"Deku! Bezárnád a kávézót ma is helyettem? Iida-val randink lenne" mondta Uraraka Izuku-nak miközben bociszemekkel nézett rá. "Ahj. Oké, de ez az utolsó alkalom, hogy helyetted zárom be!" mondta Midoriya bosszankodva mivel Ochako helyett is mindig ő zár be. "Köszönöm szépen!" mondta Uraraka miközben szorosan megölelte Izuku-t. Uraraka ezután gyorsan levette a kötényét és rárakta az akasztóra. Felvette a kabátját és felkapta a táskáját majd el is ment. Tényleg sietett a randevújára! Izuku nagyba törölgette az asztalokat amikor megint elkaptam az érzés, hogy figyelik. Már pár hete folyamatosan ezt érzi, de szerinte csak paranoiás. Izuku levette a munkakötényét, felvette a kabátját és lekapcsolta a villanyokat. Kilépett a kávézóból és elővette a kulcsát, hogy bezárjon. Miután bezárta a kávézót elindult hazafelé a sötét utcán. Csak az utcai lámpák halvány fénye világította be utat. Nem volt senki se az utcán. Túl nagy volt a csend. Megint elkapta az érzés. Figyelik. Amikor hátranézett észrevette, hogy két nála nem sokkal magasabb kapucnis ember jön felé. Izuku felvett egy gyorsabb tempót, mivel nagyon paranoiás volt, de most nem tévedett. A mögötte lévő két alak is felvett egy gyorsabb tempót. A végén Deku már futott, hogy utol ne érjék, de szerencsétlenségére ők gyorsabbak voltak nála. Amikor a két alak utolérte lefogták és egy kloroformal átitatott ruhát szorítottak az arcához. Pár másodperc múlva Midoriya elájult. A két alak felemelte Izuku-t majd pár másodperc múlva egy kocsi állt meg mellettük. A kocsiban ült két másik ember is. Az kormány elött ült egy fekete hajú srác a mellette lévő ülésén pedig egy rózsaszín hajú lány. A két kapucnis beszállt az autó hátsó üléseire és Izuku-t maguk közé ültették. A két kapucnis levette a kapucniaikat. Az egyiknek vörös tüskés haja volt a másiknak pedig sárga haja volt az egyik oldalán egy fekete villámmal. "Mint látom sikerült a küldetés végrehajtása" mondta Mina. "Igen. Szegény biztos megijed" mondta Kaminari. "Miért akarta Bakugou, hogy figyeljük meg és raboljuk el a kis zöld hajút?" kérdezte Sero miközben beindította az autót és el indultak az úti céljuk felé. "Nem tudom mit akar tőle Bakubro, arról nem mondott semmit, hogy miért raboljuk el" mondta Kirishima. Egy fél órás autóút után megérkeztek egy gyönyörű szép lakáshoz.

(Csak a sztoriban éppen sötét van, de úgy is csak a ház miatt raktam be)
Leparkoltak és kiszálltak az autóból. Kirishima átdobta a még mindig tudat nélküli állapotban lévő Midoriya-t a vállán. Amikor beléptek az apartmanba Kirishima elkiabálta magát. "Bakubro meghoztuk akit kértél" "Jólvan jólvan megyek érte" kiabálta a felső szintről Bakugou miközben lesétált. Amint meglátta a zöld hajú fiút felkapta és felvitte a szobájába. Lerakta Izuku-t az ágyra majd bezárta az ajtót. Visszament az ágyhoz és leült annak a szélére és csak nézte Izuku-t. Csodálta a gyönyörű sötétzöld haját, az arcán szinte szimmetrikusan elhelyezkedő szeplőket, a kicsit puffadt, de kifejezetten aranyos arcát és a testének vonásait. Fiú létére eléggé lányos alakja volt. Katsuki-nak esze ágában sincs bántani vagy megerőszakolni Izuku-t. Egy kis idő múlva Izuku elkezdett mozgolódni. Valószínűleg hamarosan fel fog kelni. Midoriya amikor felkelt egyböl felült amint emlékezett, hogy mi történt. Amikor körbe nézett, hogy hol van egy nagyon szép és rendezett szobában találta magát. Miközben szemügyre vette a szobát észrevette, hogy nem egyedül van. Amint meglátta, hogy ki ül az ágy szélén sírva fakadt. Bakugou elkezdett közeledni Izuku-hoz és megölelte őt. Izuku azonnal visszaölelt és beletemette az arcát a szőke vállába miközben még jobban sírt. Izuku és Katsuki régen egy pár voltak, de Katsuki egyszer csak eltűnt. 16 éves korában át kellett vennie a családi maffia vezetését és senkinek nem szólhatott. Azóta már 4 év telt el. Izuku nagyon összetört, hogy Katsuki csak úgy eltűnt. Katsuki is eléggé le volt törve. De még mindig szerették egymást. A szerelmük lángja 4 év távollét után is égett. Izuku miután kisírta a szemeit megfogta Bakugou arcát két kezében. "T-Tényleg te vagy az K-Kacchan?" kérdezte Midoriya. Bakugou is megfogta Midoriya arcát a két kezében. "Igen én vagyok az Deku" mondta Katsuki miközben rámosolygott Izuku-ra. Izuku ekkor megint elkezdett sírni és megcsókolta Katsuki-t. Katsuki habozás nélkül visszacsókolt. Bakugou megharapta Midoriya alsó ajkát. Midoriya egyből bejutást adott neki. Bakugou átcsúsztatta a nyelvét Izuku szájába és nyelveik szenvedélyes harcot vívtak. Egy pár perc múlva kicsit zihálva elhúzódtak a csóktól. Izuku-nak és Katsuki-nak is szikráztak a szemei. Már nagyon hiányolták ezt és persze egymást is. Elvesztek egymás szemeiben. Smaragd szempár találkozott a rubint szempárral. Pár percig csak egymással szemben ültek és csak egymást nézték. Meg se szólaltak. Csak csöndben ültek, amíg egy kopogás ki nem zökkentette őket. "Igen?" kérdezte Bakugou egy kicsit bosszúsan. "Öm Bakubro csak meg akartuk kérdezni, hogy minden rendben van-e" "Igen minden a legnagyobb rendben van most meg tűnés" mondta Katsuki. "Miért tűntél el?" kérdezte szomorúan Izuku. "Nem akartam eltűnni, de át kellett vennem a maffia vezetését és nem mondhattam el senkinek, még neked se. Nagyon hiányoztál. Minden áldott nap abban reménykedtem, hogy egy nap majd ismét együtt lehetünk. És végre eljött" mondta Katsuki miközben megölelte Izuku-t. Izuku szorosan visszaölelte Katsuki-t. "Nekem is iszonyatosan hiányoztál. Kérlek ne tünj el soha többet" mondta Izuku. Katsuki halkan kuncogott. "Hidd el, nem tervezek eltünni soha többet" mondta neki Katsuki. Izuku megint könnyekbe tört ki. "Jajj Istenem Kacchan soha többet ne hagyj el engem. Annyira hiányoztál. Túlságosan szeretlek ahhoz, hogy megint elveszítselek" sírta ki Izuku. Bakugou megcsókolta Izuku-t. "Ha rajtam múlik senki sem szakít el minket többé egymástól. Aki közénk áll azt egyszerűen megölöm. Mindent megteszek azért, hogy örökre együtt lehessünk. Szeretlek Izuku Midoriya!" mondta Bakugou miközben ő is sírva fakadt. "Én is szeretlek Katsuki Bakugou"