-Miután visszaértek szó nélkül mindketten visszamentek a szobájukba,ugyanis letelt a három nap.

-Nehezen tudtak elaludni,de végül elnyomta a szemüket az álom.

-Másnap Bakugou már lent reggelizett,Dekut viszont még sehol sem látja.

-Aggódott hogy történt vele valami,de belül nyugtatgatta magát,hiszen mi történhetne vele este a szobájában?

-Bakugou!! "Kiabálta oda neki Kirishima ,kicsit mérgesen"
-Jól otthagytál a buliban!!!

-Azt az idióta Dekut kellet vissza kísérnem,mert be volt szarva egyedül!!!

-Nem haragszom emiatt,hiszen nem voltam egyedül!

-Huh? Kivel voltál? Azt ne mond hogy.....?

-De!! Igen!!! Akivel együtt vagyok,megígértem hogy ha eljössz elmondom ki az,de eltűntél,így nem láthattad....

-Várj, így akartad elmondani? Akkor áruld el most hogy ki......

-Nem!!! "Vágott szavába Kirishima"
-Ennél sokkal fontosabb,hogy te vagy az aki nem mond magának igazat!!!  Ezért megkérdezem most mégegyszer!!!!! Mit gondolsz...Midoriyáról?

-Deku?? Semmit!!! Tévedtem!!! Össze voltam zavarodva...de mikor abba a buliba voltam,minden világos lett!!! Én nem éreztem magam ott komfortosan,rosszul lettem attól a helytől és....

-És??? Mi volt az amikor megláttad Midoriyát ahogy mások letámadják?

-Az semmi én csak....

-Miért mentél oda?

-Mondom hogy semmiért csak...

-Miért voltál olyan dühös?

-Én mindig dühös vagyok!!!!

-Nem Bakugou!!! Akkor vagy dühös ha nem tetszik valami!!! Nem tetszett ahogy azok az idegenek bántak vele!!!

-Jólvan igen nem tetszett!!! És?? Mit akarsz mit mondjak? Hogy törődöm vele? Hogy féltem? Hogy aggódok érte? Hogy SZERETEM? "Ekkor észbe kapott,hogy felemelte a hangját,és mindenki hallotta amit mond"

-Nah látod hogy nem olyan nehéz őszintének lenni magadhoz? "Mosolyodott el Kirishima"

-De ez nekem fura!!! Nem tudom mit kezdjek ezzel az egésszel!!

-Ezt már neked kell eldönteni!! Elakarod veszíteni örökre,vagy....Mellette akarsz maradni,védelmezi,törődni vele,és szeretni?

-Bakugou csak csendben ült és elgondolkodott ezen szavakon. Az hogy elveszítse őt szóba sem kerülhetett,mert végül is nem bírná ki nélküle!!! Szeretni akarja,de úgy gondolja ez lehetetlen,hisz hogy vallhatná be neki mindezt,és ha meg is tenné,Deku biztos nem fogadná el,lehet el is menekülne előle,és így csak még elérhetetlenebb lenne,hiszem fél tőle,mindig bántotta őt...

-A mai napon kemény edzések voltak Aizawa-sensei-nek köszönhetően...mindenki túl hajszolta magát.

-Mikor vége lett az óráknak mindenki ment átöltözni,végül csak Deku maradt ott....

-Szomorú tekintettel bámult a semmibe,a gondolatai Bakugou körül forogtak.
-Hogy miért ilyen fura vele mostanában,néha mint ha törődne vele egy kicsit,és miután elhiszi hogy így van,máris bunkó lesz...

-Olyan régóta ismerem,mégis mikor szerethettem beléd? Hülye Bakugou...hülye..."a fejét a nyitott szekrénybe hajtotta,majd sírni kezdett"

-Azonnal abba is hagyta mikor a keze beakadt a szekrény oldalában lévő lyukba.

-Huh? Ez meg mi? Mit keres itt egy lyuk? "Próbálta magát kiszabadítani,de nem ment,a keze már fájt a sok hadonázástól! 

-Már lassan 20 perc telt el,mikor Bakugou rájött,hogy Deku még nem jött ki az öltözőből,visszafordult hogy megbizonyosodjon róla hogy jól van e....

-Mikor oda ért,látta Dekut ahogy ott küzd a szekrényben valamiért....

-Te mit csinálsz még itt hülye Deku?

-Deku a már jól ismert hangra odakapta a tekintetét a fiúra...
-K....Kacchan!!! Én csak....izé....tudooood....

-Bökd már ki mi a szar van...és mi az istenért van a kezed a szekrényben....

-Hát ő....azt hiszem hogy....beszorult...

-Ekkor Bakugou hangos nevetésbe kezdett...
-Mi a szar? Én meg azt hittem történt veled valami....anyám...mekkora hülye vagy....

-Deku szégyenében elkapta a tekintetét...

-Ne nevess...véletlen beakadt...nem tudtam hogy itt van egy lyuk...

-Jól van,jól van...segítek kiszabadulni....

-Segítesz? Tényleg segítesz?

-Csak fogd be "mondta neki majd elkezdte húzni a karjánál,de látta rajta hogy fájdalmai vannak,ezért hátulról fogta volna körbe hogy ott próbálja húzni,de ettől Deku zavarban volt és megugrott egyenesen a szekrény felé,Bakugou-t rántva maga után beestek a szekrénybe,aminek az ajtaja rájuk csapódott....

-Deku te nagyon hülye nézd meg mit csináltál!!!! Bakugou próbálta kinyitni az ajtót de nem sikerült.

-Sajnálom...nem akartam...de kiszabadult a kezem....

-Ki a faszt érdekel a hülye kezed...inkább fordulj meg te barom...."monda Bakugou elvörösödve,ugyanis a szekrényben annyi hely volt egy ember is alig férne el,ezért szorosan egymáshoz voltak simulva.

-Deku eleget tett a kérésnek....de amint megfordult megbánta,hogy hallgatott rá!!!  Az ajkaik alig tíz centire voltak egymástól,a testük össze simult,érezték egymás szívverését.

-A francba!!! Dekuuu húzz arrébb de rögtön!! "mondta dühös hangon,hogy Deku hallgasson rá,mert ha nem távolodnak el egymástól,nem tudja visszafogni magát....persze az ajtót se tudná kitörni mert lehet ők sérülnének meg....

-N...nem tudok Kacchan....nincs elég hely...de megpróbálhatom.... " Deku mozogni kezdett,hogy arrébb tudjon menni,de csak rontott a helyzeten.

-Bakugou nem bírta tovább.

-Basszus!!!! "Mondta,majd a karjait Deku mögé csapta,közben mélyen,nagyokat lélegzett...

-Kacchan? Izé...haragszol?? Mert akkor ne haragudj,nem tudom mit.....

-Fogd be!!! Hallgatta el,ezután megcsókolta.

-Deku azonnal el akart távolodni,de Bakugou az arcára helyezte tenyerét,szorosan visszahúzva.

-A másik kezével a hátát végigsimította,egészen a fenekéig,amibe bele markolt majd magához nyomta.

-Ettől Deku felnyögött,mert érezte Bakugou merevségét ahogy a sajátjához ér.

-Végül Deku akkorát lökött Bakugou-n hogy neki csapódott az ajtónak...

-Már megint csak játszadozol velem...miért csinálod ezt? Mire jó neked ha mások érzelmeivel játszol? "Szólalt meg Deku,a szemeiből folytak a könnyek"  

-Idióta!!! "Bakugou megragadta a vállát"
-Sosem játszadoznék veled....nem vetted még észre? Hogy megőrülök érted? Hogy nem direkt csinálom? Szerinted felállna ha csak játszadoznék? Érezted nem igaz?  A szívem,hevesen vert...azt is éreztem ahogy a tiéd is...

-Deku....én...már régóta szere.....

-Ekkor minden fényes lett,az ajtó kinyílt, és a fény túl oldalán Kirishima tűnt fel....

-Ti mit csináltok itt? "Kérdezte miközben villantott egy önelégült mosolyt Bakugou felé"

-Mindketten talpig vörösen álltak ott,amíg Bakugou meg nem törte a  kínos csendet.

-Muszály neked mindig a legrosszabbkor felbukkani?
"Kiabált rá Bakugou"
-Mindegy én mentem."Elindult kifelé miközben egy rossz érzés fogta el. Egy olyan érzés ami azt sugallta,ha most nem mond valamit,örökre elveszíti...

-Az ajtóban megállt,megfordult,majd mélyen Deku szemébe nézve ezeket a szavakat mondta.

-Később megbeszéljük te idióta,nem menekülhetsz el előlem soha!!!! És egy csábos mosolyt villantott,majd  kilépve az ajtón eltűnt.

-Deku arca még vörösebb lett,és egy nagy mosoly kerekedett az arcára. Olyan boldog volt mint még soha,örült hogy Bakugou azt mondta "beszélünk".

-Ez azt jelenti hogy talán ő is érez valamit irántam?