(Nom nom nom. Még élek és hoztam új one shot-ot is. Eléggé fáradt vagyok szóval, ha van benne elírás akkor bocsánat)

Csak egy átlagos nap volt Izuku számára a kávézóban. Izuku éppen vissza jött az ebédszünetéről és vissza sétált a kiszolgáló pulthoz, amikor Katsuki belépett a kávézóba. A szőke Midoriya-ra nézett és arcán már a jól is mert önelégült mosoly ült. Bakugou a pultra támaszkodott és Izuku szemébe nézett. "Mit szeretnél?" kérdezte a zöld hajú egy sóhajjal. "A telefonszámodat" válaszolta a Bakugou mosolyogva. Izuku megforgatta a szemét. "Az még mindig nincsen rajta a munün" mondta Izuku mosolyogva, miközben ő is a pultra támaszkodott. "Naaa kérlek Izuku. Csak add meg a számodat és mindenki jól jár" magyarázta a szőke. "Aha. Persze. És én mit nyernék ezzel?" kérdezte Midoriya felvon szemöldökkel. "Én megkapom a számodat, téged pedig elvisz randizni életed szerelme" mondta Katsuki. "Nem látom sehol azt a bizonyos 'életem szerelmét', és ha odaadom a számomat akkor még munkaidőn kívül is zaklatni fogsz" "Ne tegyél úgy mintha nem lennél belém esve" mondta a szőke, miközben közelebb hajolt Midoriya-hoz. "Miből veszed, hogy egyel talán bírlak?" kérdezte a zöld hajú, miközben ő is közelebb hajolt Bakugou-hoz. "Hmm. Mondjuk onnan, hogy az arcunk kb egy fél arasznyira van egymástól" válaszolta önelégülten Katsuki, miközben közelebb próbált hajolni Izuku-hoz, de ő a mutató ujját a szája elé tette. "Inkább vidd arrébb magadat és a nagy szádat, mert feltartod a sort. A szokásos karamellás cappuccinod meg mindjárt kész lesz" mondta Midoriya, majd a szőke elment és helyet foglalt a pult szélénél lévő székek egyikén.

.

Miután Midoriya kiszolgálta a pultnál lévő embereket, elkészítette Katsuki italát és odavitte hozzá. A szőke körbeforgatta a papír poharat. "Most sincsen rá írva a számod" mondta Katsuki. "Mikor adod végre fel Katsuki" kérdezte a zöld hajú. "Soha" válaszolta a szőke. "Jobban járnál, ha feladnád végre. Csak pazarlod az idődet" mondta Midoriya. "Ha rólad van szó, akkor az soha nem idő pazarlás. És tudom, hogy ma te zárod a kávézód, szóval it maradok zárásik, hogy ne legyél egyedül" mondta a szőke. "Nem vagyok kisgyerek. Elvagyok egyedül" vágta vissza Izuku. "Nem értem miért játszod még mindig a nehezen kaphatót, de szeretem a kihívásokat. És figyelj" mondta a szőke, majd megfogta mindkét kezével Izuku arcát. A zöld hajú azonnal elpirult, elrántotta a fejét és eltakarta az arcát a kezeivel. "Már ennyitől is elpirulsz. És nekem ne gyere azzal a kifogással, hogy mindig így reagálsz, ha valaki megérint vagy közel megy hozzád, mert egyértelmű amikor hazudsz" "Hé! Ha nem hagysz békén az zaklatásnak számít ugye tudod?!" "Mhm. Én tisztában vagyok vele, de nem számít zaklatásnak, ha neked tetszik" válaszolt Katsuki. "Honnan veszed, hogy nekem tetszik?" "Hát onnan, hogy ha tényleg el akartál volna küldeni, akkor már szóltál volna a biztonsági őrnek, aki a bejárati ajtó melletti asztalnál ül minden nap". Izuku nem tudta mit válaszoljon, csak elpirulva nézete a földet. Katsuki az egyik kezével felemelte Midoriya fejét, hogy a szemébe tudjon nézni. "Ez most egy győzelemnek számít. És van egy ötletem. Nyolckor zárod a kávézót, szóval zárás előtt vissza jövök az ajándékoddal és nem utasíthatod vissza" mondta a szőke, majd elvette a kezét és leszállt a székről. "Miért hoznál ajándékot?" kérdezte a zöld hajú. Katsuki rá nézett és látta, hogy Midoriya tényleg nem tudja milyen nap van. "Hm. Pedig azt hittem, hogy erre emlékezni fogsz. Majd megtudod amikor vissza jöttem az ajándékoddal" válaszolta Katsuki, majd rákacsintott Izuku-ra és kilépett a kávézóból.

Izuku a nap hátralévő részében folyamatosan azon gondolkodott, hogy miért hozna neki ajándékot Bakugou.

...

Amikor a zöld hajú mindent eltakarított és már csak a seprés volt hátra valaki belépett az ajtón. "Bocsánat zárva vagyunk. Jöjjön vissza holnap" mondta Midoriya, fel se nézve, hogy ki jött be. "Hát én hozzád jöttem nem kávéért" válaszolta az Izuku által jól ismert hang. Izuku felnézet és szembe találta magát a Katsukival, aki egy csokor virágot tartott felé kiöltözve. Midoriya szemei elkerekedtek és a döbbenettől elejtette a seprűt a kezéből. "Mire fel kapom ezt?" kérdezte a zöld hajú, halvány pírral az arcán. "Ma van egy éve, hogy a telefonszámodat próbálom megszerezni" mondta büszkén Bakugou. Izuku pár másodpercig csak a szőkét nézte, majd kitört hangos nevetésben. "Ezen mi olyan vicces?" kérdezte Katsuki. Midoriya-nak kellett venni már mély levegőt, hogy válaszolni tudjon. "Már egy éve próbálkozol és még mindig nem adod fel. Csak fogadd el, hogy nem bírlak és kész" mondta a zöld hajú, miközben elvette a virágcsokrot Bakugou kezéből. "De látom a virágok tetszenek" mondta egy önelégült mosollyal Bakugou. Izuku arcát ismét ellepte a halvány pir. "Ohh. Igen nagyon szépek. Köszönöm szépen!" válaszolta Midoriya a virágok mögé bújva. Katsuki közelebb lépett Izuku-hoz, arrébb tolta a virágot és közelebb hajolt a fiúhoz. "Én hoztam neked virágot az évforduló alkalmából, de te nem adtál nekem semmit. Nem gondolod, hogy neked is kéne valamit adnod nekem cserébe?" kérdezte a szőke, egyre közelebb lépve a zöld hajúhoz. Izuku egész arca vörös volt, amit kezével próbált takarni, de Katsuki elvette a kezeit arca elől. Midoriya a zsebébe nyúlt és kihúzott egy kis borítékot, amit a szőke kezébe adott, majd egy gyors csókot adott Katsuki arcára és elbújt a pult mögött. Katsuki-nak volt egy sejtése, hogy mi volt a borítékban. Elrakta a zsebébe, hogy biztonságban legyen és a zöld hajú után ment a kiszolgáló pult mögé. "Ide csak dolgozók jöhetnek be" mondta Midoriya, miközben a földön ült a térdét felhúzva és az arcát bújtatta el. Bakugou leült mellé és felemelte Izuku-t és felrakta őt a pult tetejére. "Kacchan szedj le innen!" szólalt fel Midoriya. "Kacchan? Tetszik ez a becenév. De csak neked engedem, hogy használd rám" mondta Katsuki, miközben Izuku arca felé közeledett. Midoriya teljesen le volt fagyva. "Na mi van Izuku? Már úgy is nyertem, szóval nem kell tovább játszanod a nehezen kaphatót. Egy óra múlva kezdődik egy film, amire jegyeket vettem nekünk. Két választ adhatsz a randira. Vagy elfogadod, hogy nyertem vagy simán kitessékelhetsz a boltból. Szóval? Mi a válaszod?" kérdezte Bakugou, miközben nagyon közel hajolt a zöld hajú hoz és a szájára nézett. Izuku elfordította a fejét egy pillanatra, hogy gondolkodni tudjon. Végül belátta, hogy a szőke tényleg nyert. Izuku visszafordult Bakugou felé, megragadta a gallérjánál fogva és összenyomta ajkaikat. Katsuki azonnal viszonozta a csókot. Pár másodperc múlva elváltak levegőért. "Akkor ez egy igen. Na akkor gyere, sietnünk kell vagy le fogjuk késni a filmet. Gyorsan zárj be és menjünk" mondta a szőke, majd leszedte Izuku-t a pultról és neki állt segíteni a zöld hajúnak. 

Izuku csak nézte a szőkét. Nem akarja elhinni, hogy sikerült eddig ellenkeznie, amikor már az első alkalommal is oda adhatta volna a számát a szőkének, de így biztos volt benne, hogy Katsuki nem fogja őt csak úgy elhagyni, hiszen akkor nem próbálkozott volna ilyen sokáig.

(≖ ͜ʖ≖)