremtve!!
Jelentette ki hangosan,majd elmosolyodott.

Ezután körbe nézett a terembe,szeme azonban megakadt az Aizawa mellett unottan álló fiún. Akkor sóhajtott egy nagyot,majd úgy döntött közelebb megy,és megérdeklődi mi a helyzet.

-Sensei....
Kiáltott Aizawa felé. Aki unott tekintetét a fiúra vetette.
-Kirishima! Szeretnél valamit?
-Oh csak azt szeretném hogy....
Vakargatta meg a vörös a tarkóját.
-Áh Haru..észre sem vettetek. 
Kapta rá tekintetét,úgy mint aki nem látta,hogy ott áll.
-Miért nem jössz velem és a többiekkel szórakozni egy kicsit?

Kirishima kérdése után,Haru kíváncsin nézett fel a mellette álló tanárra.
Aki erre sóhajtott egy nagyot.
-Rendben! Menj!
Adta meg rá az engedélyét.

Kirishima ezután megragadta a fiú karját,majd magával vonszolta.Aki mintha nem örült volna neki,de ettől hagyta magát sodródni az árral. A vörös körbe mutogatott mindent,folyamatosan beszélt hozzá,de a fiú végig egy szót sem szólt. Még végül meg nem álltak egy süteményes pultnál. Kiri azonnal be is kapott egyet.
-Hmm...de finom!!
Mondta miközben a süteményt ízlelgette.
Haru nem értette mitől van ilyen jókedve. És miért tapadt rá ennyire.

-Te...Bakugou barátja vagy,igaz?
Szólalt meg végül,amire a vörös felvont szemöldökkel,kíváncsin nézett vissza rá.
-Igen! Barátok vagyunk. Miért?
-Tudod...a barátok sok mindent megosztanak egymással. Örömöt,bánatot....TITKOKAT...
Az utolsó szót külön hangsúlyozta.
-Nem értem mire akarsz kilyukadni..
Ekkor már furcsállta viselkedését.

Haru közben szemével keresni kezdte hogy megfigyelik e őt épp. Majd látja,hogy a tanár beszélget,de ettől még résen van.

-Mi lenne ha....
Szólalt volna meg Kirishima,de Haru a karjánál megragadva magához húzta,majd szorosan átölelte.

-Így olyan mint ha csak megölelnélek! Az a hülye ki se fogja szúrni!!!
Súgta fülébe,hangja félelmet keltő volt.
-Mit csinálsz? Eresz el!
Tőrt volna ki szorításából,de akkor a fiú beletúrt a hajkoronájába.
-Mutasd meg nekem,mennyi mindent tudsz rólam!!!
A fiú turkálni kezdett Kirishima elméjében. Mindent látott,hogy Bakugou miként árulta el neki az igazat róla. Nem állt szándékában ennél többet tudni,de valami nem hagyta őt nyugodni. Talált valamit amit érdekesnek vélt,ezért mélyebben belenézett a vörös emlékeibe.

Mikor már minden tiszta volt számára,elengedte Kirishimát.Aki szédelegve hátrálni kezdett.

-Értem már!!!
Kuncogott fel Haru. Kirishima dühös volt,mégis kíváncsin tekintett vissza a fiúra.
-Haru: Te...elképesztő vagy!!!!
-Mit csináltál az előbb?
Habár tudta mi történt,mégis megkérdezte.

-Haru: Te mindig Midoriya Izuku árnyékában leszel!!! És ezt te magad is nagyon jól tudod! Ezért hazudtál a saját barátodnak...

-Elég lesz!!!
Sújtotta le tekintetét Kirishima.

-Kitaláltál magadnak egy kamu pasit....Hogy ezzel ne derüljenek ki az érzéseid amit iránta érzel!!! Mert te...

-Haru!!!!
Emelte fel hangját Kirishima.

-Szereted őt!!!!

Amint ezt kimondta,Kirishima ölni tudott volna szemeivel. Haru nyakkendőjénél megragadva,húzta arcába a fiúét. Aki rendesen meglepődött a viselkedésén.
-Egyszer mondom el,ezért jól figyelj!!! 
Szállj le róluk! Egymás nélkül az a kettő teljesen megőrülne!!
Igazad van!! Az elején szerettem Bakugout,azért hazudtam neki,mert tudtam hogy ő Midoriyát szereti. Mindig is őt szerette!! És ezt tudtam,már a legelejétől...nem,már hamarabb rájöttem mint ő! Egyértelmű volt...Ezért temettem el magamban az érzéseim. Eleinte nehéz volt,mindig közéjük álltam,és megzavartam őket,de...Már minden érzésem eltűnt!! Túl tettem magam rajta!!!

-A szerelmet nem lehet egyik pillanatról a másikra eltüntetni!!!!
Kiabálta el magát Haru,amint végig hallgatta a vörös beszédét.

-Igazad van..Rosszul fogalmaztam,sajnálom,az én hibám!! Nem tűntek el...hanem elfogadtam őket.
Az utolsó szavakat kimondva,Kirishima őszintén mosolygott a fiúra. Aki ettől csak még dühösebb lett.
-Mi van veletek? Mind olyan furcsák vagytok...
Én ezt...nem tudom megérteni!!!
Akkor ráhajtotta fejét a vörös mellkasára. Kezeivel közben vállába szorosan kapaszkodott.
Kirishima megsajnálta őt,ezért kezével lágyan simított bele a fiú hajába.
-Mond el nekem,hogy mi bánt.
Szólalt fel kellemes,nyugtató hangon. Amit Haru furcsának talált,szemei ki kerekedtek,majd erősen belemarkolt a fiú vállába.
-Én...én is szerettem valakit..régen."Huh? Mi ütött belém?" Ő volt a legjobb barátom,de nem árultam el neki az érzéseim,mert nem akartam hogy ezzel tönkremenjem a barátságunk. "Miért mesélem el neki,amit még Izukunak sem árultam el?"

Mesélte Haru,míg szemei könnyet nem eresztettek...Kirishima szánta őt. Együtt érzett vele,hiszen ugyan azt érezték mind a ketten.

############

Midoriya és Bakugou eközben kizárva a külvilágot,egymás karjaiban,egy levegőt szívtak. Úgy tűnt,hogy az a pillanat soha nem fog elmúlni. De akkor,Dekunak eszébe jutott,hogy ez a jelenet már megtörtént,az álmában. Akkor egy gyors mozdulattal ellökte magától a szőkét,majd ijedten tekintett vissza rá. Aki pedig ebből semmit sem értve,aggódó tekintettel járta végig a jelenetet.

-Mi a frász csinálsz?
Kérdezte meg végül a szőke,ahogy végignézett a reszkető fiún.

-Kacchan én...
Egyre jobban átjárta testét a félelem. Olyannyira,hogy végül nem bírt megállni remegő lábain,ezért térdre ereszkedve összeesett. Bakugou ezt látva azonnal oda rohant.
-Hé,hé,hé,hé....Mi van veled?
Karolta át a szőke aggódva.

-Ugyan ezt álmodtam....ezt a jelenetet,kettőnkről....
Próbált válaszolni,de nehezen kezdte venni a levegőt.

-És? Mi van akkor? Előfordul az ilyesmi,ezért igazán nem kéne ennyire kiakadod!!!
Nyugtatgatta volna,mert látta rajta,hogy egyre nyugtalanabb....

-Nem érted...ugyan ez az épület volt az álmomban,azután ez a jelenet,de végül...végül...te...levetődtél a tetőről....

Akkor Bakugou aggódó arca gyorsan eltűnt,és helyette bamba formát öltött.
-Hé...Ugye nem ezért adódtál egész nap? Te tényleg képes lennél elhinni,hogy öngyilkos lennék?

-Én...nem...De eddig minden valóra vált...nem bírnám elviselni ha elveszítenélek!! Szóval kérlek értsd meg,hogy nem akarok egyedül maradni ma éjjel!!!

Ölelte közben szorosan magához Bakugout.Aki szemeit lejjebb hajtva,beletörődött abba,hogy szerelme nem fog le nyugodni. Ezért felsegítette,majd lassan visszasétáltak a terembe.

Haru a szeme sarkából látta őket,és mivel jelenleg érzelmileg instabil,nem tudta kontrollálni a dühét ami felemésztette őt belülről. Azonnal feléjük indult,hogy véget vessen románcuknak,azonban Kirishima ezt kiszúrta,ezért karjánál megragadva állította meg.

-Ne csináld!! Te nem ilyen vagy!! Megváltozhatsz,csak higgy benne!!
Sugallata felé,aggódva a vörös.

Haru egy pillanatra habozott,de mikor erre feleszmélt,Kirishima elé lépett. Kezét az arcára helyezte.
-Te nem jelentesz nekem semmit világos?! Most pedig,fogd be a szád,ülj le,és meg ne mozdulj onnan!!!
Erőltette rá akaratát,aki minden erejével azon volt,hogy kitörjön,de végül megtette amit kért.
Ezután otthagyta,út közben pedig kitalálta hogyan válassza el őket egymástól.

Halikaaaa!!!!!
Lépett oda ahhoz a kettőhöz.
Azonnal a zöld hajú vállára helyezte kezét,majd mélyen szemeibe nézett...
-Izuku!! Menj oda Kirishimához és nézd meg,hogy van!!!

Midoriya szemeit nagyra nyitotta. Megrémült. Érezte,hogy nem ura a testének. Haru jelen pillanatban uralkodik felette...Ellenkezve,de végül lassan elindult Kirishima felé.

-Hé...mi a frászt-
-Fogd be! 
Ragadta volna meg Bakugou a ruháját,de akkor Haru megállította.

-kövess!!
Miután kimondta,a szőke akarata ellenére vele tartott. Aggódott! Nem tudta mi járhat a fejében! Tudta,hogy Izukut nem képes bántani,és hogy ezért viszi magával őt. Akkor megnyugvást érzett. Hogy szerelmének nem eshet bántódása.

Egy ideig mentek,míg végül,Haru meg nem állt egy ajtó előtt. Amint beléptek,egy hatalmas ablak fogadta őket velük szemben. Nem volt pereme,az egész falat az ablak foglalta el. Középen pedig egy hosszú asztal állt.

-Ülj fel az asztalra!!
Parancsolt rá a fiúra.Aki nehezen,de végül megtette amit kért. Majd tekintetét lesújtva,aggódva várta mi következik.

A titokzatos fiú,az ablak elé sétált,ahonnan el merengve bámult ki a sötét világra.
-Ez egy önző világ!! Egy szemét társadalom!! Ahol emberek szégyenítik le egymást és gyilkolásznak.
Tudod mi volt a tervem?
Fordult Bakugou felé a kérdése hallatán.
-Ha Izuku emlékeitől nem tudtam,akkor majd a  tiédtől szabadulok meg!!

A szőke ekkor felkapta tekintetét.
-Az...nem...
Próbált volna megszólalni,kevés sikerrel.

-Tudoom!! Rájöttem! Te egy szemét láda vagy,akinek ha kitörölném az emlékeit Izukuról,több mint valószínű lenne,hogy újra bántalmaznád!!
Ezután egy gyors mozdulattal,a szőke elé lépett.
-Ezért is foglak meg törni!! És rákényszerítelek hogy ne menj soha a közelébe!!
Egyenesen az arcába köpte.Bakugou tágra nyílt szemekkel nézte az előtte termő,őrült formába öltött fiút.Aki akkor a szőke ruhája alatt átnyúlva az ujjait a szájába nyomta. Bakugou erre a mozdulatára odakapta kezét a fiúéhoz. Ezzel próbált ellenkezni.

-Ki mondta,hogy megmozdulhatsz?
Fenyegetőn nézett fel az ellenkezni próbáló fiúra. Majd lejjebb nyomva ujjait torka felé,forgatni kezdte azt ,amitől nyál csordult ki a szőke szájából. Aki erre szemeit összehúzva,a fiú karját szorosan megragadva próbált továbbra is ellenkezni. Addig addig szorongatta a karját,míg végül Haru úgy nem döntött,hogy kihúzza kezét a pólója alól.

-Mi a franc? Ennyi erőm lenne csak? Kezdek ki fogyni....
Majd miután realizálta,hogy fogytán az ereje,hangját jobban meg nyomva kényszerítette a szőkét. 
-Meg ne mozdulj!!
Ezután közelebb lépett,hajába belemarva hajtotta hátra fejét,másik kezével a nyakkendőjét kirántva vetkőzteti kezdte.

Bakugou nem mutatott félelmet,azonban aggódott. Az egyetlen akinek hagyná,hogy így hozzá érjen az Deku! Senki más,ezen a kibaszott földön nem nyúlhat hozzá!! Tehetetlensége felzaklatta. És a tudat,hogy ők valójában közeli rokonok...elviselhetetlenül zavarta.

###############

Eközben Midoriya már Kirishima előtt állva,észrevette hogy a fiú tehetetlen.
-Ezek szerint Haru őt is irányítja...
-K...ki...Kiri-shima...
Próbált hozzászólni,de nem bírt ennél többet kinyögni. A vörös aggódva nézett fel a beszélni próbáló fiúra. Majd szemeivel ösztönözte arra,hogy még ha nehéz is,muszáj lesz kitörnie a hipnózis alól!! Hiszen a szerelemnél semmi sem erősebb!! A zöld hajú ezt észrevéve próbált megmozdulni,ellenállni az utasításnak. Míg ujjpercei végül megmozdultak.Azután már a karjait is fel tudta emelni.Majd egy magabiztos tekintettel,visszanézett a vörös hajúra. Aki ekkor tudta,hogy rábízhat mindent!
Midoriya abban a pillanatban sarkon fordult és lassan elindult utánunk.

-Midoriya...mentsd meg...mindkettejüket!!!
Gondolta Kirishima,miközben látta a fiút eltűnni szeme elől.

############

Haru eközben,a már félmeztelen Bakugou testét lassan simogatja. Nyakát könyörtelenül,többször megharapdálta. Ezzel többszörösen visszaadva azt amit Midoriyával tett. Lehet, hogy éppen ezért nem is próbált ellenkezni
Nyakáról lassan lefolyó vér,végig folyt mellkasán.

-Deku...ezért...soha nem fog neked...meg bocsátani!!
Nyögte ki a szőke,akadozva.

-Már nem érdekel!! Már semmi nem érdekel!!!
Tagadta közben érzéseit.

De akkor..mindketten egy hangos ajtónyitásra lettek figyelmesek...amire gyorsan odakapták tekintetüket a fiúra,aki az ajtóban állva megtorpant,szemeit nagyra nyitva,félelemmel nézett végig azon a kettőn.
-Haru...mit művelsz?
Közben lassan beljebb lépett.

-Hogy a francba tudott idejönni? Ez már a második,hogy nem bírom őt irányítani.
Haru végig őt figyelve,kezdett meginogni.

-Menj innen Dekuuu!!!
Ordította el magát a szőke. Amire a fiú jobban megnézve őt,látta meg gyötört arcát,nyakán a mély harapásokat és ahogyan felsőtestén végig folyik a vér. 

A szerény Midoriya akkor hatalmas mennyiségű haragot engedett fel magából,Haru irányába.
-Hogy mertél...hozzá érni??!! 
Ezután megindult felé.

-Ne gyere közelebb!!!
Ordította felé Haru,amitől akarata ellenére megtorpant.
-Ne mozdulj!! Meg ne merj mozdulni!!! Csak nézd végig,ahogy a te drága szerelmed,a kezem által megtörik!!!

Utasítása után,közelebb hajolva Bakugou-hoz,lenyalta felsőtestéről lefolyó vért,egészen a nyakáig,ahol újból bele harapott. Amitől a szőke szemeit tágra nyitva,lehelt egyet. Majd visszanézett,az épp őt aggódva néző Midoriyára.
-Kérlek...ne nézz rám...Izuku!!!!

Nem bírta elviselni azt amit látott. Harag,félelem,tehetetlenség és féltékenység fogta el egyszerre.Hogyan állítsa le Harut,hogy vessen ennek véget? Folyamatosan járt az esze,míg nem....
-Haru...Hagy ezt abba....Kacchan...Ő a te uno-
-Fogd már be!!!!
Hallgatta el végül Haru.

-Dugulj már el!!!  Rohadtul nem érdekel a magyarázatod!! Mondhatsz bármit,soha nem fogok megváltozni!! 
Eközben kezeit Bakugou fejéhez két oldalra helyezi. Aki ezt ellenezve,szorosan megragadta karjait.
-És most elérem,hogy soha ne menjen többet a közeledbe!!

-Neee!! Ne! Haru kérlek!!! Ne tedd ezt!!!
Könyörgött Midoriya,miközben félelmei felül kerekedtek rajta. Nem akarta elveszíteni őt.

Midoriya hangja lassan elhalványult, Haru,a szőke elméjében turkálva észrevett valamit.
-Furcsa egy ember vagy...Kívülről úgy tűnik dühös vagy az egész világra...És mindenkire haragszol magad körül. De belülről minden olyan nyugodt...És tele vagy szeretettel...
De ez mind mit sem számít már...mert elveszem tőled azt aki számodra legfontosabb.
-Tarts tisztes távolságot Midoriya Izu-

-Várj egy percet,Bakugou fiu!
Szólt oda,All Might...
-Bakugou: Huh? All Might? Mit akarsz? Sietek!
-All Might: Beszélnem kell veled valamiről!!

-Mi ez? Egy emlék? Nem néztem bele az emlékeibe,mégis miért jött elő hírtelen...
Nem értette,mi történik...ezt nem ő csinálja..magától jött elő.

-All Might: Most jól figyelj! Tudsz róla,hogy édesanyádnak volt e testvére?
-Bakugou: Mi??? Dehogy! Ez most hogy a picsába jött ide?
-All Might: Tudod Édesanyádnak volt egy húga,aki egy hős volt! Te még kicsi voltál,így nem emlékszel rá! Neki volt két fia,az egyik egy veled egykorú fiú...Ő életben van. Ahogy az idősebbik fia is. Tudod,hogy hogy hívják őket?
-Bakugou: Nem! De nem is izga-
-All Might: Toshiro Natsu és az öccse Toshiro Haru!

Abban a pillanatban egy erős fájdalom szakította el egymástól a két fiút..Amitől Haru szédelegve meghátrált...

-Mi? Mi történt? Haru? Kacchan?
Aggódott Midoriya a jelenet láttán.

-Te..te....
Nézett vissza ijedten Haru,a fájdalmakkal küszködő szőkére....

De akkor...

-Dekuuuuuu!!!!!
Rohant Bakugou idegesen Midoriya felé.
Amint elérte a fiút,az ablak betört. Azt a hatalmas üveget játszi könnyedséggel törte be egy ismeretlen lény...

Akkor,azon a napon,mindhárman megtapasztalták,az igazi fájdalmat!!