Összezavarodva kaptam ki a cipőt a dobozból, miközben már a másik után kutattam.
- Mi a fasz??- a szoba közepére dobáltam mindent, de hiába kerestem a másik cipő nem volt sehol.
- Talán a herceg volt a szomszéd birodalomból.- kuncogott Matt.
- Nem vagy vicces, inkább segíts megkeresni.
- Ha engem kérdezel, szerintem tuti, hogy nem itt fogod megtalálni.
Amúgyis pakolnom kéne, mert apám jön értem a limóval, aztán párizsba megyünk.

Matt és a szülei kapcsolata igen érdekes volt. Már amennyinek a szemtanúja voltam a megismerkedésünk óta.

Matt apja a Parkers & Co. igazgatója volt, ami azt jelentette, hogy piszkosul gazdag, és időhiányban szenvedő is .

A nyáron a nála való munkámból szedtem meg magam annyira, hogy az idei évi kollégiumot teljes egészében fizetni tudtam, a maradékból pedig eléldegeltem. Állami támogatott diákként nem is volt több mindenre szükségem. Nagyon hálás voltam a segitségéért, de a hálálkodásomat annyival lezárta, hogy nem adott volna ennyit, ha az egyetem után nem várna vissza, mert nagyon tetszett neki a munkám a marketing részlegen.
Az alatt a nyár alatt rájöttem, hogy neki a munkán kivül, már nem igazán számit semmi, és mivel Matt nem igazán érdeklődött a családi cég iránt, ő is úgy döntött igy fog tenni a fiával szemben.

Vártam, hogy mikor neveti el magát, de nem tette.

-Komolyan beszélsz? Tényleg idejön ?
-Rosszul esik, hogy nem hiszel benne, hogy tényleg eljön.- szomorúan hajtotta le a fejét. Ő is tudta, hogy az apja le fogja mondani, de minden alkalommal eljátszotta, és ugyanúgy mély bánatba zuhant, minden alkalommal, ami 3 napos ivászathoz vezetett a végén.

- Ne haragudj, máshol jár a fejem Matt. Akkor miért nem mész csomagolni? Talán segithetnék.

- Nem is tudom Audrey. Talán én rontottam el vele. De mindegy is ..- beleszürcsölt a kávéjába, majd rám vigyorgott. - Keressük meg azt a herceget, hátha a közeli kávézóban van. Meghalok egy fehércsokis muffinért.

Kifésültem a hajam, majd lófarokba kötöttem. Az egyetemi pulcsimat egy kötött kardigánra és egy topra cseréltem, majd kihalásztam a szekrényből az egyik farmeromat.

Karöltve vágtunk át a kampuszon, míg nem értuk el a kávézót.
Sorban álltam az új kávémért és Matt muffinjáért, s közben körbenéztem.

A sarokban az a lány ült, akivel egyszerre volt média órám, vele szemben pedig az egyik informatikás fiú.
Aztán tőtük nem messze Madison, a mellettem lévő szobából. Felfigyelt rám, majd intett egyet mire én visszamosolyogtam.

- Sziaa ! - nyálas hang zavart meg, mire felnéztem, a nyomulós barista nézett vissza rám.

- Hello! Egy frappuchino és egy latte lesz. És egy fehércsokis muffin. Köszi.
- Reggel ráirtam a számomat a kávédra, amit Matt vitt neked. - mosolygott. Vörös haja göndörödött a vállán, közben pedig a poharainkat irta alá.
- Nos nem nekem hozta.
- Ugyanmár. A kampuszról te vagy az egyetlen, aki tripla karamell és dupla mogyoró aromát kér, tejszínhab nélkül. Mikor fogsz már felhivni??

- Ahj nem lehetne ezt ...
- Nem! - kiáltott fel, és ledobta a poharamat a földre, rátaposott, mire én két lépést hátráltam.
Mióta elkezdtem az egyetemet, irogatta a számát a poharaimra, de csak észrevette, hogy sose hívtam, most mégis úgy viselkedett, mintha valami belecsapott volna.

- Még a kibaszott neved se tudom, mert egy ribanc vagy, és nem hivsz.

Az a pár ember a kávézóból engem bámult. Nem értettem mi történik épp. Nagy szemekkel bambultam rá és fel se fogtam, hogy mennyire idegesen fújja ki a levegőt.
Mire megfogalmazódott volna bennem a válasz, Evan ugrott a pulthoz, és azon keresztül rántotta meg a srác ingjét. A szám is tátva maradt.

Erősen fogta, a srác pedig ugyanolyan ijedt szemekkel fürkészett engem, ahogy én egy perce Őt.
- Nem tudtam, hogy van barátod....- nekem cimezte.
- Kérj bocsánatot, vagy megnyalatom veled a járdát. -rázta meg Evan.
Mi a franc ütött ebbe is ????

A tekintetem kettőjük között cikázott, miközben hátráltam és kezemmel az asztalt kerestem mögöttem.
Mattbe ütköztem, ő pedig elkezdett kifelé tolni a kávézóból.

Egészen az utca végéig jutottunk, mig Evan nem kiáltott utánunk. Mielőtt elért minket, szememmel könyörögtem Mattnek, hogy maradjon. Nem akart.
Evant bámultam, míg oda nem ért hozzánk.
Arca fáradt volt, kezén piros folt, ahogy megütötte Christ, annak a nyoma.
Fekete pólót viselt, és egy pulcsit. Bakancsa félig bekötve, haja szanaszét, lezseren.

- Mit akarsz? - rivalltam rá.
- Kettesben beszélni veled.
- Nem fog menni Evan. Társaságom van. És nem szivesen vagyok a közeledben, azon túl sem, hogy utállak, de az idegrohamaid valahogy mindig mellettem találnak meg. Szóval csak kösz nem . - azzal Mattbe kapaszkodtam és már fordultam volna be.

- Akkor ezt megmondom Mr. Kalenek is.- azzal sarkon fordult.

- Hogy jön ide Kale? - Mattre néztem, majd a vissza forduló seggfejre. - Miről van szó?
- Olvasd el.- azzal a kezembe nyomott egy papírt és vissza indult. - Ja igen, 6kor várlak.- mondta.

- EZ NEM LEHET IGAZ!!!- sajnálkoztam lesújtva . - Hogy csak én legyek ilyen szerencsétlen.

Amióta visszaértünk a szobámba, csak dobáltam magam össze vissza.
Mindig is utáltam matekra bejárni Mr.Kale miatt, aki előszeretettel osztogatott karókat, és engem különösen szeretett megszivatni, de most.. Most még jobban utáltam Őt.
Összerakni Evan Beckel csoportprojektre.

Ráadasul matekból.. csoportprojekt..komolyan ???!!!

-Ennyi erővel kengurut is nevelhetnék...
-Már elmondtad Szivem, mennyire utálod, de ez csak egy projekt. 3 óra alatt meg van.- a körmét reszelte.
-Gondolod ?
-Tudom.

-Ahj..- ledobtam magam az ágyra, és a fejemet fogtam.- Olyan igazságtalan az élet Matt. Ráadásul Te is elmész.
-Már lemondta.- féloldalasan elmosolyodott.
Tudtam, hogy az apjára céloz.
- Sajnálom Matt.
- Ha ma este az első kört te fizeted, másnap délutánra már csak az új prada kollekción fog járni az eszem.
- Áll az alku!
- Helyes . Mi számithatunk egymásra ! -azzal megölelt.
- Nem gondolod, hogy hétfő óta kész rémálom itt minden ?
Mármint: Evan nekem támad, megcsókol, Chris randira hív, megcsókol, verekednek, Evan megfenyegette valamivel, aztán Chrisszel majdnem az ágyban végezzük, a barista begőzöl, Evan megvéd ? Mi a franc ütött mindenkibe?
- Megmondtam, hogy nehéz az élet ha csinos vagy. - nevet. - Talán mindenki csak a szünet utánra akart bebiztosítani. Evan meg csak..
- Evan meg csak Evan. - fejezem be.
- Pontosan Szivem !