‼️Újabb 18+ os jelenet következik‼️

Hogy segíthetnék így Harun? Kacchan,mond mit
kéne most tennem?

Majd összekuporodott. Már a sírás kerülhette,de egyszer csak...

Belenyilallt a fájdalom.A kezét hírtelen odakapja a nyakához.
-Ez semmiség! Ki bírod Midoriya Izuku!! Ha hős akarsz lenni,akkor ezt a sebet is el kell viselned!
Gondolta magában,ezután elmosolyodott.
-Ráadásul,Kacchan,hagyta rajtam a sebet. Ezért ez a fájdalom..teljesen más.

Egyszer csak lépteket hallott,határozott lépteket. Amik egyre közeledtek.
Mikor felkapja a tekintetét,már látta,hogy egy ideges,forró fejű,bomba közeledik. Aki azonnal ráveti magát,és szorosan magához szorítja.

-Már megint nem tudtalak megvédeni!
Szólalt fel,aggódó hangon.

-Kacch-an?
Nyögte ki Deku. Közben szemeit lejjebb ereszti.
-Biztos találkozhatott Haruval. Azért ilyen zaklatott. Gondolta.
-Semmi gond! Jól vagyok!

-De fáj,nem igaz?
Kiabálta be,mire a fiú kérdőn néz rá.

-A sebed!A harapás a nyakadon,amit én okoztam!!!
Mondta,mélyen a szemeibe nézve.

-Deku: Teljesen mindegy!!! Ez a seb be gyógyul....
Majd egy haragos pillantást vetett a fiúra.

-Bakugou: Persze,hogy be! De a gondolat,hogy én voltam az aki fájdalmat okozott,megrémiszt.
-Deku: Hányszor mondjam el hogy-

A mondatot sem tudta befejezni,mire Bakugou egy hírtelen mozdulattal felkapta,majd a karjaiban tartva megindult előre.
A fiú nem tudta mi történik. De mivel,eddig minden egyes alkalommal elhurcolta valahova,már nem lepődött meg igazán rajta. Azonban kérdés,hogy most mi is a terve,órákkal a rendezvény előtt.

Egy ideig mentek mire,Deku épp szóra nyitotta volna a száját,mikor Bakugou hírtelen megállt egy ajtó előtt,amin egy felírat állt. Miután Deku elolvasta,szemei kikerekedtek.

-Kacchan!! Ugye nem akarsz bemenni?

Mondta ijedten,Bakugou ellenben nem válaszolva neki,berúgta az ajtót,majd besétált.

De hogy mi is volt az ajtóra írva? Semmi érdemleges ,egyszerűen csak annyi hogy...

-Deku: Gyógyvízi forrás? Miért jöttünk be? Ki volt írva,hogy csak azok léphetnek be ide akik előre fizettek érte.

Mondta zaklatott hangom,azonban egy elég váratlan választ kapott.

-Bakugou: Vetkőzz!!!
-Deku: Mi? Lepődött meg.

Ekkor Bakugou,elengedi őt.
-Azt mondtam,hogy vetkőzz!!!
Ezután nyakkendőjét megragadva,közelebb húzta.
-Vagy azt szeretnéd,hogy én vetkőztesselek le? Mosolyodott el.

-Deku: Uhm..nem...nem értem,miért kéne nekem levetkőzni?
Szemeivel félre nézett,zavarban volt. Arca kipirult.

Bakugou szemeit összébb húzta. Ezután ki rántotta az előtte lévő fiú nyakkendőjét,majd szépen,lassan ki gombolgatta az ingjét.

-Deku: V-várj már!
Kezeivel próbálta megállítani. Arrébb lökni,ficánkolni,azonban mind hiába. Nem bírt el vele.

Miután Deku ingjét sikeresen leműtötte, a nadrágja következett.
Mikor már éppen megragadta azt,Deku szorosan le fogta a karját. Arca egyre csak vörösebb lett.

-Deku: Miért csinálod ezt?
-Bakugou: Deku...Te talán nem bízol bennem?
-Deku: Dehogy nem!! Persze hogy bízok! Csak...ez olyan...zavarba ejtő!

Ahogy kimondta már érezte Bakugou ajkait az övéhez simulni. Ellenben Deku szorosan össze zárta a száját,ezzel megakadályozta,hogy nyelveik össze érjenek.Mind ezt azért,mert nem akarta magát átengedni neki. Ha megtenné,akkor teljesen engedelmessé válna,és elvesztené a fejét. Ezzel pedig csak azt érte el,hogy Bakugou a kezével a lába közé nyúlt. Amitől felszisszent,és így szabad utat engedve neki.

-Kacchan!!!!
Kiabálta,Közben odébb lökve az arcátlant.

Azonban Bakugou látta,hogy zavarban van és elég zaklatottnak is tűnik.
Ekkor egy nagy levegőt vett,majd kiengedte.
-Jól van,nem erőltetem. A többi ruhadarabodtól szabadulj meg te magad!
Mutatott közben,Deku nadrágjára.

-Deku: De-
-Bakugou: Csak semmi de! Csináld!
-Deku: Azt mondtad nem erőlteted!
-Bakugou: Ezt úgy értettem,hogy nem fogom leerőszakolni rólad! De ha tovább ellenkezel,én magam fogom letépni a nadrágod!!!!

Deku erre egy ijedt arcot vágott. Majd rájött,hogy inkább nem vitatja tovább a dolgot.
-J...jó...de akkor,elfordulnál?

-Bakugou: Huuuuuuuh? Minek? Láttalak már meztelenül!!!
Lepődött meg.

-Deku: Igen...De-
-Bakugou: Mi bajod van? Nagyon furcsa vagy!! Mitől vagy ennyire zavarban?

-Deku: Te vagy furcsa...Hamarosan meg kell jelennünk,egy rendezvényen. Ahova készülnünk kellene...Te nem aggódsz? Ráadásul ott van még Haru is....

Bakugou szemeit nagyra nyitotta.
-Mi van Haruval?
Mondta mély hangon.

-Deku: Neeem,semmi...Én csak,megértettem miért is lett olyan amilyen. Mesélt nekem a múltjáról,borzalmas volt. Ezért,aggódok most miatta.

A fiú ekkor hirtelen megindult Deku felé. Majd erősen megragadva karjánál,húzta magához. Közben gyilkos tekintettel nézett le rá.

-Kacc-
Szólalt volna meg,azonban közbevágtak.

-Bakugou: Hé!!! Deku!!!! Te talán érzel iránta valamit? Esetleg...beleszerettél?

Nem mert a szemébe nézni,pillantását levetette. Azonban határozott volt. Szerelme teljesen félreértette őt,és ezt szerette volna a tudtára adni.
-Félre érted Kacchan! Én-

Szólalt volna meg,de ekkor egy nagy lökés elhallgattatta.És már csak arra eszmélt,hogy a víz amibe bele esett,forró. Végül felnézett,és azt látta,hogy Bakugou épp a ruháit veszi le magáról.

-Deku: Kacchan..Ez mire volt jó?

Kérdezte,majd tekintetét elkapta róla,mikor a fiú már teljesen meztelen volt. Amitől zavarban érezte magát.

-Bakugou: Miért nézel félre?
Miután ezt megkérdezte,bemászott a vízbe.És elindult felé. Majd állánál meg emelve tekintetét, maga felé fordította.
-Nézz rám! Csak engem nézz!!!!

Deku nem ellenkezett,nem volt már önmaga.
-Kacchan...Én...Csak téged nézlek. Csak téged szeretlek!! Nem érzek semmit Haru iránt,emiatt nem kell aggódod.

-Bakugou: Rendben...Hiszek neked.
Mondta,majd fejénél megragadva,lejjebb nyomta annyira,hogy a nyakán a sebet mindenképp érje a víz. Erre Dekunak kérdések merültek fel.

-Bakugou: Tudod,hogy mire jó ez a víz?

Deku ekkor végig gondolta a helyzetet. Csak nem azért csinálta mindezt,mert aggódott érte?

-Bakugou: Tudom,hogy nem gyógyítja be a sebet,de enyhítheti a fájdalmat...
Miután kimondta,zavarban érezte magát.

-Deku: Hát erről van szó?
Mosolyodott el. Ezután Bakugou nyakába ugrott,mire ő meglepődik.

-Deku: Köszönöm,hogy aggódtál miattam.

-Bakugou: Hé,ne ugrálj már!!!! Szállj le rólam!!!
Karjait közben maga mellé tartotta,hogy még véletlenül se érjen hozzá.

-Hm? Mi a baj?
Kérdezte kíváncsin Deku.

-Bakugou: Az a baj,hogy nem a víz alatt vagy,ahol lenned kéne!!! Húzzál vissza!!!

Közben vissza nyomta őt a víz alá. Addig míg arca kilátszódott. Azonban Deku egy kicsit elgondolkodott. Ugyan is az elején azt kérte tőle,hogy vetkőzzön le,ami még nem is lenne annyira furcsa,de mikor beleegyezett és megkérte,hogy forduljon el,akkor nem volt hajlandó,holott akárhányszor meglátta őt mindig zavarba jött tőle. És most is,oké,hogy segít a maga módján,de...nem érinti meg őt úgy ahogy mindig szokta. Ez nagyon zavarta!Eddig elfojtotta,a vágyat amit irányába érzett,de most....Úgy érezte vágyik rá,jobban mint valaha. Vágyik az érintésére,a hangjára,a teste melegére,mindenére. Éppen ezért,cselekednie kellett. Felpattant,tekintetét lefelé vetette,vizes haja eltakarta,vörös arcát.Ezt a mozdulatát,Bakugou furcsán nézve kísérte végig. De nem akart nagyon bele menni a dologba,ezért csak gyengéden szólt.

-Bakugou: Tudod ezzel nem könnyíted meg a dolgom!!

Látta,hogy nem reagált rá semmit,amitől kezdett ideges lenni.

-Bakugou: Figyelj csak—

Mondta volna,de már csak annyit vesz észre,hogy Deku épp a nadrágját veszi le magáról.
-Haaaaa??? Szóval csak most jutott el a tudatodig hogy le kéne venni azt is?? Ekkora marhát!!!
Közben őrült nevetésbe kezdett.

Végül egyikkőjükön sem volt egy ruhadarab sem. Ott álltak egymás előtt,szótlanul. Mire Deku megtörte a csendet.
-És most?

Kérdezte,de Bakugou csak szótlanul állt tovább. Kíváncsin nézve a fiúra.

-Deku: Nem teszel semmit?
Kérdezte,tekintetét továbbra is lefelé szegezve.

Bakugou tágra nyílt szemei,gyorsan összezsugorodtak. Nem értette,mi üthetett belé hírtelen,hiszen eddig csak ellenkezett.
-Nem!!
Mondta halk,gyengéd hangon.

Azonban Deku hírtelen megindult felé,amitől Bakugou megijedt,ezért maga elé nyújtotta karját,ezzel úgy gondolta megállítja őt. De tévedett! Ugyan is a fiú,erősen megragadta azt,majd maga elé emelte.

-Bakugou: Hé? Mit művelsz? Dek-

Szólította volna meg,de akkor a fiú lassan szája felé húzta a kezét,majd egy lassú mozdulattal végig nyalt a mutató ujján. Ezután szájába vette,gyengéden ráharapott,végül tovább nyalogatta,amíg a nyála végig nem csordult Bakugou ujjain.

Nem hitt a szemének. Nem hitte el hogy,ezt teszi. Ez már nem evilági vonzerő.Úgy érezte ezt nem fogja kibírni. Szemeit nagyra nyitva nézte végig a jelenetet.Az egész teste bizsergett. Legszívesebben hagyta volna magát,azonban realizálta,hogy nincs rajta ruha,ezért nincs mi eltakarja a folyamatot,ami odalent zajlik le közben. Ezért akkor olyan gyorsan kapta el a kezét amennyire csak lehet. Majd hátat fordítva gubbasztott le a vízben.

-Bakugou: Mi a faszt csinálsz???

Kérdezte zavarodottan.De nem jött válasz,ezért visszanézett a fiúra. Viszont nagyon megbánta,hogy ezt tette. Mert amit látott annak senki sem tudott volna ellenállni.
A fiú arca vörös volt,minden vágya visszatükröződött rá. Hajáról,és testéről vízcseppek folytak . Nem tartott sokáig,mire Bakugou újra elfordult tőle.

-Deku: Kacchan mond....te...már nem kívánsz engem?

Szólalt meg,mire Bakugou szemeit nagyra mereszti. Nem számított ilyen kérdésre tőle. Egyáltalán,hogy merülhet fel benne ilyesmi. Nem kívánja? Hiszen minden erejével azon van hogy visszafogja magát.

Ekkor hallotta és érezte a vizet. Hogy a fiú elindult felé.
-Ez egy démon!! Tuti hogy egy démon!!! Gondolta magában,közben erősen reménykedett hogy nem történik semmi. Hogy Deku majd abba hagyja ezt az egészet. De reményeit megtörte,mikor érezte hogy hátulról körülöleli őt. Karjai alatt átcsúszva, tenyere a mellkasához ért. Arcával közel hajolt,majd fülébe suttogott.

-Nem vagyok neked elég vonzó?
Kérdezte,ezután egy lassú mozdulattal végignyalt a fülén.

Itt szállt el teljesen Bakugou tűrőképessége.
Felugrott,Deku felé fordult,közben csuklójánál megragadva erősen felhúzta magához. Egy pillanatra sem habozott, azonnal megcsókolta. Kezével szorosan arcához ért,másikkal a csípőjénél fogva húzta magához. Heves csókba kezdett,olyan hevesen csókolta,hogy Deku nem tudta tartani az iramot. Felfalta őt,nyelvük folyamatosan egymáshoz simultak. Nyáluk közben kicsordult.

-Ka-
Húzta el fejét egy pillanatra Deku,hogy addig is levegőhöz jusson,ellenben Bakugou azonnal vissza húzta,majd tovább csókolta. Míg végül lábai teljesen fel nem adták. Bakugou ezt észrevéve tartotta szorosan karjaiban. Mind ezek ellenére végül összerogyott,és levegőért kapkodott.Bakugou vele összeesve,szintén levegő után kapkodva,tartotta karjaiban.

-Bakugou: Hé!!
Szólalt meg,miközben állánál megragadva húzta maga felé a fiú tekintetét.
-Marha!!!! Szerinted mennyire igyekszem magam visszafogni!!! Nem azért hoztalak ide,hogy letámadjalak,hanem hogy ha még egy kicsit is,de segítsek rajtad!! És te kimerészelted mondani,hogy nem tartalak vonzónak? A lófaszt nem!!! Legszívesebben,itt helyben felfalnálak!!!!
Jelentette ki, majd közelebb tolta csípőjét.
-De ha eddig nem hittél nekem,most majd talán fogsz!

Deku teljesen elpirult, ahogy Bakugou még közelebb húzódott. Érezte,hogy nemi szerve ágaskodik.

-Deku: A-akkor,ez az egész az én hibám?
Kérdezte,dadogva,kipirultan.

-Bakugou: Igen!!! Teljes mértékben a te hibád!!! Megvoltam,még nem kezdtél magán akcióba!!
Ezután elmosolyodott.
-Bár a tiéd is rakoncátlankodik.

-Deku: Sajnálom!!!
Mondta,lehajtott fejjel,arca mint a paradicsom.

-Bakugou: Igen sajnálhatod is!!!

Deku lassan felemelte a fejét,majd határozottan a fiúra nézett.
-Miattam történt ez veled....sz-szó-szóval...könnyíthetnél magadon,ha...izé....velem...

Bakugou nyugodt arckifejezéssel hallgatta,azonban mikor leesett, mit akar mondani neki,szemei kikerekedtek,arcára pír szökött.
-Azt már nem!! Eszedbe ne jusson ilyesmi!!!
Ekkor hajába bele kapaszkodva ölelte magához.
-Hiszen te még csak gyerek vagy!

Ez a mondtad kiakasztotta.
-Miii??? Egy idősek vagyunk Kacchan!!!!

-Bakugou: Kettőnk közül te vagy a nagyobb gyerek!! Világos??? Különben is,mégegyszer nem követem el ugyan azt a hibát,mint előszőr. Az volt az első,mindkettőnknek...azt akartam,hogy emlékezetes legyen,de az emlékedig nélkül...Hogyan lehetne az???

-Deku: Hibát? Hibát??? Az nem volt hiba...Idióta!! És ne mond,hogy nem volt emlékezetes!!! Már hogy ne lett volna az!! Lehet,hogy akkor az emlékeim nélkül csináltuk,de attól az érzés még megmaradt!! Még most is emlékszem!! Mámorító volt!! Te talán nem így gondolod?

Bakugou ezzel nem tudott vitába szállni,így csak ennyit szólt.
-De!!! Én is élveztem!!!

-Deku: Akkor mi a probléma?
Kérdezte,majd felé kerekedett,karjait nyaka köré fonta.

Bakugou: Ne!! Ne csináld ezt velem!!!
Mondta miközben fejét,a mellkasára hajtotta.

-Deku: Csak rosszabb lesz,ha nem elégíted ki magad velem Kacchan...Úgyhogy...ne nyomod el az érzéseid.

-Bakugou: Francba!!! Mégis mikor lett ő ennyire merész?

Gondolta,majd fogait összekoccintva,emelte fel fejét. Belemarkolt a hátába,közben mellkasától kezdve,nyalt végig,nyakán keresztül a füléig. Amire Deku kiesebb nyögéseket hallatott. Kezével ekkor lejjebb nyúlt a vízben. Deku hírtelen felnyögött. Szemei kikerekedtek,arca egyre csak vörösebb lett.

-Ka-
-Bakugou: Te mondtad,hogy ne fogjam vissza magam!
Vágott közbe,majd elmosolyodott.

Bakugou megragadta,és mozgatni kezdte kezét,Deku lábai között. Ő erre Belemarkolt vállaiba,ezután összébb húzta magát. Közben egyre hangosabban hallatta hangját. Amitől Bakugou teljesen meg veszett.

Nem telt sok időbe mire elveszíti a fejét. Egy hírtelen mozdulattal,hatolt be,nem kímélve a fiút. Ekkor azonban meg is állt,mikor hallotta,hogy párja erőteljesen felkiált.

-Bakugou: Sajnálom!!

-Deku: Ne!! Ne sajnáld!! Jól vagyok. Folytasd!!
Mondta remegő hanggal,vággyal teli arckifejezéssel.

Bakugou feleszmélt,hogy Deku nem is ellenzi a dolgot,sőt nagyon is élvezi azt. Ezért tovább fokozta a helyzetet.

-Bakugou: Hé!! Mond,hogy a tiéd vagyok!!!
-Deku: A-tiéd vagyok!!!
-Bakugou: És hogy senki nem érhet hozzád rajtam kívül!
-Deku: Senki...nem érhet hozzám...rajtad kívül.

Ekkor mozgatni kezdte csípőjét,lassú mozdulatokból,ahogy hallotta párját egyre hangosabban nyögni,annyival hevesebben mozgott. Deku egyszer csak szorosan belemarkolt Bakugou hajkoronájába. Ezzel azt sugározva,hogy egyre jobban élvezi.

Eközben mindenki készülődött,sokan beszédet írtak,hogy azt felolvasva,segítségnek használják,mikor mindenki előtt beszédet kell tartaniuk.

Haru,Denki és Kirishima épp beszélgettek.
Kirishima tudta,mit tett Haru. Úgy tett,mint ha mi sem történt volna. Mégha legbelül haragudott is rá,ő mégis szánta őt.

Fél órával később.

Bakugou már kimászva a vízből,a ruháit veszi,mikor hátra pillant.
-Deku...Te nem akarsz onnan kijönni? Nem jó ha sokáig a meleg vízben vagy!

-Deku: A víz...mondta száját és szemét érdekes formába öltve.
-Bakugou: Igen? Mi van vele?!
-Deku: Bepiszkítottuk!!!!
Mondta nyöszörögve.
-Bakugou: Ahhhh...emiatt vágsz ilyen pofát? Ne aggódj már,úgysem veszik észre,meg úgy is kicserélik a vizet.
-Deku: De ez...mi van ha valaki még ma ebbe a vízbe szeretne belemenni?
-Bakugou: Ne dumálj már annyit,inkább gyere ki onnan!!!!
-Deku: Rendben.

Majd elindult,de mikor épp mászott volna ki,hírtelen megszédült,vissza esett volna a vízbe,ha Bakugou nem veszi észre,hogy elvesztette az egyensúlyát. Ezért gyorsan megragadta a karját,hogy vissza húzza.

Miután Bakugou már magánál tartotta,Deku térdre ereszkedik,majd összegubbaszt. Arca vörös volt,levegőket kapkodva vette.

-Bakugou: Hé?? Deku....??? Mi történt? Jól vagy?
Aggódott.

-Deku: Semmi baj...Jól vagyok! Csak egy kicsit....szédü-lök...
Mondta ki utolsó szót akadozva,majd eszméletét vesztette.

Bakugou csak aggódva nézte végig,hogy szerelme ott fekszik előtte,és hogy fájdalom vetül arcára. Közben kezével haját igazgatta arca elől.
-Túlhajszoltad magad azzal,hogy mindig csak miattam aggódsz.

Miután ezt kimondta,nyomott egy puszit a homlokára. Ezután ráadott egy köntöst, gyors felkapta,és kisétált vele az ajtón.
-Nem fogok megbánni semmit!! Hallod...Izuku? Te magad mondtad...győzködtél hogy ne bánkódjak. Ha megtenném,akkor szomorú lennél. Nem igaz?
Gondolta.

Közben Kirishima,Denki és Haru a mellettük lévő folyosón épp arra tartottak. Bakugou meghallotta,hogy valakik közelednek,ezért levágta az utat. A két fiú nem,de Haru pont észrevette őket,ezért gyorsan utánuk rohant.

-Kirishima: Haru...Hova mész? Aizawa-sensei azt mondta,velünk kell maradnod.
Kiabálta utána.

-Haru: Mindjárt jövök. Csak mosdóba kell mennem...

Kiabálta vissza,ezután már utol is érte Bakugout.

-Haru: Hé....

Szólította meg,amire Bakugou egy gyilkos pillantással,hátranézett.
-Huuuuh?

-Haru: Mi történt Midoriyával?
Kérdezte,azonnal rátérve a témára.

-Bakugou: Mi közöd hozzá? Húzz el!
-Haru: Már megint bántottad???
-Bakugou: Fogd már be a pofád!!!!
-Haru: Gondoltam!!! Látod? Mindig csak ártasz neki!!!! Most mit műveltél vele? Hogy még csak eszméleténél sincs....

Haru addig magyarázott,még Bakugou-nak teljesen be nem telt a pohár.
-Nem bántottam őt világos?! Teljesen az ellenkezője történt!!!!
Kiabálta.

-Haru: Mi van? Ellenkezője? Miféle baromság ez-
Majd ekkor leesett neki.
-Csak nem...Ugye nem....Az nem lehet!!!
Szemei tágra nyíltak.

-Bakugou: Hagyom,hogy ezt megemészd!
Közben úgy nézett rá,mint ha meg akarná ölni.

-Haru: Ez hülyeség!! Tudom,hogy hazudsz!! Ő soha nem engedne meg neked ilyesmit!!
Mutatott közben,az eszméletlen fiúra.

Bakugou ekkor elmosolyodott.
-De hiszen...Ő volt az aki először lépett. És nem ez volt az első!

-Haru: Hogyan?
Lepődött meg.

-Bakugou: Mikor még nem is emlékezett rá...Hogy mi van közöttünk...Akkor is ő vetette rám magát...Érted ezt? Tudod mit jelent ez? Még úgy is,hogy beleszuggeráltad,hogy téged szeressen,ő akkor is engem akart! Végig rám vágyott..Ez azt jelenti,hogy soha az életbe nem szakíthatsz el tőle....Bármivel is próbálkozol!!!

-Haru: Nem!!!! Ez nem lehet igaz!!! Ennek nem így kellet volna történnie.
Gondolta magában.
-Hm...most,hogy ezt elmondtad,nem félsz hogy esetleg próbálkozni fogok valamivel?

-Bakugou: Ugyan már...Nem tudsz neki ártani...
-Haru: Mi?
-Bakugou: Jól hallottad!!

Majd otthagyva Harut,elindult a szobájuk felé.

-Haru: Nem tudok neki ártani? Na csak figyelj!
Gondolta,ezután követni kezdte.

Miután Bakugou belépett a szobába,letette a fiút,majd be takarta. Szerencsére nem volt már bent senki. Ezért le hajolva hozzá,kézen csókolta.
-Szeretlek!

Majd felállt,és elment,hogy hozzon neki gyógyszert,és egy új tapaszt a nyakára.

Haru ezt kihasználva gyors belopózott.
Azonnal megpillantotta,az ott fekvő eszméletlent.
Ezért közelebb ment hozzá. Oda érve pedig,le hajolt.
Szemeit behunyorítva bámulta a gyenge,tehetetlen,kiszolgáltatott fiút.
Lassan megemelte karját,egyenesen Deku arca felé. Ajkaihoz hozzáérve szemei kikerekedtek. Akaratlanul is végig simított rajta. A célja nem az ajkai voltak,hanem a nyakát akarta megragadni. Ez pedig összezavarta.Egyszer csak Deku felszisszen. Amitől zavarba jött,és ez látszódott az arcán. Kezeivel simogatta ajkait,közben a teste magától mozdult. Folyamatosan lejjebb hajolj,ajkaik közeledtek egymáshoz.

-Kacchan....
Nyöszörögte ki Deku ezt a nevet,mire Haru megtorpan.

-Haru: Már megint ő!?
Egyáltalán mit művelek? Mit jelent ő nekem?

Gondolatai teljesen összezavarta,nem bírta tovább ezt a tudattalanságot,ezért kirontott a szobából,közben eszébe jutott valami...

-Ha képtelen vagyok neki ártani, akkor majd elintézem azt aki számára a legfontosabb!!!!