- Kiváncsi vagy mennyire indítottalak be ?

Felvontam a szemöldököm.

- Hogy mennyire is kívánsz ? - folytatta ujjait lassan vezetve lefelé.

Utánoztam. Kezemet a boxerjába tettem. Lassan simítva végig mindenhol. Érezve mennyire is volt kemény ujjaim alatt.

Egy apró sóhaj után újra rám emelte tekintetét.

- Szét akarlak szedni...

Ujjai a bugyimba csúsztak, de nem mozdultak onnan. Szinte éreztem minden szívdobbanásom a fülemben. Egyikünk sem mozdult. Legalábbis úgy tűnt, mintha egyikünk sem akart volna.

Fejemet a mellkasára hajtottam. Éreztem szívverését. Hogy mennyivel gyorsabb volt, mint kellett volna. Semmivel sem maradt le az enyém után. Mindkettőnk készenlétben állt.

Nagyot nyeltem. Valószínüleg meghallotta, mert ujjai szorosabban tartottak szabad kezével.

Még jobban közelebb húzott.

- Miért kell a lányoknak ilyen szűk gatyában járkálniuk. -kérdezte féloldalas mosollyal, de a szemében lévő sötétség még mindig ott lapult.

- Hogy az olyan srácok, akik nem bírják magukat visszafogni és rögtön a lányok bugyijába nyúlnak , szenvedjenek meg azokért a bizonyos dolgokért.

- Bizonyos dolgok. - kuncogott. - Mire gondolsz ?

Megszólalni sem tudtam, mert ujjai csiklómat kezték el simogatni én pedig remegve kapaszkodtam karjaiba, miközben lélegzet visszafogva könyörögtem, hogy nyögésemet magamba tudjam folytani.

- Hmm ?- hajtotta fejét közelebb és szarkasztikusan eljátszotta, hogy mennyire érdeklődik válaszom iránt.

- Bazdmeg! - jelentettem ki, miközben éreztem, hogy térdeim elgyengülnek a súlyom alatt.

- Ennyi ? - nevetett .- Szóval mikor azt mondod, hogy nehezebbé szeretnéd tenni a dolgomat azzal, hogy ilyen gatyát veszel fel azzal azt akarod elérni hogy : bazdmeg ?

Ajkamba harapva próbáltam leghalálosabb tekintetemet rá lövellni, de ahelyett hogy bármit is hatottam volna rá, inkább csak fát dobtam a tűzre, mert újra játékosan rám mosolygott.

Ujjait kihúzta a nadrágomból és szájához emelve lassan futatta nyelvét végig rajta. Nagyot nyelve léptem hátrébb, mire újabb elvetemült mosolyra húzódott a szája. Utánam nyúlt és ujjainkat lassan kulcsolva össze húzott magához, aztán újra eleresztett és úgy nézett végif rajtam.

- Vetkőzz !  - jelentette ki, én pedig mint egy jó kiskutya követtem minden utasítását. De nem mondanám, hogy úgy is éreztem magam. Mikor Evan Beck rám nézett, tudtam, hogy nem ugyan azt a tekintetet kapom, mint az összes többi lány. Mikor rámnézett, tudom, hogy engem látott. Azt a lányt, akit lecsúrgatott az idióta kávéjával, akit bárhol és bármikor örületbe tudott kergetni. Mert megtette. És képes volt rá, hogy a szakadék széléig vigyen és belökjön a mélybe, de ehelyett olyan érzésem volt, mintha mindennél jobban biztonságban lennék. Még mindig a szakadék szélén, de biztonságban.

A felsőm hang nélkül landolt a padlón, ő pedig olyan imádattal nézett rám, hogy el akartam bújni. Nem azért, mert szégyelltem volna a testem, inkább szégyelltem mindent, amit a háta mögött terveztem, mindent amit nem érdemelt meg. Minden elől, amit én nem érdemeltem meg. Mert Evan nem érdemelte ezt. Én pedig nem érdemeltem meg őt.

Ajkai szétnyíltak. És közelebb lépve ujjai újra libabörössé tették bőrömet minden érintése után.

Aztán hirtelen térdre zuhant. Száját a hasamra nyomva csókokat nyomott mindenhová, én pedig nevetve simìtottam ujjaimat a hajába.

- Evan ! - kuncogtam, mire átölelte a lábaimat.
- Az enyém vagy!

Felnézett rám.

Hogy tudott a játékos, mindent félre söprően erotikus és szexi Evan ilyen arcot vágni.

Boldog, de mégis mintha mindent sejtett volna. Kételkedve, szomorúan mosolygott rám.

- Igaz?

Hallgattam. És mégis úgy éreztem, nem tudnék hazudni neki. De nem tettem volna. Hiszen az Övé voltam. Mindenem Evan birtokában volt .

Bólintottam, mire ujjai a nadrágomra csúsztak.

Mintha minden egyes centimet a fejébe akarta volna vésni.

Lassan húzta lefelé a szorosan bőrömre tapadó anyagot, míg ott nem álltam előtte majdnem teljesen meztelenül.

- Ezt itt! -a lábujjaimra mutatott. - És ezt ! - a térdemre.- Ezt is ! - a combjaimra. - És ezt főleg! - ujjai a bugyim masniján pihentek. - És ezt !- a hasamra csúsztatta ujjait. Igy ment végig szinte minden egyes bőrfelületemen, ami szabad volt, aztán ujjai az ajkaimra mutattak. - Ezt ! Minden egyes porcikádat.

- Szeretnéd őket eladni a feketepiacon esetleg? - nevettem, mire Ő fejét csóválta.

- Egyéb ötletek ?

- Hmm. Nem is tudom.

- Gondolkodj erősen. Csak egyetlen találgatási opciód van.

- Szeretnéd őket lefesteni, mint a francia lányokat ?

- Ez nem egy titanic spin-off ugye tudod ! - nevetett aztán óvatosan megcsókolt.

- Szeretlek. - suttogta homlokát a homlokomra szorítva. - Szeretem ahogy mosolyogsz. Ahogy reggelente morcos vagy. Ahogy a kávédat iszod, úgy ahogy senki sem. Hogy okos vagy, hogy nem félsz kimondani, amit gondolsz. Hogy ha éhes vagy, olyan vagy mint egy sárkány. Hogy a hajad mindíg útban van. Ahogy sétálsz, ha késésben vagy. Ahogy reagálsz, mikor hozzád érek. Ahogy visszatartod a levegőt, mikor megcsókollak, vagy amikor nagy döntéseket kell hoznod. Ahogy mindíg kihúzod a fülesed, hogy meghallgasd hogyan lélegzel, miközben zenét hallgatsz. Ahogy a kanapén ülsz.

- Evan ! -suttogtam halkan.

- Sss. Még nem fejeztem be! Szeretem, hogy megölelsz. Szeretem, hogy mindenkiért aggódsz. Ha bàrmim, vagy bárkim lehetne, és tudod, hogy mind a kettő lehetőség elég nyitott előttem- kuncogott. - Akkor sem akarnék senki mást. Csak téged. Audrey. Te vagy az első, és utolsó lány, akit szeretni akarok. És ha a szerelem ennyire fájdalmas, ha nem viszonzott, vagy ha valaki elfelejt téged, akkor soha többé nem akarok szeretni. Soha többé nem akarok màs hangjára ébredni. Más csókját kapni, más bőrét érezni a sajátomon. Vagy màst megkapni. Egy ideje éreztem. De idáig nem tudtam.

Mikor megláttalak, azt hittem ez olyan egyszerű menet lesz, mint mindegyik màsik. Hogy csak annyit kell majd mondanom, amit minden másik lánynak. De mikor nem úgy történt, annyira meglepődtem. Mert soha nem volt senki, aki nemet mondott volna nekem. Aztán minden egyes alkalommal, amikor játszottam veled, vagy valaki màs bőrébe bújtam, csak hogy közelebb kerüljek hozzád, minden alkalommal többet akartam. És tudom, hogy egy ember nem birtokolhat egy màsikat teljesen. De akartalak. Mindennél jobban. És azt hittem, hogy ha majd végre megkaplak, akkor az mindennél édesebb győzelem lesz. És az volt. De mégis vesztettem ellened. Mégis elvesztettem mindent. Mert nélküled akár semmi is lehetnék.
Tudom, hogy kételkedsz, hogy mire vagyok képes, vagy ha meg akarsz védeni, akkor feláldoznàd a saját boldogságod, de én itt vagyok. És itt leszek, amíg mellettem vagy. Amíg az enyém vagy, mindenre képes vagyok. És mindent megteszek érted, a barátaidért, a boldogságodért. Érted.

Szorosan magához ölelt, miközben könnyeim csorogtak le az arcomon. Nagyot mosolyogva csókolta őket le, aztán újra megcsókolt.

Arcát ujjaimmal ölelve próbáltam szipogásomat visszafogni, miközben csókunk egyre szenvedélyesebbé hajlott.

Lábaimmal átölelve derekát próbáltam testemet még szorosabban az övèhez nyomni, miközben egyik kezével szorosan tartott, másikkal a bugyimat húzta félre, ujjai pedig megtalálták az útjukat.

- Jézusom, de nedves vagy ! - ujjai belèm siklottak én pedig megremegtem a körülötte, mire felmordult.

- Nem tudom, hogy hogy tartottam ezt eddig vissza. - ahogy ezt kimondta ujjait lassan húzta ki belőlem, és helyette valami sokkal nagyobb és vastagabb töltött el.

Felnyögtem. Annyira édes volt ez az érzés. Ajkamba harapva néztem rá. A lehunyt szemeire, eltátott szájára.

Aztán elkezdett mozogni bennem, és minden egyes lökésnél éreztem, ahogy ujjai bőrömbe vájnak az élvezettől. Annyira kurva jó volt. Nem tudtam máshogy leírni az érzést. Ahogy éreztem, hogy teljesen eltölt, ahogy mozgott, és ahogy minden egyes mozdulatnál felmordult.

- Uram! Isten ! - szívta be a levegőt élesen. - Annyira ! Kurva ! Jó ! Érzés !

Körmeim a hátába vágtak.

- Imádok benned lenni ! -suttogta miközben fülembe harapott. - Imádlak èrezni a farkam körül.

Minden egyes szava után erősebbeket lökött. Én pedig éreztem hogy gyengülök.

Mind a ketten zihálva vettük a levegőt, de Evan mintha nem akart volna lassítani a tempón és annyira jó érzés volt. Talán azzal együtt, hogy tudtam, hogy akit mindenki akart , végülis csak engem akart .