-Tegnap otthagyva a többieket,visszajöttem a koliba,kisírt szemekkel feküdtem le és másnap reggel karikás szemekkel ébredtem.

-Felültem az ágyon és ekkor egy fájó érzést éreztem a nyakamon.

-Oda léptem a tükörhöz,belenéztem,és eszembe jutott,hogy mi történt.
-A sírás szélén voltam már,de nem akartam,hogy a többiek aggódjanak.

-Ezért egy sálat tekertem a nyakam köré,majd lementem fogat mosni,azután reggelizni.

-Az ebédlőbe érve mindenki rámszegeszte tekintetét.

-Mi történt veled tegnap Midoriya? Miért jöttél vissza? "Kérdezte Kirishima".

Minek van rajtad sál,mikor meleg van? "Kérdezte Sero".

-Persze nem akartam elmondani nekik mi történt,kínosnak éreztem az egészet.
-Sajnálom Kirishima-Kun nem éreztem jól magam.

-És a torkom még kapar egy kicsit,ezért vettem fel sálat.

-Nem volt jó érzés hazudni nekik,de nem volt más választásom.

-Reggeli után épp a szobám fele tartottam,amikor Kacchan jött velem szembe.

-Meg akartam állítani,hogy megköszönjem amit tegnap értem tett. Ezért megragadtam a vállát.

-Kacc—
-Ne érj hozzám!

Kiabálta,majd gyorsan elsietett.

-Bakugou: Már tegnap azon agyaltam,mi a faszért voltam olyan feszült,mikor láttam mit művel az a kettő dekuval!
-Ki kellet volna röhögnöm!
-És mégis mit mondtam ezután?...
-Nem hagyhatom...másoknak...hogy hozzád érjenek?
-Ez nevetséges...tököm tele van Dekuval!!
-Ezek után inkább elkerülöm,és még bunkóbb leszek vele!
Gondolta magában.

-"De a sors ha hívhatjuk annak közbeszólt"

-Aizawa-sensei kijelentette,hogy ma megküzdünk egymással.
-2 fős csapatokat állított össze.
-Midoriya és Bakugou! "Csak azt a 2 nevet mondta ki kivel lesz.

-Egy kicsit tartottam attól mi lesz most,ugyanis én és Kacchan nem vagyunk túl jó párosítás.

-Észbe se kaptam még,mire Kacchan rámtámadt és a földre nyomott.

-Nah mivan? Ennyi volt? Ennyi erővel mindenki leteríthetne te Lúzer! "Mondta Kacchan ijesztő kacajjal".

-Nem tudtam mi baja lehet,ennyire nem szokott durva lenni. Nem mertem megkérdezni...
-Ezért csak ennyi jött ki a számon.
-Szállj le rólam....

-Kacchan ekkor szorosan megragadva a karom,hátra szorította,majd közel hajolva fülemhez,ezt suttogta ..

-Nehogy azt hidd,hogy tegnap segíteni akartam!
-Röhögni akartam egy nagyot a pofádba,hogy már megint mibe keveredtél!
-Egyszerűen előtte pont felbasztak és azon a kettőn vezettem le!
-Felőlem akár meg is duhattak volna!

-Akkor,egy könny csordult ki a szememből.
-Fájt...Nagyon fájt amit mondott,mert reménykedtem abban,hogy tegnap esetleg egy kicsit is aggódott miattam.

-Abban a pillanatban a kendő lecsúszott a nyakamról.
-Látszott a harapás nyom,sőt már nagyon piros volt.

-Ekkor hírtelen elengedte a karom...
-felvette a sálat és gyorsan visszarakta a nyakamba.

-Basszus Deku...szorosabban tedd fel!
-Mégis mióta ilyen piros? "Kérdezte nyugtalan,ideges hangon"

-É..én nem....nem tudom!
-Viszont eléggé fáj.

-Kacchan aggódva nézett,de rögtön el is tolt magától.

-Deku!
-Ne hidd hogy aggódok miattad!
-Csak....bassza meg...
-Minek is magyarázkodok neked!

-Az órának vége lett,Kacchan kirontott a teremből és elment.

-Én megvártam még mindenki átöltözik,hogy ne lássák a heget a nyakamon.

-Ezért utoljára mentem átöltözni .
-Mikor benyitottam az ajtón,láttam hogy Kacchan még bent van.

-Szúró szemmel nézett rám.

-Nem nagyon törődtem vele,ugyanis siettem.
-Levettem a sálat,majd a pólómat.
-Ő végig csak morgott,és bámult.
-Nem tudom mi baja van már megint!
-Egyszer csak megindult felém,és a falnak nyomott,majd a karjaim szorosan összefogva szintén a falnak nyomta!

-Egy ideig csak egymás szemébe néztünk,nem tudtam eltalálni mi történik.

-Míg egyszer csak Kacchan lejjebb nem hajol,és megnyalja a nyakamon a sebet.

-Remegtem...féltem!
-Egyre jobban nyalogatta a sebemet,már már fájt!

-Elég...Hagyd abba!
-Nem hallgatott rám,ekkor felkiáltottam.
-Kacchan!!!!!

-Abban a pillanatban abba hagyta,a karját a szájához szegeszte,a szemei pedig kikerekedtek!

-Ekkor én összeestem,nem bírtam megállni a remegő lábaimon.
-Lihegtem...és féltem.
-Kacchan az egyik kezével tartotta a karom.

-Mit csinálok? Ez lehetetlen....Francba...
-Mondta Bakugou ijedten,vörös arccal.

-Ezután kitörte az ajtót és elment...
-Én ottmaradtam egy ideig meg se tudtam mozdulni.
-Csak is rá tudtam gondolni.
-Mi ütött belé? Miért ilyen szemét velem?

-Lehet hogy ezt is csak azért csinálta,hogy szórakozzon?