(Hello! Hoztam egy kis rövid karácsonyi BakuDeku-t. Nem lett a legjobb, de akartam csinálni valamit azért karácsonyra. Remélem azért tetszeni fog nektek. Na, de nem is húzom tovább a szót! Byee)

22 éves Bakugou Katsuki és a 22 éves Izuku Midoriya éppen az utolsó simításokat végezték a lakásuk feldíszítésében. A két ifjú hősnek egy nappal karácsony előtt lett végre idejük, hogy feldíszítsék a házat. Már nagyon várták, hogy jöjjön a karácsony, mivel hetek óta nem tudtak közösen időt tölteni. Az egyikük mindig járatozni volt, és csak akkor ért haza, amikor a másik már mély álomban volt. De most végre otthon voltak együtt. Díszítették a karácsony fájukat, amit mások már hetekkel ezelőtt felállítottak.

"Kacchan. Azt a díszt rakd feljebb kérlek" mutatott rá az egyik díszre a zöld hajú. "Rendben manó" válaszolt Katsuki nevetve, majd áthelyezte a díszt. "Hé! Nem vagyok olyan alacsony, és ez most új volt. Mióta hívsz te manónak?" kérdezte Izuku a fejét kicsit megdöntve. "Azóta amióta közeledik a karácsony. Akkora vagy, mint a manók akik segítenek a Mikulásnak. Hahahaha" nevetett a szőke, de Izuku csak elengedte a füle mellett. "Kacchan felrakod a fa tetejére a díszt. Már csak az hiányzik" fordult Katsuki felé Izuku, miközben a szőke felé nyújtotta a díszt. "Eh. Rakd fel te" válaszolt Bakugo, miközben a fán lévő díszeket igazgatta. "De nem érem el. Naaa segíts már" nyavalygott Midoriya. Bakugou sóhajtott egyet, majd felkapta Izuku-t és felemelte őt annyira, hogy elérje a fát. "Wah-chan. Szólhattál volna, de köszönöm a segítséget" mondta a kisebb fiú, majd elhelyezte a karácsonyfa tetején a fényes csillagot, de Bakugou még mindig nem rakta le őt. "Ahaha. Umm. Kacchan most már lerakhatsz" "Hmm. Inkább viszlek magammal akárhova csak megyek" mondta a szőke, majd Izuku-val elindult körbe-körbe sétálni. "Naaa tegyél leee" kérte nevetve Izuku és Bakugou végre lerakta őt. "Nagyon jó lett a fa Deku. Szép munka" mondta a szőke, miközben összeborzolta Izuku haját. "Mhm. Kár, hogy nem tudtuk hamarabb megcsinálni a díszítést. Holnap így is sok dolgunk lesz. Megígértük a szüleinknek, hogy közös vacsora lesz holnap nálatok. Előtte még be kell csomagolni az ő ajándékukat is. Aztán a barátainknak sem csomagoltuk be az ajándékokat. Aztán holnap a vacsora után össze ül a régi osztály és velük is karácsonyozni kell" "És akkor mi mikor fogunk ünnepelni? Huh? Értem, hogy a szeretet ünnepe meg minden, de ha nem tudok veled ünnepelni akkor mi értelme van?" mondta Bakugou, miközben kezeit keresztbe tette. "Aw Kacchan. Ha akarod még ma este ünnepelhetünk mi. De persze ahogy gondolod" mondta Izuku, miközben egy csókot nyomott a duzzogó párja arcára. "Hm rendben. Akkor gyere" mondta a szőke, majd megfogta a zöld hajú kezét és a fához mentek.

A pár átadta egymásnak az ajándékokat, majd karácsonyi filmeket néztek együtt a kanapén. Izuku már a második filmen el is aludt, miközben Katsuki-t szorosan magához ölelte. A szőke mosolyogva nézte Midoriya-t és szíve hirtelen elkezdett gyorsan verni. Tudta, hogy holnap lesz A nap. Már régóta halogatta, és szeretne túl esni a kérdésen. Nagyon félt a másnaptól, de nem szabad berezelnie, hiszen ő Katsuki Bakugou.

...

Karácsony napja el is jött. Katsuki és Izuku együtt vacsoráztak a szüleikkel, majd utána indulniuk is kellett a karácsonyi ünneplésre a volt osztállyal. Az esemény Momo-nál volt megtartva, és pár ember kivételével mindenki ott volt. Odaadták egymásnak az ajándékokat, beszélgettek, ittak, játszottak és táncoltak. Gyorsan el telt az idő és Katsuki-ék voltak az elsők akik elmentek Izuku kérésére. Miután elhagyták a házat a pár elindult hazafelé, de amikor a parkban sétáltak Izuku megállt és Katsuki-ra nézett. "Kacchan nem akartam mondani, de olyan furán viselkedtél egész nap. Lehet, hogy csak túlgondolom a helyzetet, de nekem úgy tűnik, hogy valamin kattog az agyad. Vagy lehet, hogy csak fáradt vagy nem tudom. Történt valami? Vagy mondtam valamit? Csak aggódok érted tudod..." mondta Midoriya, miközben szeme sarkában már könnycseppek gyülekeztek." Katsuki megfogta Izuku mindkét kezét és a szemébe nézett. "Nem, nem. Tényleg nincsen semmi baj csak, ahj... Nem így akartam csinálni, bár fogalmam sincs, hogy akartam ezt csinálni, de ezt nem tudom elmagyarázni" ezután Bakugou elengedte Izuku kezét, fél térdre ereszkedett és kivette a a gyűrűt a dobozzal együtt a zsebéből. Izuku a szája elé kapta a kezét és könnyekkel teltek meg szemei. "Izuku Midoriya. Hozzám jössz?" tette fel végre a nagy kérdést Katsuki, amit már hónapok óta halogat. Midoriya elkezdett sírni, de egy hang se jött ki neki, ezért csak bólogatott és párjára vetette magát. Katsuki megkönnyebbülten felsóhajtott és szorosan magához ölelte a zöld hajút aki a vállába sírt. "Hé. Ne sírj! Inkább adj egy rendes választ a kérdésemre" mondta a szőke hajú. Izuku felemelte a fejét és sírás közepette kimondta azt amire Katsuki várt "I-igen". Bakugou felhúzta Izuku ujjára a gyűrűt, majd miután megnyugodott a zöld hajú elindultak hazafelé. Katsuki nem tudta levakarni Izuku-t ezután egy hétig magáról, de nem is bánta. Ha Izuku boldog akkor ő is boldog. Így végül az első karácsonyuk lett a legjobb karácsonyuk is.

・:，。★＼(*'v｀*)♪Merry X'mas♪(*'v｀*)/★，。・:・゜