-Késő délután járt már az idő,amikor Deku egy üzenetre lett figyelmes a telefonján.

Ez állt az üzenetben: "Szia Midoriya! Ma este hatkor a bárban leszek,ott találkozunk.(cím) HARU

-Deku ekkor megpillantotta a mellette alvó Bakugout.
-Őt mindig úgy ismerte mint a tomboló,hírtelen haragú Kacchan.
-De most...ahogy csak ott feküdt,olyan ártatlannak találta,ahogy egyre bámulta úgy pirult el,azt kívánná bár megcsókolhatná,viszont rettegett a tudat alatti vágyaitól.
-Ekkor közelebb hajolt,homlokon csókolta,majd a fülébe súgott.

-Szeretlek! Soha nem szerettem még ennyire senkit ezelőtt!

-Erre Bakugou hírtelen kinyitja a szemét.
-Azt hitted hogy alszok,Huh?(Mosolyodott el)

-K-Kacchan?? Te...hallottad?

-Bakugou ekkor felült Deku mellé az ágyon,majd közelebb hajolt hozzá.
-Minden...egyes...szót...tisztán...hallottam! (Lassan válaszolt,hangsúlyozva).

-Deku az arcát a kezeibe hajtotta.
-Ahj de kínos,ne is nézz rám!

-Bakugou csak elkapta a kezeit az arcától,hogy láthassa azt a tekintetet,amiért megőrül.
-Ne rejtsd el az arcod előlem! És végképp ne érezd magad emiatt kellemetlenül! Az érzelmeid fontosak számomra! (A kezét Deku arcára helyezte)
Mert szeretlek!

-Deku szemei csillogtak,a szíve hevesebben vert! Mindegy hányszor mondja ki neki Bakugou,ettől a szótól elgyengül,és átadja magát a másik énjének,amit nem ismer.

-Bakugou vörösen izzó,elérzékenyült,csillogó szemeit nézve eltűnt számára a külvilág.

-Olyan szexy vagy!
-Ahogy kimondta,visszatért a valóságba,és csak dermedten bámult.

-Bakugou nagy meglepődöttséggel nézett a fiúra,majd elmosolyodott.
-Szexy? Te mindig meg tudsz lepni!
-Igaz hogy azt mondtam vállald fel az érzelmeid,de ha jót akarsz magadnak,nekem ilyet többet nem mondasz! ( Deku ruhája alá túr). Mert megmondtam,hogy nem bírom magam tűrtőztetni,ha rólad van szó.

-Deku egész teste bizsergett.

-Bakugou: De rájöttem,hogy jobban aggódok érted,mint hogy a vágyaim legyenek úrrá rajtam.
-Szóval egyenlőre beérem egy közös filmezéssel.

-Deku elfogadta,hogy neki van ilyen oldala is,viszont nem merte bevallani,a tényt,hogy ő is megőrül érte.

-Bakugou: Akkor horror film lesz!
-Deku: Igen,gondolhattam volna!

-Majd együtt összebújva végignézték a filmet.

-Már fél hat volt amikor a film véget ért,Deku nem akart elmenni,inkább Bakugouval szeretett volna maradni!

-Bakugou: Mit szólnál,ha ma együtt fürdenénk?
-Deku: Öhm,..mi? Együtt? Azt hiszem...vagyis...izé...(elpirult)
-Bakugou: Persze ha nem akarsz akkor nem muszály...(vágott hozzá keserű arckifejezést).
-Deku: D-de igen...szeretném...(persze hogy akarta).
-Bakugou: Oh...ennyi idő után kiderül,hogy milyen kis perverz vagy....(Mosolyodott el).Persze nem gondoltam komolyan!
-Deku zavarban volt,teljesen elpirult.
-Öhm Kacchan,nekem most el kell mennem...
-Bakugou: Mi? Hova?
-Deku: Anyuhoz,megígértem neki,hogy meglátogatom. (Nem merte elmondani,ugyanis félt,hogy mit szólna új barátjához,vagy hogy el sem engedné ha tudná,hol találkoznak).

-Bakugou: Veled megyek!

-Deku: Neee....öhm....kettesben akar lenni velem egy kicsit.....ne haragudj....

-Bakugou: De ilyenkor? Mindegy...Megértem....Csak...siess vissza. Mert nem bírom sokáig nélküled...

-Bakugou ekkor közeledett Dekuhoz,aki arra következtetett,hogy meg akarja csókolni,így lehajtotta a szemeit,majd ő is közeledett.

-Nem úgy tűnt mint ha érezte volna ajkait sajátján,ezért kinyitotta szemeit,és érezte,hogy dereka körül szorosan átkarolják.

-Bakugou: Nem adok csókot,mert akkor itt akarnának tartani.

-Deku ezután nagy nehezére otthagyta Bakugout.

-Késésben volt,így sietett,hogy odaérjen.
-10 percel később sikerült megérkeznie a bárhoz.

-Ahogy benyitott az ajtón körbenézett,kereste Harut.

-Kicsit beljebb merészkedett,egyszer csak megpillant egy barna hajú,vörös szemű srácot.

-Áh Haru! (Szólt oda neki).
-Midoriya! Szia,örülök,hogy eljöttél. Ülj le.
-Deku: Ne haragudj,hogy késtem,őszintén....nem hittem volna hogy egy bárba fogsz elhívni.
-Haru: Jaj,nem is mondtam,a bátyám a bár tulajdonosa,így akkor jövök ide amikor akarok. (Mosolyodott el).
-Deku: Áh értem...
-Haru: Iszol valamit? Meghívlak...vagyis a bátyám ingyen adja,de mondjuk hogy én hívtalak meg.
-Deku: Öhm...esetleg valami üdítőt. (Mondta szerényen).
-Haru: Ne hülyéskedj,várj mindjárt jövök....

-Deku itt egy kicsit megrémült,remélve hogy barátja nem alkoholt akar neki hozni.

-Ekkor Haru egy hatalmas tállal tért vissza..

-Haru: Nah ezt akkor most ketten megisszuk!
-Deku: Várj,ez mi?
-Haru: Koktél. (Mondta neki huncut mosollyal).

-Haru egy tál (Ami kb 2 liter) koktélt hozott,amiből két hosszú szívószál lógott ki.

-Deku: Én nem ihatok alkoholt Haru! Nekem ezután vissza kell mennem a kollégiumba.
-Haru: Ne aggódj,ha visszaérsz már úgy is lefekszel aludni,másnap már semmi bajod...
-Deku: Találkozok valakivel mielőtt lefekszem,meg fogja érezni....

-Haru hírtelen felkapja a fejét.

-Haru: Kivel találkozol? Esetleg egy lány?
-Deku: Miii neem...dehogy...csak egy barátom mondta,hogy megvár....
-Haru: Értem,akkor jó. (Nagy megkönnyebbülést mutatott). Te is elengedheted magad egy kicsit,lazulj el velem.
-Deku: De én tényleg nem....
-Haru: Nah légy szíves...a kedvemért...
-Deku: ..........Rendben.....de csak egy kicsit...(nagyot sóhajtott)
-Haru: Ezaz! Versenyezzünk ki tud többet meginni.
-Deku: Várj erről nem volt szó....
-Haru: Indul... (Gyors kimondta,majd a szívószállal elkezdte inni az italt).

-Erre Deku is gyors inni kezdte....

-Haru egy idő után csak úgy csinált mint aki issza a koktélt,úgy hogy Deku ne jöjjön rá.

-Majd mikor elfogyott az egész,Deku felkapta a fejét,majd hangosan örvendezett...

-Deku: Ez az! Sikerült! Látod ezt Haru?
-Haru: Igen látom. Mostmár jobban érzed magad?
-Deku: Igen! Nagyoooon jól érzem magam.
-Haru: Pontosan hogy?
-Deku: Felszabadultan!
-Haru: Ezt örömmel hallom. ( Mondta,arcán gyanús tekintettel). Akkor van kedved,karaokézni?
-Deku: Mi az hogy!

-3 óra elteltével:

-Deku és Haru ledobták magukat a kanapéra.(Közben mindketten hangosan fel nevettek).

-Haru: Nah ez jó volt!
-Deku: Igen,jól kiszórakoztuk magunkat!
-Haru: Figyelj csak....Jól érezted ma magad velem?
-Deku: Igen Haru,nagyon jól!
-Haru: És mit gondolsz most rólam? (Kérdezte,szomorúan).

-Deku Felült a kanapén.
-Miért kérdezed ezt?

-Haru: Csak érdekel...Sokan azt mondják rólam hogy idegesítő vagyok.

-Deku ekkor Haru vállára helyezte a kezét,majd mélyen a szemébe nézett.
-Egyáltalán nem vagy idegesítő! Te egy nagyon vicces és rendes srác vagy! És nagyon örülök hogy meg ismertelek!

-Haru csak bámult a fiúra,akinek a tekintete izzott,majd egy mosoly kerekedett arcán.

-Haru: Te egy nagyon rendes srác vagy Midoriya Izuku!  Gyere velem,mutatok itt egy király helyet.
-Deku: Rendben,de gyorsan mert már ideje lenne mennem..
-Haru: Hát persze...gyorsak leszünk. (Mondván izgatottan).

-A bárnak volt egy felső szintje,ahogy felértek,előttük állt egy ajtó.
-Haru a zsebébe nyúlt,majd elővette az ajtó kulcsát,miután beléptek,Haru felkapcsolt egy lila LED lámpát.
-Ekkor Dekunak össze szorult a mellkasa,torkában gombóc keletkezett.

-Deku: Haru.....ez....
-Haru: Igen Midoriya! A nagyok itt szoktak szórakozni!

-Egy szoba volt,tele szex játékokkal.

-Deku: Oké.... most hogy láttam ezt a helyet,azt hiszem ideje lenne mennem. (Mondta,remegő hangon,félelemmel az arcán).

-Majd mikor az ajtó felé vette volna az irányt,Haru elkapta a karját,majd a falnak csapta.

-Haru: Nem mehetsz,még csak most kezdődik a móka!
-Deku: Mit művelsz Haru? Engedj el...
-Haru: Oh ugyan miért engednélek,hiszen egész nap erre vártam! Olyan vadító voltál végig!
-Deku: Mi?

-Haru a kezét az arcára helyezte,majd mélyen Deku szemeibe nézett.
-Haru: Most engedelmeskedni fogsz nekem!

-Ezután Haru közeledett ajkaihoz,hogy megcsókolhassa. Deku nem tudott ellenállni,mint ha valami megállítaná,nem tudott mozogni!
-Az ajkaik már majdnem összeértek.

-Kacch-an....

-Haru megdermedt,majd elhúzta a fejét.
-Ki az a Kacchan? Ne mond hogy már van valaki akit szeretsz? A francba!! (Mondta idegesen,majd mindkét kezét Deku fejéhez,két oldalra helyezte).

-Haru: Mutasd meg erről a Kacchanról szóló összes emléked!

-(Harunak az ereje az,hogy befolyással bír mások elméjére).

-Deku emlékei Bakugou-rol, ahonnan megismerte,egészen a legutolsó emlékéig képekben jöttek elő Haru elméjében.

-Haru: Ez lehetetlen...Egy ilyen rendes ember,hogy szerethetett bele egy olyanba aki mindig bántotta...? Midoriya...te mindvégig szeretted őt...? Nem érdemel meg téged!

-Haru tekintete mélyebben ágyazódott Deku szemeiben.

-Haru: Már nem számít! Mert el fogod őt felejteni!
-Deku: Mi? Neem!! Nem felejthetem el őt! Szeretem!
-Haru: Felejts el az összes szép emléket róla!
-Deku: Nem!!
-Haru: Nem emlékszel rá,hogy szeretted!
-Deku: Haru kérlek hagyd abba.(Szemeiből könnyek folytak).
-Haru: A francba...mégis mennyire szeretheted őt,ha ilyen nehéz kitörölni az emlékét? (Sok energiát használt fel,mint minden erőnek,ennek is vannak határai,ezért szédülni kezdett,amint ezt észrevette felerősítette erejét,hogy mindenképp elérje amit akar).

-Emlékezz,Midoriya! Katsuki Bakugou utál téged! Soha nem szeretett! És te sem szeretted őt!
-Deku: De...én...szeretem!
-Haru: Nem! Nem szereted! Félsz tőle! Mindig csak bántott,és te soha nem szerettél bele! Mond ki!
-Deku:Neeem!
-Haru:Mond ki!!!!
-Deku: Én...én...
-Haru: Soha nem szeretted őt!
-Deku: Én...soha...nem szerettem bele...Katsuki....Bakugouba....
-Haru: Ez az!!!  Felejtsd el a szép emlékeket! És most megkérdezem! Mit jelent neked Katsuki Bakugou?
-Deku: Én barátként tekintek rá,mindig is annak tekintettem,mindazok ellenére amit művelt velem! Azonban én....félek ....tőle...(közben,egy könnycsepp csordul ki a szeméből).
-Haru: Rendben! Így jó! Most menj vissza a kollégiumba és felejtsd el ezt a beszélgetést,csak arra emlékezz milyen jól érezted ma magad velem! És hogy....úgy gondolod érzel irántam valamit!

-Deku elindult vissza,ahogy kitette a lábát az ajtón Haru erejét vesztette és elájult.

-Ahogy Deku ott sétált a sötétben egyedül,inbolyogva,hatalmas ürességet érzett,úgy érezte valami fontos hiányzik az életéből,közben végig csak sírt és sírt...

-Bakugou közben ott várta kint a kollégium udvarában,hogy Deku visszaérjen,ugyanis aggódott érte.
-Egyszer csak megpillantotta a bejáratnál. Deku szédelegve,lassan haladt felé.

-Bakugou: Deku? Hé? (Látta,hogy valami nincs rendben,így gyorsan feltápászkodott és rohant hozzá).

-Ekkor Deku megállt,egyre homályosabban látott,egyre jobban szédült,amíg nem lett minden egyre sötétebb.
-Bakugou látta,hogy össze fog esni,így még gyorsabban rohadt oda hozzá,amíg nem sikerült elkapnia. Letérdelt és a karjaiban tartotta.

-Bakugou: Hé....Deku...Mi történt? Deku??? Ne...a francba...ne merj elájulni!!! Hé...Hallasz? válaszolj...

-Deku nem hallotta,hogy Bakugou szólongatja...De mielőtt teljesen eltűnt volna előtte a külvilág,látta őt!

-Kacchan....? (Mondta ki a fiú rémülten a nevét,majd minden sötét lett).
-Bakugou: Deku? Deku!!! Nah nee....ne csináld ezt...Mi a franc történt?

-Bakugou gyorsan felkapta és elrohant vele az akadémia orvosához...
-Sajnos ő még nem tudta,hogy szerelme elfelejtette őt....